Szálasi Ferenc 1943. I. 9-én a Hűség Házában, az Országos Nagytanács ülésén elmondott beszéde

Hibaüzenet

  • Warning: Invalid argument supplied for foreach() similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 517 sor).
  • Warning: array_keys() expects parameter 1 to be array, null given similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 193 sor).

Tisztségviselő Férfiak és Nők!
Testvérek!

Az új esztendő küszöbén hálatelt szívvel mondok köszönetet Istennek, hogy az elmúlt esztendőben mindannyiunkat megerősített hitben, hűségben és kitartásban. A Nyilaskeresztes Párt és az általa vezetett Hungarista Mozgalom az elmúlt esztendőben is teljesítette kötelességét. Hősi halottaink a becsületnek és önfeláldozásnak azt az útját mutatják, melyről letérnünk tilos, mert ez az út az életrevaló népek egyedüli útja, mely az új élet igazságába, valóságába és szabadságába vezet.

Hálát és köszönetet mondok Pártunk és Mozgalmunk minden egyes tagjának, hívének és velünk rokonszenvezőknek, hogy az elmúlt esztendőben rendületlenül és állhatatosan végezték nemzetszervező és nemzetfelelős munkájukat annak dacára, hogy üldözéseknek, becsmérléseknek, rágalmaknak, ferdítéseknek, lélekrombolásoknak minden képzeletet felülmúló pergőtüzében állottunk. De hálát és köszönetet mondok összes nyílt és burkolt ellenségeinknek is, hogy egyértelmű magatartásukkal félreérthetetlenül tisztáztak mindent. Korai örömük és késői bosszúságuk türelmetlenségében leleplezték önmagukat, levetették az álarcot, a nemzetünk elé tárták a pőrére lemeztelenített önérdekük és öncélúságuk totális csúfságát.

A sorsdöntő végkifejlődés e súlyos esztendejének küszöbén csak azt kérem a minden új életet megszentelő Istentől, hogy különösen ebben az évben adjon a világot alkotó vezérférfiaknak - a Tennonak, Hitlernek és Mussolininak - fegyveres dicsőségükhöz bölcsességet is, hogy e kettőnek összhangjából szülessen meg az új ezredév, melynek alapköve, de szegletköve is az 1943-as év. Kérem a Mindenhatót, hogy áldja meg minden egyes párttagunk, hívünk és velünk rokonszenvezők minden lépését, erősítse őket nemzetünk elhivatottságába vetett hitükben és szolgálatának megingathatatlan hűségében. Legyen az én hitem bennük és az ő hűségük bennem!

Tisztségviselő Férfiak és Nők! Testvérek!

1942 a döntés éve volt, melynek eseményei azonban tőlünk függetlenül zajlottak le. Népünk és nemzetünk részt akart venni a egteljesebb politikai, gazdasági, társadalmi súlyával és katonai erejével az új világkép kialakításában, részt is követelt ebben a világküzdelemben, mely az összes népek sorsát és jövőjét el fogja dönteni. Akarása és követelése azonban elbukott azon a hivatalos tehetetlenségen, mely kedves játéklabdája a kulisszák mögött dolgozó plutokratáknak, a szovjetekkel kacérkodóknak és mindenekelőtt a szabadkőműves zsidó klikknek, melyek szemérmetlen politikai, gazdasági, társadalmi szabotázsaikkal megbénították nemzetünk érvényesülésének és helyes értékelésének lehetőségét. Mindezekért minden felelősséget a kormányra hárítunk, mindezért őt tesszük egyedül felelőssé. Távol-keleten Japán megteremti a kelet-ázsiai nagyteret, a benne élő népek élet-, társ- és sorsközösségét. Távol-keleten nem Japán-impérium születik, hanem történelmünk első élő és valóságos nagytere. Japán egyedülálló katonai kezdeményezéseivel, ezek diadalmas eredményeivel, az ezeket nyomon követő belső megszervezésével valóban vezető nagyhatalma lett földgömbünk keleti féltekéjének. A kialakuló keleti nagytér kulcsterületei mind kezében vannak. Ezek teljes szabadságot biztosítanak számára, hogy az angolszászokat ott, akkor és úgy semmisítsék meg, ahogyan azt érdekeik megkívánják. A japán sorsdöntő és háborúdöntő támadás a plutokraták indiai kulcsterülete ellen kibontakozóban van. A felszabadított India és az öntudatra ébredt Iszlám szerves bekapcsolódásával az új világtérbe születhet meg csak az a páratlan, egyedülálló, világtörténelmet formáló esemény, hogy találkozni fognak az új erkölcsi, szellemi és anyagi világrendszer szolgálatában az ezt kialakító és szentesítő fasiszta, német nemzetiszocialista és a nagy-ázsiai turáni népi mozgalmak.

Távol-nyugaton az amerikai világsziget politikai nagykereskedői megkezdték az angol világbirodalom csődtömegének felszámolását, a legteljesebb eredménnyel. Rooseveltnek ez a leplezetlen támadása az angol örökségre hatalmasan meglazította az angol világbirodalom politikai, gazdasági és társadalmi eresztékeit.

Anglia már elszenvedte döntő és megsemmisítő vereségét azáltal, hogy nem tudott az ellen védekezni, hogy impériuma ne kerüljön teljesen amerikai ellenőrzés alá.

Az európai nagytérben az elmúlt esztendő mélypontot jelentett számunkra. Ezen túl vagyunk. Krízisek többé nem lesznek. Így minden önfeláldozó és hősi erőfeszítés összpontosítható és beállítható a katonai végcélba az ellenség kíméletlen felszámolására. A szovjet végvonaglása lehetővé teszi, hogy ez a leszámolás belátható időn belül bekövetkezhessék, hogy az új világrendezés vezetőhatalmai végrehajthassák nagy tervüket az Európa-Afrika-Ázsia-Ausztrália-Óceánia világföldségének ésszerű, célszerű és biztonságos megszervezésére.

Az elmúlt esztendő legdöntőbb eseménye azonban kétségen kívül az angolszászok észak-afrikai partraszállása volt. Ezzel a kétségbeesett lépésükkel akarták megfordítani és maguk mellé állítani az 1935 óta tőlük elfordult szerencse istenasszonyát. Tervük ezzel az volt, hogy Itáliát különbékére kényszerítsék, Berlintől és Tokiótól minden időre elszakítsák;
-- a szovjetnek döntő segítséget nyújtsanak Itália kiugrasztásával a háborúból;
-- Törökországot, Spanyolországot és Portugáliát a Hármas Hatalmak ellen állítsák csatasorba, még mielőtt döntő csapásra indul a japán hadsereg; és végezetül, hogy
-- az összes európai népekben titkosan megszervezett erőik a belső arcvonalról megindíthassák gyilkos rohamukat a nemzetiszocialista hadseregek népi alapjainak megsemmisítésére.

