A nacionalizmus és a szocializmus életösszhangja

Hibaüzenet

  • Warning: Invalid argument supplied for foreach() similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 517 sor).
  • Warning: array_keys() expects parameter 1 to be array, null given similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 193 sor).

Nacionalizmus

A nacionalizmus a 19. században tûnt fel, mint politikai érzelem. Legalábbis onnantól kezdve deklarálják keletkezésének idõpontját. Valójában ez így hamis állítás, mivel a nacionalizmus érzése – hívják bárhogy is – mindig megvolt az emberekben. Ez egy természetes ösztön, ami vele született, még akkor is ott lapul lelke mélyén, ha ezt a természetes érzést igyekeznek elnyomni, kioltani belõle. A nacionalizmus szerint minden ember nemzeti jellegzetességgel bír. A nacionalizmus célja, a nemzeti önazonosság felszínre törése volt. Bármely nemzet tagjában megtalálható az az érzés, miszerint tartozni akar valahová. Egy egészséges lelkületû nemzet életében tehát, meghatározó tartópillér szerepét kell betöltenie a nacionalizmusnak. A nacionalista érzés szoros összefüggésben áll a kultúrával. A kultúra hordozója a faj, azon belül pedig a nemzetek is egyfajta sajátos kultúrát hordoznak magukban. Egy nemzet lelkiségét tükrözi annak kultúrája. Fontos dolog az, hogy a népi kultúra valóban a nép minden rétegéhez eljusson, ne lehessen egyes osztályok kiváltsága csupán. Az egész nemzet közkincsévé kell tenni, hiszen csak így érezheti át mindenki. Felszínre kell hozni a nemzetben rejlõ tehetséget, és a nemzeti kultúra szolgálatába kell állítani, hogy áthassa az egész nemzetet a nacionalizmus érzése. A kultúrának ápolnia kell a testvéri összetartozás erejét, így erõsítve meg a nacionalizmust a nemzet életében. Csak egy ilyen lelkülettel megáldott nemzet képes nagy célokat elérni. Minden nemzet történelmében, ha külsõ veszély fenyegette, csak akkor tudta magát megvédeni, ha ez az érzés áthatotta a nemzet nagy részét. Az, hogy a közösségért érdemes áldozatokat hozni, hiszen az ember maga is e közösség büszke tagja. Fontos még megjegyeznem, hogy a tiszta nacionalizmus gondolatának átérzéséhez idealizmus szükségeltetik. Ez az a gondolat, ami egy nemzetet összetart, és összefogásra ösztökélhet. De ez csak úgy valósulhat meg, ha egységes a nemzet belsõ társadalma, és ez pedig már a szocializmus kérdésköre.

Szocializmus

Most rátérnék a szocializmus kifejtésére. A szocializmus szintén a 19. században bukkant fel, válaszul az ipari forradalom miatt megváltozott viszonyokra. A szocializmus a következõképpen határozható meg: a társadalmi igazságosság tana. A szocializmus nem veti el a magántulajdont, természetes keretek között kívánatosnak tartja, sõt teljes védelme alatt áll. A szocialista rendszerben az állam ellenõrzi a termelõ folyamatokat. Természetes vágy minden emberben, hogy az életbiztonsága meglegyen. Továbbá, hogy munkája megbecsülésre találjon. Ez szintén természetes érzés, amelyet az emberbõl kiirtani nem lehet. Tehát a szocializmus érzése is veleszületett, egyidõs az emberiséggel, bár nyilvánvalóan nem így nevezik, vagy nevezték. Már itt az elején leszögezném, hogy a tiszta szocializmus nem keverendõ össze, annak marxi, kommunista torz válfajával. A szocializmus azért szocializmus, mert az egész nemzeté. Nem pedig kizárólag a munkásosztályé, bár a történelem bebizonyította hogy csak szavak szintjén volt az övé… A marxizmus szocializmusában a munkás nem más, mint egy eszköz. Társközösségi érzése nincs, hiszen nem is természetes közösségben él. A marxizmusban egy szikrányi szocializmus sincs. Az osztályharc meddõ, csak a nemzet egységének az ellensége. A szocialista berendezkedésû állam feladata, hogy ügyeljen arra, hogy az egységes nemzet ne hulljon szét egymással szemben álló vagyoni rétegekre (osztályokra), nehogy osztályellentétek keletkezzenek. Nincs osztálytársadalmi rétegzõdés.