Ez a tervük is megsemmisítő vereséget szenvedett az itáliai nép állhatatosságán és lánglelkű vezérének, Mussolininak hűségén. A német fegyveres nép hatalmas erejű visszacsapásain és lánglelkű vezérének, Hitlernek előrelátásán. A japán katona önfeláldozásán és lánglelkű Tennójának bölcsességén. Törökország józan ítélőképességén, Spanyolország és Portugália ibériai életszövetségén, valamint az európai nemzetiszocialista népi mozgalmak éberségén, áldozatkészségén és népeik győzni akarásán. Ennek a partraszállásnak következményei és tanulságai már a múlt évben hirtelen, éles
körvonalakban jelentkeztek:

először: Anglia teljesen elvesztette tekintélyét és de facto már világhatalmát is. Az Észak-amerikai Egyesült Államok teljes sikerrel legyőzték őt, lefoglalták elérhető és lefoglalható minden világhatalmi kulcsterületét. Emiatt az éles ellentét a két angolszász hatalom között teljes meztelenségében és utálatosságában kirobbant.

másodszor: letagadhatatlanul megmutatta, hogy Európában kik a tényleges szövetségesei a Hármas Hatalmaknak, akik vallják meggyőződéssel az új világnézetet és megvalósításának szükségét. De fölfedte a titkos galádságok, becstelenségek teljes sorát is.

harmadszor: az 1942-es év tényleg a döntés éve volt, de különösen a szovjet és az angol világbirodalom számára. Mert de facto már megszűntek, csak a de jure jóváhagyás hiányzik még, de nem fog elmaradni.

A dermesztő északon és a forró délen, a nyugat vizein és a kelet végtelenségében olyan döntő harcok zajlottak le, melyek ennek az évnek győzedelmes végkifejődését már nem tehetik kétségessé. Ez az esztendő azonban nemcsak a végkifejlődésnek, hanem a Berlin-Róma vezetése alatt álló Európanagytér születésének is éve lesz.

A franciaországi események választóvíz voltak egész Európa számára. Legnagyobb tanulsága az, hogy az új Európát csak becsületes, tiszta szándékú, tisztán látó hős lelkületű férfiak és az általuk vezetett népi mozgalmak építhetik meg. Európa népeinek sorsazonossága nem kétséges. Ne legyen ennél fogva kétséges a szándék sem, mely azt felelősen építeni akarja. Vannak erőtényezők, melyek nem alkusznak meg. Ilyen volt a becstelenségig menően Darlan, és ilyen Dorriot, a francia becsület egyedüli igaz képviselője. Magatartásukkal minden kétséget kizártak. Éppen ezért a francia kérdés végleges megoldása nem is lehet Laval.

A Franciaországban lezajlott eseményláncolat legyen azonban intő jel mindazok számára minálunk is, akik még mindig nem hajlandók feladni a kétszínűségnek és kétlakiságnak azt az undorító, otromba és nemzetveszélyt jelentő játékát, mely Franciaországot az elbecstelenülés útjára rántotta, s így a tönk szélére juttatta. Mi nem kérünk ebből a halálos, néprontó, francia betegségből. Mindenkor lesz annyi erőnk, hogy meg is óvjuk tőle nemzetünket! Aki pedig az elbecstelenülésnek ebben a halálos hideglelésében szenved, azt nemzetünk ki fogja taszítani testéből, mert ezt nem csak életakarása parancsolja, hanem elsősorban becsülete, melyre eddig évezredes múltjában egyetlen folt sem esett, és szentül sem fog esni!

A magyar kormány 1940 vége felé csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. 1941-ben megújította az antikomintern egyezményt. Nemzetünk ezeket a szerződéseket becsületesen állni akarja, mert léte függ attól, hogy betartsa és végre is hajtsa azokat. Éppen ezért a magyar kormány is köteles szó szerint és értelemszerűen állani és végrehajtani a Hármas Hatalmakkal kötött minden szerződést, és nem keltheti még a látszatát sem - se nyíltan, se burkoltan -, mintha csupán kényszernek engedett volna, amikor a szerződéseket aláírta. Nem használhatja fel a szerződések által számára biztosított bizalmi légkört arra sem, hogy harcot folytasson időnyerésért mindaddig, míg a világhelyzet „véglegesen", „egyértelműen", „elfogadhatóan" tisztázódik. 1940 decemberében elhatároztuk, hogy külön külpolitikát nem kezdeményezünk mindaddig, míg a mindenkori kormányok Berlin-Róma-Tokió szellemének megfelelően fognak eljárni és az általuk szabott, viszont az általunk önként elfogadott útról nem fognak letárni sem politikai, sem gazdasági, sem társadalmi, sem katonai vonatkozásban. Kijelentettük, hogy ezt ellenőrizni is fogjuk. Kijelentésünket nem felejtettük el.

Komolyan és ünnepélyesen figyelmeztetjük a kormányt, hogy az angolszászok észak-afrikai partraszállása óta felelős és felelőtlen kijelentések nyomán olyan helyzet alakult ki, mely az annyira hangoztatott egységes külpolitikai álláspontot még a kormányon belül is legalább kétségessé tudja tenni, amely kijelentések a legmélyebben sértik a Berlin-Róma-Tokió által képviselt biztos győzelem szellemét és hitét, veszélyeztetik az új világrend kialakításának parancsolóan szükséges hősi és önfeláldozó erőfeszítéseket, de halálosan sértik elsősorban Nemzetünk becsületét és elhivatottságát. A kormány vegye tudomásul, hogy nem fogjuk tűrni ezeknek a felelőtlen elemeknek felelős helyeken való garázdálkodását és a bitorolt hatalmukkal való visszaélést. A kormánytól megtorlást követelünk. Távolítsák el a kormányból mindazokat, akik kétértelmű magatartásukkal, tudatos kétszínűségükkel és velük született kétlakiságukkal sértik a nemzet becsületes elhatározásait, a nemzetközi szerződéseken keresztül kifejezett akaratát; a Hármas Hatalmakkal kötött szerződéseknek szerezzenek érvényt és tekintélyt mindenkivel szemben, és számolják fel annak a bitang társaságnak megszervezett szabotázsát, mellyel nemzetünket végpusztulásba akarják hajszolni csak azért, mert átkozott uralmuk örökre elveszett.

Mindezt azonban nem óhajtják és nem merik észrevenni. Ellenben ellenünk lépnek fel olyan váddal, melyet vissza kell utasítanunk pártunk és mozgalmunk nevében, mert minden alapot nélkülöz, hamis, ostoba, komisz és agyalágyult. Azt merik állítani, hogy Sütő Gyula testvérünk olyan magatartást tanúsít Horvátországban, mely nem egyeztethető össze a magyar állam érdekeivel és veszélyezteti a nemzeti egységet. Vegye tudomásul az, aki Sütő Gyula testvérünk ellen ezt a vádat koholta, hogy Sütő Gyula mindenkor magyar volt, az is fog maradni, mindenkor nemzetét és ennek egységét szolgálta és fogja is szolgálni, de mindenkor mint nemzetiszocialista és hungarista. Aki pedig nemzetiszocialista és hungarista magatartásában kifogásolni való talál, és úgy véli, hogy ez hazaárulás és nemzetrontás, úgy ezzel a hamis és álnok beállítással csak azt bizonyítja, hogy nem akarja elfogadni azt az új világnézetet, mely Európát teljesen újraalakítja, hanem az ellentétes oldalon áll, ahol Eckhardt és társai csinálják valószínűen „nemzetmentő", a nemzeti egységét „védő" és a magyar állam „érdekeivel" összeegyeztethető politikájukat, míg itthon hozzátartozóik, elvbarátaik büntetlenül végezhetik támadásaikat minden ellen, ami nemzetszocializmust és hungarizmust jelent.

Ezzel a komisz vádaskodással egy időben született meg - vele bámulatos összhangban - az eddigi destrukciónak legcsúcsa, de egyúttal legszennye is. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy pártunk és mozgalmunk nemcsak hogy egyoldalúan olaszbarát, hanem hogy szövetkezünk is az olaszokkal a németek ellen. Kíváncsian várjuk ennek a beállításnak átértelmezését Japánra is olyképpen, hogy miután pártunk és mozgalmunk a turáni népi mozgalom elmellőzhetetlen tényét és valóságát is tudomásul veszi, következésképpen németellenesnek kell lennie. Hatalmas misztifikáció, denunciálás, félrevezetés körvonalai bontakoznak ki előttünk. Nem kétséges, hogy mindez egyetlen központból ered. Háttérben nem tudunk mást látni, mint azt, hogy annyira érett és tisztázódott a helyzet - a délkelet-európai kibontakozás útját és módját illetően is --, hogy azok az elemek, amelyek nagyon jól tudják, hogy a tiszta helyzet teremtésével meg fognak semmisülni és el fognak tűnni, mindent elkövetnek, hogy Délkelet-Európában és a kulcsterületében egyedül kialakult nemzetiszocialista népi mozgalmat, a magyar nép szervezte Hungarista Mozgalmat lehetetlenné tegyék éppen azok előtt, akik döntésre elsősorban hivatottak. E veszedelmes, az ál-nemzetiszocialisták berkeiből származó suttogást a zsidóság azonban ki is értékelte, vélvén: ha ezt úgynevezett magyar nemzetiszocialisták mondják és írják, úgy igazság is van benne - és átlátszó célzattal a következő „új" angolszász tervet suttogják a jól értesültség szemtelenségével: Valószínűnek kell tartani, hogy az angolszászok a világmérkőzésnek 1935-43-ig tartó első menetét súlyos erkölcsi, szellemi és anyagi vereséggel zárják. Erőt kell tehát gyűjteniük a második menetre, melyet 1945-ben gondolnak elindíthatónak, mert egyrészt addig teljesen felkészülhetnek, másrészt pedig - és ez a legfontosabb - a nemzetiszocialista hatalmak és szövetségeseik között már most is észlelhető ellentétek 1945-ig annyira elmélyülhetnek, hogy a plutokraták elsőszámú ellensége, Németország könnyen lesz elszigetelhető. De ezenfelül még úgy is okoskodnak, hogy Júda itt-tűrt fiai, hogy Németország imperialisztikusan fogja megépíteni Európát, erőszakuralmat fog bevezetni, mely az európai népeket mind ellene fogja hangolni olyannyira, hogy mindannyian vissza fogják sírni a szabad és a független és az önálló és a demokrata sorsukat. És itt jön el majd az ő idejük, amikor véresen, kegyetlenül, irgalmatlanul leszámolhatnak mindazokkal, akik mertek lázadni az ő politikai, gazdasági és társadalmi kiválasztottságuk ellen.

Ilyen suttogás veszedelmes, romboló. De különösen elkeserítő, ha jóindulatú emberek szájából jön, és különösen aljas, hogy az ál-nemzetiszocialisták terjesztik. Hogy ezek a hírek éppen olyan hazugak és légből kapottak, mint azok, melyeket a németek imperialisztikus hatalmi erőszakpolitikájáról széltébenhosszában, az unalomig hajtogatnak: csak természetes. Ennek az átkozott suttogásnak azonban már igen veszedelmes következményei mutatkoznak: elvetették magvát a gyanakvásnak, a bizalmatlanságnak, és olyan ideges légkört teremtenek, mely igen megnehezíti a fenntartásnélküli érintkezés legelemibb lehetőségét.

Éppen ezért a Nyilaskeresztes Párt és az általa vezetett Hungarista Mozgalom ma még szükségesebbnek és időszerűbbnek tartja, mint valaha, hogy Európa összes nacionalista és szocialista népi mozgalmának vezetői összejöjjenek tekintet nélkül arra, hogy birtokon belül vagy kívül van-e harcos mozgalmuk, és állapodjanak meg egyértelműen abban, hogy a világnézeti háború győzedelmes befejezéséig mi a kötelességük, valamint rögzítsék - vállalt kötelességüktől függetlenül --, hogy a nacionalista és szocialista új rend Európában milyen erkölcsi, szellemi és anyagi alapokon épülve jelentheti csak az Európa-közösségbe állított népek sorsazonosságát.

1943 küszöbén ismételten rögzítjük pártunkba szervezett és mozgalmunkkal célt és utat kapott nemzetünknek félreérthetetlen, döntő álláspontját: nemzetünk nem csak a bolsevizmus ellen visel keresztes háborút, a szovjet kikapcsolása után nem szűnnek meg áldozatos kötelességei és kötelezettségei az új Európa szolgálatában, hanem harcol az egész plutokrata zsiványrendszer ellen úgy a külső, mint a belső arcvonalon. Addig tehát nem cseréljük el a kardot az ekével, amíg Németországgal, Itáliával és Japánnal véglegesen és győzelmesen nem fejezzük be a háborút. Az ő ellenségeik, bárhogy is nevezzük őket, a mi ellenségeink! Az ő barátaik, bárhogy is nevezzék őket, a mi barátaink is! Ezt mindenki vegye tudomásul.

Mindezekből pedig következik áldozatteljes kötelességünk, hogy életterünkben olyan erkölcsi, szellemi, anyagi előfeltételeket biztosítsunk ebben az esztendőben, melyek lehetővé teszik, hogy nemzetünk kipróbált vezetésünk alatt bekapcsolódhassék az új világrendszeren épülő új Európa-rendbe minden politikai, gazdasági és társadalmi kárvallás nélkül. Hogy ez így is legyen, ezért önfeláldozásig, utolsó csepp vérünkig harcolnunk történelmi felelősségünk és nemzetünk becsületének parancsa.

Tisztségviselő Férfiak és Nők! Testvérek!