Nemzeti szocializmus

Most rátérnék a nacionalizmus, és a szocializmus összhangjának a kérdésére. Sokan bizonyára azt mondják, hogy a nacionalizmus és a szocializmus egymással szöges ellentétben álló eszme. Ez a megállapítás akkor állná meg a helyét, ha szocializmuson a kommunizmust, a marxizmust érteném. De mivel az imént kifejtettem már, hogy miért nincs köze az igazi a szocializmusnak a kommunizmushoz, ezért a további okfejtés jelen esetben szükségtelen.

Amint látjuk, ezt a nacionalista szocializmust teljesen meg kell különböztetnünk a marxi szocializmustól. Azonban van másik oka is, amiért meg kell különböztetnünk. Mégpedig az, hogy a marxi szocializmust teljes mértékben áthatja a posványos, alacsonyrendû materializmus. A nacionalista szocializmus pedig idealista gondolkodásmódon alapuló ideológia. A marxizmus lényegében internacionális osztályszocializmus, míg ez ellenben nemzeti, egyetemes szocializmus. A nacionalizmusnak és a szocializmusnak azért kell kiegészíteni egymást, mert: a szocializmus nélküli nacionalizmus, könnyen átcsaphat sovinizmusba, illetve a nacionalizmus nélküli szocializmus nagyon hamar materializmussá fajulhat. Ez az a rend, mely hivatott megteremteni a gazdasági békét, mely a munka és termelés eredményeinek hasznát arányosan osztja meg a termelés tényezõi között, hogy megszüntesse a pénzkapitalizmus keletkezésének és létezésének lehetõségét és a munkásság reménytelen nyomorát. Megteremti a társadalmi békét, az elõbb taglalt okok miatt, hiszen megszünteti a kiváltságos “osztályokat”. Nem utolsó sorban megteremti a politikai békét, ahol nem önzõ pártérdekek acsarkodása tapasztalható, hanem egyetlen vezérgondolat kézzelfoghatósága érzékelhetõ, mégpedig; a nemzet boldogulása mindenekfelett! Ebben a rendszerben minden hatalom a néptõl ered. A termelvényekbõl adódó haszon nem a tõkésé, vagy az államé, hanem a nemzeté. Az embernek szorgalmával, és legjobb képessége szerint kell szolgálnia az embertársai által alkotott nemzetet. Viszont a nemzetnek is vannak kötelességei vele szemben, vagyis meg kell teremtenie azokat a körülményeket, ahol az ember az elõbbiekben leírt szerepét tökéletesen betöltheti. Ez a nacionalizmus és a szocializmus összhangja. A szocializmusban cél a munkás és a munkaadó közötti béke. Az ellentéteket szító szakszervezetekre nincs szükség, valódi érdekképviseleti szervezetekre van szükség, amely valóban a munkabéke elõteremtésén fáradozik. Emellett a társadalom minden rétegét hazaszeretetre kell nevelni, hiszen a szocializmuson keresztül így érezheti át, hogy mi az a nagy cél amiért dolgoznia kell. Munkabéke pedig akkor van, ha a munkás a megbecsüléséért vívott harcában megkapta magának a tiszta egészséges családi otthont, továbbá a egészséges légkörû munkahelyet, hogy családja és nemzete számára képességei szerint a legjobb teljesítményt nyújtsa. E nemzetvédõ eszmekörben nagy szerepe van a családnak. Az ifjúságnak kulcsfontosságú hivatása van, fontos tehát a gyermeknevelés megfelelõ szellemben történõ végrehajtása. Ezért van nagy szükség a családra, hogy a gyermek tiszta erkölcsi nevelést kapjon. Tetten érhetõ tehát mindenhol a nemzeti érzés, illetve a szociális gondolat, melyek olyan érzések amelyek megvannak az ember legbelsõjében. Természetes életösztönök ezek, összehangolásuk pedig meghozza azt a társadalmi rendet, ahol a nemzet minden tagja a közösség nagy szolgálatában, egyéni céljait is tökéletesen meg tudja valósítani, hiszen az egybe esik a közakarattal. Az erkölcsi és szellemi, illetve az anyagi érdekek összehangolását jelenti e két eszme összehangolása. A szocializmussal a közösségben lévõ minden egyén boldogítása a célja, de a nacionalizmussal a legtermészetesebb népi közösség, az egész nemzet jólétéért dolgozik. Politikai gazdasági tekintélyrendszer, az egyén felelõsségével. Röviden olyan rendszer, ahol a nacionalizmus meghatározó, de ahhoz hogy a nemzet minden tagja õszintén magáénak vallhassa ezt a nacionalizmust, szükségeltetik a szocializmus. E rendszer magyar gyakorlatának középpontjában mindenkor a nemzet áll.

Lantos János

Hozzászólások