A külpolitikai eseményeknek, de különösen az észak-afrikai angolszász partraszállásnak megvoltak természetesen belpolitikai kihatásai is. Belpolitikánk, ha természetes útját járná, nem függetlenítené magát ennyire a világot alakító eszményektől, mint ahogyan tényleg teszi. Politikai életünknek ez a beteges kettéhasadása jellemzi és határozza meg a kormánynak minden ténykedését. Hangosan hirdeti tengelybarátságát, de képtelen elnémítani annak a közel egy millió zsidónak, béreltjeinek és bérenceinek orcátlan aknamunkáját, melyet már teljesen nyíltan végeznek az új világnézet és ennek diadalmas kialakulása ellen és amelybe az államfőt és egész nemzetségét is belekeveredik. Megtűri, hogy felelős tényezők felelőtlen kijelentéseket tegyenek és ezeket olyan kimagyarázásokkal lássák el, amelyek méginkább nyilvánvalóvá teszik orcátlanságukat. A mi háborúnknak nevezik ezt a világmérkőzést és megtűri, hogy úton-útfélen suttogják, hogy a németek már elvesztették a háborút. Igaz, adósok maradnak nagy bölcsen ezzel, hogy akkor meg ki nyerte meg?! Mindez politikai életünk vészes ziláltságára vall. De különösen arra a tényre, hogy nemzetünk és a rendszer között az 1938 eleje óta beállott szakadás totálissá vált 1942-ben, és ezt az angolszászok észak-afrikai partraszállása váltotta ki.

Mindebből az következik, hogy csak mi jelentjük nemzetünk számára azt az utolsó szilárd, életképes keretet, melyben megtalálja politikai, gazdasági és társadalmi közösségének azt az egységét, melyben parancsolóan szükséges új életrendjét kialakíthatja saját érdekében és jó hasznára. Pártunk és mozgalmunk közel két és fél éven át tartó önfeláldozó, áldozatkész nemzetszervező munkája révén nemzetünk hatalomképessé, uraloméretté és vezetésre hivatottá lett, míg a rendszer ez idő alatt teljesen elvesztette talaját, hitelét. A kormány viszont bebizonyította, lehetetlen magatartásával igazolta, hogy teljesen alkalmatlan halasztást nem tűrő életkérdéseinek megoldása, személyi összetételénél fogva pedig teljesen tehetetlenül áll a torlódó és határozott döntést követelő eseményekkel szemben. Mindenki tudja, hogy ez így van. De különösen tudják azok, akik a régi világ megmentésén fáradnak és ezért mindent elkövetnek, hogy egyrészt a kormányt elfogadhatóvá tegyék, a „baráti" külföld előtt, másrészt hogy leplezetlen erőszak alkalmazásával kiirtsák a magyar nemzetiszocializmus egyedüli népi mozgalmát, a hungarizmust.

A velünk szemben alkalmazott erőszakoskodás már teljesen nyílt, álarc nélküli. Tehetetlen dühükben rajtunk ütnék, mert nem üthetnek Berlinen, Rómán és Tokión. Hát csak üssenek, kibírjuk. Annak idején úgy is be fogjuk nyújtani a számlát. De megállapítom azt is, hogy vannak idők, amikor az állami és társadalmi rend erőszakos fenntartása is ugyancsak a legnagyobb bűn az állam, a társadalom és a rend ellen. Ma pedig ilyen időket élünk. Végzetes a rendetlenség, semminek nincs meg a helye és semmi nincsen a helyén. A zűrzavar totális. Ami pedig gerincét képezhetné az egészséges kikristályosodásnak, szilárd alapjait az új igazság kiteljesedésének: azt lehetetlenné teszik azzal a mesterségesen szerkesztett, hamis vaddal, hogy az állam és társadalmi rendet alapjaiban veszélyezteti, felforgatja. Ezt az állami és társadalmi rendet alapjaiban veszélyezteti, felforgatja. Ezt az állami és társadalmi rendet, melyben ma élünk, felforgatni már nem lehet, mert tótágast áll minden. Felforgatták már azok, akik miellenünk akarják megvédeni.

A rendszer erőszakos fenntartása érdekében kijelentés hangzott el, mely lényegében úgy mondja: ne világnézetieskedjünk, mert különben lesújt az ököl. Vegyék tudomásul mindazok, akik ezt mondják, és ennek az ökölnek árnyékában biztonságban érzik magukat, hogy a felemelt ököl - már világnézetiséget jelent, csak nem azt, melyet hős honvédeink vérükkel szentesítenek nemzetünk nagy jövőjének szolgálatában. De vegyék tudomásul azt is, hogy kíméletlenül harcolni fogunk a marxizmus ellen, a plutokraták ellen, az egész bitang zsiványrendszer ellen, mely az egész világot végpusztulásba akarja kergetni és nem nyugszik addig, míg ezeket a belső arcvonalon éppen úgy meg nem semmisítjük, mint teszik ezt a külső arcvonalon honvédeink, karöltve a történelem legnagyobb és tiszta, életerős népei által legmegszenteltebb fegyveres Európa közösségében. Ez pedig világnézet, Jóurak! De kíméletlen őszinteséggel és elszántsággal harcolni fogunk azért is, hogy magyar népünk hivatását saját erejéből betölthesse Dél-Kelet-Európában: hogy önakaratából megvalósítsa a nacionalizmusnak és a szocializmusnak azt az összhangolt rendjét, melyet mi büszkén hungarizmusnak vallunk, azért hogy millió és millió családunk megelégedett legyen, ténylegesen jólétben éljem, hogy magyar népünk elhivatott vezetése alatt kialakíthassák a totális nemzetet és ezt saját kezdeményezéséből szilárdan beszervezhessük a Berlin-Róma vezette új Európában. Ez pedig ugyancsak világnézet, kedves Jóurak. Éspedig a javából, amelyik nem tűr meg maga mellett másikat, kíméletlenül megsemmisíti, különösen azt, amelyik miatt „ne világnézetieskedjünk", és öklöt mutatnak.

Aki pedig éppen most meri hirdetni a világnézeti harc fölöslegességét, most, amikor ellenségeink határozott világnézettel állnak velünk szemben, melyet minden hamissággal, álnoksággal, fondorlattal, hazugsággal, látszatigazsággal akarnak ojtani hiszékenyekbe, hogy ezzel is gyengítsék élet-halál harcunkat; most, amikor a világtűzből csak az a nép születhetik újjá, melyet az új világnézet tartott a világtűzkeresztség alá; most, amikor már mindenki tudja, hogy világnézeti háború dúl, melyben vagy megsemmisülünk, vagy megsemmisítünk: az vagy ostoba, vagy bolond, vagy közveszélyes önámító. Mi új világnézetet vallunk. Vele állunk vagy bukunk. Ez a világnézet-nélküliséget hirdető hang hű visszhangja, de nem annak a „hintának", mely émelyítő öndicséretbe fullasztja egész tengelybarátságát, hanem annak a „palintának", mely az eddig rangrejtett imádóból szakadt ki a korai öröm szenvedélyes elvakultságával.

Ha valaki célnélküli, eszmenélküli, eszmeszegénységét és céltalanságát ne akarja rákényszeríteni nemzetünkre. Ha füle megbotránkoztatja, mert nemzetszocializmusról és hungarizmusról hall, vágja le. Ha szeme megbotránkoztatja, mert hősi életszemléletből fakadó cselekedeteket lát, szúrja ki. De nincs rá joga, hogy nemzetünket csonkítsa süketté és vakká! A rendszer és kiszolgálói ne tévesszék össze önmagukat a nemzettel, mert ha megteszik, nemzetünk hamarosan egy illúzióval szegényebbé fogja tenni őket. Nemzeti létünk ebben a sorsfordulójában mindenkinek kivétel nélkül színt kell vallania, nem lehet elbújnia hangzatos frázisok és kétértelmű kijelentések mögé. El kell döntenie: az új vagy a régi világot választja-e és döntése szerint kell vállalnia minden következményt.

A rendszer erőszakos fenntartására irányuló törekvések azonban nemcsak egyszerű személyi megnyilatkozásokra szorítkoznak, hanem tárgyi és ténybeli felkészülésre is kiterjednek. a rendszer részéről törvénytelen és titkos fegyverkezés folyik az egész országban. Törvénytelen és titkos fegyveres alakulatokat szerveznek anélkül, hogy a kormány fellépne és erélyes rendszabályokat alkalmazna velük szemben. Ha pedig ezek az állítások nem felelnének meg a valóságnak, rendelje el a kormány, hogy egyes társadalmi egyesületek tegyenek lakatot a szájukra, nézessék át hozzáértő emberekkel kiadott írásbeli rendelkezéseiket, és ne játsszanak katonásdit a nyilasok és hungaristák vagy más nemzetiszocialista alakulatok ellen. Vegye tudomásul a kormány, hogy ezeknek a felelőtlen fickóknak erőszakoskodásaira azonnal a helyszínen erőszakkal fogunk válaszolni. Vegye tudomásul a kormány, hogy ezektől az egyénektől - akik egyenesen arra vannak hivatva, hogy nemzetünket anarchizmusba taszítsák - még az üres pisztolytáskát is el fogjuk venni és át fogjuk őket adni táskástól együtt a hatóságoknak. Ezen a kijelentésen egyúttal az összes pártszervezetek számára szóló rendelkezésem is, mely mindaddig fennáll, míg a kormány megnyugtató intézkedéseket nem foganatosított, s amíg én személyesen vissza nem vonom. Utoljára figyelmeztetek mindenkit, hogy a Nyilaskeresztes Párt és az általa vezetett Hungarista Mozgalom mindenkor olyan fegyverekkel fog harcolni, amilyeneket vele szemben alkalmaznak.

Leleplezik egész törvénytelenségüket és szemtelen kihívásukat azzal, hogy egyrészt bennünket vádolnak titkos fegyveres szervezkedéssel, s a pártszolgálatot igyekeznek mint ilyent beállítani, ellene nyomoznak mint vérebek az egész országban, másrészt pedig bizonyítani igyekeznek, hogy erre azért van szükség, hogy az 1918-19-es események ne ismétlődhessenek. Ez mind ürügy, komoly háttere egyiknek sincs. A valóság az, hogy a Nyilaskeresztes Párt soha nem fegyverkezett, ellenben minden felelőtlen fegyverkezőnek ki fogja osztani az utána járó nyaklevest. 1918-19 pedig nem fog megismétlődni, de nem azért, mert ezek a felelőtlenek garázdálkodnak, hanem azért, mert teljesen elegendő a rendőrségünk, a csendőrségünk és a laktanyahonvédségünk. Ha ők nem volnának elégségesek, itt vagyunk mi, akiknek eddig is gondjuk volt rá, hogy ne következhessenek be ezek az események. És ha véletlenül mi sem volnánk elegendők, annyira elszabadulnának az országunkban az ördög összes cimboráival: fegyverben áll a hadszíntereken az a nacionalista és szocialista európai hadsereg, mely teljes biztosítéka annak, hogy többé ne csak nálunk, hanem egész Európában ne ismétlődhessen meg 1918-19 egyik eseménye sem. Különös hálával kell megemlékeznem azokról a hungarista szervezetekről, amelyek e felelőtlenek garázdálkodása közepette teljesítik nemzetfelelős, nemzetszervező munkájukat. Pártunk és mozgalmunk forró köszönetét tolmácsolom keménységükért, elszántságukért, kitartásukért, hitükért, hűségükért és nagy áldozatukért, melyet nemzetünk új életéért és évezredes, mocsoktalan becsületéért hoznak.

Ez a rendszer 1920-21-ben leszerelte azokat a fegyveres alakulatokat, amelyek pedig annak idején tényleg a gyökeres rendszerváltozás becsületes szolgálatában állottak, csak nem tudták, hogy mit, hogyan és miért kell megvalósítaniuk. Bethlen István felszámolta őket, hogy megtehesse csonkaságunk konszolidálódása felé az első „nyugat-európai" lépést. Ez a dicső konszolidációs korszak azonban visszavonhatatlanul elmúlt. 20 év után nem lehet felújítani azt, ami volt, új név alatt, régi lényegével. Nagyon tévednek tehát a jelenlegi kormányfő, ha úgy gondolná, ahogyan nagy elődje és mintaképe, Bethlen István szanálta és konszolidálta az úgynevezett keresztény kurzust minden felelőtlen lovagjával és fegyverével egyetemben, éppen úgy fogja majd ő is szanálni és konszolidálni a Hungarista Mozgalmat az újra felmelegített keresztény kurzus és újra fegyverbe szólított felelőtlen lovagok és fegyvereik politikai káposztájával.

Ez a rendszer bűvészinasát pedig arra használja fel, hogy a hungarizmus ideológiájából és szellemi alapjaiból kisajátíthassa mindazt, amit jónak ítél nemzetünk félrevezetésére. Célja ezzel csak az lehet, hogy a hungarizmus ideológiáját felhasználva, a plutokrata rendszerben is szalonképesnek elismert álnemzetiszocialisták beolvasztásával létrehozhasson olyan koalíciós koncentrációt - természetesen a hungarista csürhe kizárásával -, mely elsősorban Berlin és Róma felé azt bizonyíthatná, hogy nemzetünk megértve az új idők szavát határozott, és a magyar nemzetiszocialista kibontakozás szabad és önálló és független és demokratikus - de ez csak elszólás! - útjára lépett. Ez az átlátszó terv volt kiolvasható a parlamenti költségvetési és az ezt követő felhatalmazási vitából.

Az úgynevezett pártszövetség együttműködésre szóló felajánlkozása a kormány felé, ahogyan az ajánlatot tették, iskolapéldája a világnézet-nélküliségének és a politikai baklövésnek. Viszont ahogyan az ajánlatot elutasították, iskolapéldája a meggondolatlanságnak és a politikai előre nem látásnak. Az észak-afrikai események még kirívóbbá tették a felajánlkozást, és még rikoltóbbá az elutasítást. Pártunk és mozgalmunk háláját nyilvánítja és köszönetet mond képviselőcsoportjának, hogy éppen azokban a sorsdöntő napokban, melyek mindent tisztáztak és megmértek, egyenes, félreérthetetlen, férfias, meg nem alkuvó, kíméletlenül támadó, de mégis komoly volt fellépésük és magatartásuk nemzetünk minden sorskérdésében.

Nemzetünk ezt megnyugvással és jóleső érzéssel vette tudomásul. De nem csak ő, hanem országunk határain kívül is megtudhatták, hogy életterében egyedül a Nyilaskeresztes Pár az, amelyik nem alkuszik és a tiszta, félreérthetetlen nemzetiszocialista világnézet alapján áll. Mindebből pedig csak az következhet, hogy a magyar nemzetiszocialista népi nemzeti kibontakozást már csak a Nyilaskeresztes Párt vezetheti és hajthatja végre, de az is, hogy nemzetünk csak ilyen kibontakozást fog megnyugvással tudomásul venni és örömmel szentesíteni.

A kibontakozás nagy alaptörvényét leszögeztük még 1937. október 24-én és 1940. október 7-én. 1937-ben kijelentettem, hogy a kibontakozás az államfő és a nemzet életösszhangjából kialakuló közös és szabad akarati elhatározásból kell létrejöjjön. 1940-ben pedig ezt kiegészítően félreérthetetlenül leszögeztem, hogy nekem mindig volt, van és lesz államfőm, s éppen azért olyan hatalmat követelek, mely egyenlő a Duce hatalmával. Ezeket az elveket fenntartom, mert csak ezek alapján tudom vállalni a Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalom felelős vezetését, valamint a velük végrehajtandó kibontakozás nagy és felelős művét. Ezért 1942 decemberében újra a Kormányzó úrhoz fordultam - 1936. október 8-a óta immár negyedszer -, hogy kihallgatáson fogadjon. Ha bármely oknál fogva ez a kérésem újra elutasításra találna, új a felelősséget át kellene hárítanom azokra, akik kezdeményezésemet immáron negyedszer elgáncsolják, és a következményekért őket terhelje a legteljesebb felelősség Isten, nemzetünk, valamint millió és millió családunk előtt. Mindent elkövettem, hogy a természetes kibontakozás parancsolóan szükséges útját járhassam; ha ez eredménytelen marad, nem rajtam múlott, hanem azokon, akik egyszerűen nem akarják tudomásul venni, hogy nemzetünk új életének megfelelő új igazságát, új valóságát, új szabadságát óhajtja, akarja, egyszerűen követeli, és azokat megvalósítani új emberekkel akarja.

Nagyon tévednek azok, akik úgy vélik, hogy nemzetünknek nagy kérdéseit még tisztáznia kell. Ezeket már tisztázta a hungarizmusban -- tisztán látja az utat is, a célt is. Ha mozgalmi nagy harcunkban, mellyel nemzetünket új életútjára akartuk állítani, visszatekintünk a múltba, a következőket tapasztaljuk: Darányi Kálmán a természetes megegyezést kereste velünk. Imrédy Béla fegyházba és internáló táborba küldött bennünket. Teleki Pál megrágalmazott. Bárdossy László közömbösíteni akarta kezdeményezésünket, Kállay Miklós kisajátította. Az ál-nemzetiszocialisták pedig meg akarták feszíteni a becstelenség szégyenfájára. - És mindez mégsem használt semmit, mert nemzetünk határozott és javunkra döntött. Ezt a döntését pedig parancsnak vesszük és végre is fogjuk hajtani. Így a válságos időket legfeljebb a rendszer, de nem nemzetünk éli, mert ezeken túlsegítette őt pártunk és mozgalmunk felkészültsége és áldozatkészsége, tagjainak szenvedni tudása, állhatatossága, kitartása. Példaadásunk segítségével megtalálta nemzetünk önbecsülését, önbizalmát, ereje tudatára ébredt, cselekvőképessé lett. Mindez pártunk és mozgalmunk nemzetszervező, nemzetnevelő, nemzetvezető munkájának gyümölcse. És ma már mindenki, aki lát és hall, tudja: ha valami történik még ebben az országban, az mindig kettőnek köszönhető - a harcoló honvédnek és a harcoló hungaristának, senki másnak!

Lehet valamit alkotmányosan csinálni, de a nemzet ellen. Törvényesen, de az élet ellen. Jogvédően, de az igazság ellen. Ilyenformán szeretnék a magyar nemzetiszocialista népi kibontakozást végrehajtani mindazok, akik nélkülünk, de ellenünk és nemzetünk szabad akaratának kinyilvánítása nélkül akarják megcsinálni. Meg lehet csinálni valamit alkotmányellenesen, de a nemzet javára.

Törvényellenesen, de az élet parancsára. Jogellenesen, de az igazság szolgálatában. Így kell mindenkor végrehajtani a kibontakozást, ha minden férfias és hősies erőfeszítés kárba vész. Egyedül és kizáróan csak a Nyilaskeresztes Párt képes végrehajtani a parancsolóan szükséges kibontakozást, hogy ez alkotmányos legyen, és egyúttal a nemzet javát szolgálja. Hogy törvényes legyen, és egyúttal az élet parancsoló szükségét kövesse. Hogy jogvédő legyen, és az új igazság érvényre juttatását is szolgálja. Minden más kezdeményezés rossz, mert nem tudja az életösszhangot biztosítani alkotmány és nemzet, törvény és élet, jog és igazság között; mert nincs tekintélye, tekintélyhiányát erőszakkal és zsarnoksággal tudja csak pótolni.

Mi saját erőnkből és nemzetünk akaratából akarunk uralomra kerülni, míg ez a rendszer már csak idegen segítséggel és nemzetünk ellenére tud csak uralmon maradni. Amint ez a segítség szükségből éppen úgy meg fog szűnni, mint ahogyan szükségből megadatott, a Nyilaskeresztes Pártba szervezett nemzetünk természetes útját fogja járhatni, és célját rajtunk keresztül el is fogja érni.

A rendszer és nemzetünk között szakadék nyílt meg 1938-ban, mely mind jobban szélesedett, és 1942. november óta áthidalhatatlanná vált. Éppen ezért nemzetfelelős cselekedeteinkben ne az legyen a mértékadó, hogy a rendszernek tetsző-e, vagy nem tetsző, hanem egyedül az, hogy minden lépésünk nemzetünk részéről parancsolt és követelt, számára szükséges, hasznos és jó. Ez az esztendő ki fogja
teljesíteni nemzetünk elhívatását az új Európa-rendben. Menjünk, és maradjunk méltók elhivatott nemzetünkhöz, és vezessük őt úgy, hogy céljában megtalálja örök értékeinek biztonságát.

Tisztségviselő Férfiak és Nők! Testvérek!

1942 a döntés éve volt pártunk és mozgalmunk számára is!

Olyan támadás indult ellnünk, amilyenhez foghatót hevességben és mértékben egyetlen mozgalom sem szenvedett el egész Európában. A plutokrata-szabadkőműves-zsidó-marxista-ál-nemzetiszocialista egység-arcvonal együttesen indította el, hogy tönkretegyen bennünket, kiirtson nemzetünk testéből.

Minden támadásuk szétzúzódott makacs elszántságunkon, a hungarizmus diadalmas igazságain, párttagjaink hűségén, de elsősorban nemzetünk érett tisztánlátásán. Ez a harc felfedte a nemzetiszocialista világnézet és a hungarizmus összes potyautasait is. Most már megállapíthatjuk, hogy soha nem voltunk, nem vagyunk és nem is leszünk vajúdás állapotában vagy válságban, de felbomlani sem fogunk. Nap mint nap hangoztatja ez a nemzetrontó és népbolondító szövetség, hogy a Nyilaskeresztes Párt már nincs, már eltűnt, vége van. Mi viszont megállapíthatjuk a népmondás igazságát, hogy éhes disznó makkal álmodik. Nap mint nap hangoztatja ez a népámításra és népcsalásra politikai kartellba tömörült társaság, hogy erkölcstelen sáfárai vagyunk nemzetünk jóhiszeműségének. Mi viszont megállapítjuk, hogy nemzetiszocialista erkölcsről és erkölcsi alapokról ne nyavalyogjanak éppen azok, akiknek az egész új világnézet csak arra jó, hogy ne érte, hanem belőle busásan éljenek.

Minden törekvésük abban merült ki és merül ki még ma is, hogy denunciáljanak minket Berlin felé, pontosabban a Wilhelmstraße felé, és denunciáljanak Budapest felé, pontosabban a királyi vár felé. Úgy gondolják, hogyha már ők elvesztették hitelképességüket mind a két irányban, mind a két tényező előtt, úgy legalább nekünk se legyen semmi kilátásunk.

Nagyon tévednek, ha úgy gondolják, hogy ez sikerülni fog. Szívderítő, hogy ez a társaság túlnyomórészt olyanokból verődött össze, akik egyszerűen szeretik, ha az orruknál fogva vezetik őket. Ezek azok, akik készpénznek veszik, hogy a beérkezett „feltétlenül megbízható, bizalmas" jelentéseik alapján: már senki sincs mellettem, mindenki régen elhagyott, már külföldre is szöktem, sőt, már régen meg is haltam, csakhogy olyan svindler vagyok, hogy még mindig sikerül a látszatot megóvnom. Ezért - teszik mindehhez hozzá a nagy ütőkártyát - tartsa mindenki kötelességének, hogy elhagyjon engem, mert ma még lehet, de holnap már nem, mert azok a bizonyos „félhivatalos német körök" holnaptól kezdődő kilépéseket már nem vehetik komoly felkészültséggel és megfontoltsággal tett lépésnek, hanem csak „ronda konjunktúrának". Nagyzási hóborban pedig valószínűen azért szenvedek - szerintük -, mert minden érvelésük, hízelgésük, fenyegetésük dacára nem vágytam és óhajtottam úgy naggyá lenni, ahogyan azt ők akarták.

A szellemnek e szegényei elfelejtik, hogy naggyá tenni nem lehet, csak naggyá lenni saját erőből, elhivatottságból, rátermettségből, hitből, az igazság meglátásából és a tisztán meglátott igazság szolgálatában.

Ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket és beállításokat természetesen szívesen vesznek bizonyos körök, akik orruknál tovább nem akarnak és nem mernek látni, mert rádöbbennének, hogy politikai orvvadászok furcsa játékot űznek szaglószervükkel. Busa örömmel veszik tudomásul különösen azt, hogy lelki törésben szenvedek; ők állapították meg, ennél fogva csak igaz lehet. Én viszont megállapítom, hogy
ők ilyen nyavalyában nem szenvedhetnek, mert hiszen lelkük - az nincs! De annál inkább van zsebük, mely ha ürességben szenved, nagy töréseket tud okozni jellemükön, becsületükön, hitükön és hűségükön. Miután azonban mindezt én állapítottam meg, csak szemenszedett hazugság lehet. De van még valami, amit ők nem tudnak, vagy már nem mernek kimondani, én azonban már tudom, és ki is merem mondani: az ellenem indított támadások akkor sem maradnának el, ha történetesen mindenki faképnél hagyna, egyszerűen azért, mert személyem áll útjukban, személyemet akarják kiteríteni. De ez nem is csodálatos. Túl sok ember ismerte meg önmagát magatartásomon keresztül. Alacsonyságukra való rádöbbenésük természetesen bosszúért kiált. E fő indító ok mellett a személyemet támadóknak - amire végtelenül büszke vagyok, mert az is csak azt bizonyítja, hogy maga a hungarizmus eszmerendje támadhatatlan - már nem az fáj, hogy az első helyet követelem vezetésben és felelősségben, hanem az, hogy feltétlenül igazam van, velük szemben az igazságot, az életet képviselem, s hogy ezt az igazságot én láttam meg először, vittem nemzetünk bírálata elé. Nemzetünk el is fogadta, magáévá is tette, és mindig csak őt szolgálom feltétlen hittel és hűséggel.

Milyen mérhetetlen nagy lehet igazságunk, hogy ilyen mérhetetlen becstelenség, gyűlölet és bosszúszomj fogott össze ellenünk. Amikor azonban ezeket az ádáz nekünkrohanásokat figyeljük, melyek hasonlatosak a bolsevista rohamokhoz a nemzetiszocialista európai fegyveres acélközösség állásai ellen, élénk derültséggel látjuk, hogy éppen úgy, mint azokban, bennük is csupán a szédületes szellemnélküliség és a tátongó gondolatszegénység viaskodnak egymással a győzelmi pálmáért. Ez az egész önámításba fulladó politikai alkalmi egyesülés pedig összes jellegzetes és jellemző arcéleivel hasonlatos arra az egyszerű emberre, akit nagyon vernek, és aki utolsó kétségbeesésében elkiáltja magát: „Tartsatok vissza, mert különben hős leszek!"

Hamis fölháborodással hangoztatják egyesek, hogy a zsidóság jó nagyokat nevet markába, hogy a magyar nemzetiszocialista mozgalomban ez az ádáz „testvér"-harc dúl. Ez a megállapítás rossz, nem fedi a valóságot.

A magyar nemzetiszocializmusban ugyanis már nem dúl semmiféle harc, mert a hungarizmus már mindent kitisztázott, leszűrt; a Nyilaskeresztes Párt mindazt egységbe hozta, ami egyáltalában egységet elfogad, ennek összhangját szükségesnek tartja. Legfeljebb arról lehet szó, hogy mindazok, akik soha életükben se egységet, se összhangot nem fognak megtűrni már természetüknél fogva sem, hangoskodhatnak még ideig-óráig. Ez azonban egyáltalán nem jelent „testvér"-harcot a magyar nemzetiszocialista mozgalomban. Ezt rajtunk keresztül a legjobban a zsidók tudják, akiknek már nagyon is elment a kedvük attól, hogy a markukba nevessenek, mert velőig hasító döbbenettel tapasztalják, hogy a hungarizmus megsemmisítésére irányuló minden eddigi próbálkozás - bárhonnan is jött és bárki is kezdeményezte - teljesen csődöt mondott. Hogy a tömegek nem akarnak a Szálasi-bűvöletből - ahogyan bizonyos körök nevezik nem minden irigykedés nélkül - kijózanodni, annak egyszerű a magyarázata: úgy látszik, a tömegek, helyesebben a „folyton fogyó, kiábrándult" nyilas tömegek tudják, hogyha kijózanodnának a Szálasi-bűvöletből, úgy nem az úgynevezett pártszövetség vezérférfiainak bűvöletébe esnének, hanem valami egészen másba.

Az 1942-ben lezajlott pártközi harcokból leszűrhető az az egyszerű és letagadhatatlan csupasz tény, hogy nemzetünk egyszerűen várta és követelte, hogy parancsolóan szükséges új élete számára megszervezzék saját érdekében és jóhasznára. Senki, így a pártszövetség sem tudta ezt a feladatot megoldani. Ennélfogva nemzetünk úgy döntött, hogy inkább a Nyilaskeresztes Pártba megy, ebben marad, és legyen benne inkább rosszul megszervezve, mint a többi pártokban, így elsősorban a kiválóan szervező pártszövetségben sehogyan sem! Ez az egész titka az ő kudarcuknak és a mi sikerünknek. A szervezéshez lélek és tudás kell, és nem szájhősködés. És még valami: személyes példaadás és nem szerény, de sokatmondó háttérbeállás.

A dühödtek keseregnek, hogy bennünket nem lehet megsérteni, annyira senkiháziak vagyunk. Dehogynem! Csakhogy ők soha nem tudnak megsérteni. A sértésnek is vannak ugyanis előfeltételei. Ilyenek lehetnek: a magával ragadó indulat, a fékevesztett szenvedély, a harag, a gyűlölet és az irigység. De mindezek nincsenek bennük, hanem csak a neveletlenség, az ostobaság és az aljasság. Ez a három pedig nem sérthet, mert csak felemeli azt, akit le akar rántani, tönkre akar tenni.

Pártunk és mozgalmunk hatalmon van és marad mindaddig, míg nemzetünk hitét és bizalmát csak nekünk adja. De uralomérett is, mert az értelmiség csak velünk van, mert tudja, hogy tudása, becsülete, alkotókészsége és alkotóképessége egyedül mozgalmunkon keresztül tud csak érvényesülni. Azonban: hogy többé nem lehet éket verni nemzetünk, pártunk, mozgalmunk és személyem közé, hogy rendíthetetlenek és állóképesek vagyunk és maradunk, az elsősorban annak a csöndes, szívós apostoli munkának köszönhető, melyet a pártiskola végez. Különös hálám, köszönetem és szeretetem feléjük fordul az új esztendő küszöbén, a pártiskola volt és marad pártunknak és mozgalmunknak az a láthatatlan pajzsa, melyről minden neveletlenség, ostobaság és aljasság halálra zúzottan lepattan. Biztosak lehetünk afelől, hogy hamarosan vége szakad az egész hírszerző, tippelő, pletykáló notesz-nemzetiszocializmusnak, mert minden rágalmazásuk dacára meg fogja találni a hungarizmus a lehetőséget és alkalmat, hogy a fasizmussal és a nagy Völkische Bewegunggal közösen megállapítsák, hogy egy bölcsőben születtek: népeik akaratából és az élet parancsoló szükségéből. Akkor pedig mindaz, ami rajtunk kívül állott, el fog tűnni, akárhogyan is nevezték és akárki is volt a vezére. Ennek a bekövetkezését érzik is már, és éppen ezért legújabban azzal foglalkoznak, hogy a Hungarista Mozgalmat és személyeit megmentsék. Ők biztatnak, váltsam le környezetemet, mely csupa rendőrkémből, sikkasztóból, csalóból, elvetemült csirkefogóból áll. Magyarul mondva: el akarnak választani a párttól és mozgalomtól; megmentenek, hogy könnyebben és biztosabban agyonverhessenek engem is és pártunkat is, mozgalmunkat is. Maradjanak csak ők is együtt úgy, ahogyan vannak. Mi is együtt maradunk úgy, ahogyan vagyunk. Ők, a csupa erkölcs, mi, a csupa erkölcstelenség nem is illenénk egymáshoz. Mi nem fogunk és nem akarunk éket verni közéjük - elintézik ezt ők egymás között. Mi annyira meg vagyunk győződve, hogy együvé valók, hogy majdan gondoskodni fogunk arról, hogy együtt is maradjanak, nehogy csorba essen a förtelem e totalitásán.

A Nyilaskeresztes Párt és az általa vezetett Hungarista Mozgalom mindaddig, amíg magasabb politikai érdekek megkövetelik, védelemre kényszerül, csak erre fog szorítkozni. Amint azonban nemzetünk létharcában támadásba fog átmenni, kíméletlenül le fogunk számolni mindazokkal, akik nemzetünk létharcában harcos erejét gyengítették azáltal, hogy erkölcsi, szellemi és anyagi harcos erőtényezőit meglopták, és felhasználták egyéni céljaik megvalósítására. Ennek az évnek pártépítő feladata nem lehet más, mint az, hogy a továbbiakban is lankadatlanul szervezzük nemzetünket pártkereteinkbe, hogy szilárdan, rendben és sorban álljon, amint általunk megkezdi akaratának végrehajtását.

Tisztségviselő Férfiak és Nők! Testvérek!

1943 a végkifejlődés éve.

A nagy átfogó politikai, gazdasági, társadalmi, valamint katonai tervek végrehajtásának útjában már nem állanak olyan akadályok, melyek a végkifejlődés kibontakozását gátolnák, s végrehajtásukat ne engedjék meg úgy, ahogyan azt Berlin-Róma-Tokió elhatározták és eldöntötték. E munkában pártunknak és mozgalmunknak nem lehet más feladata, mint az, hogy szervezeteinek teljes erejével és szervezettségével megteremtse a végkifejlődésnek alapjait Délkelet-Európa kulcsterületében, és megakadályozza, hogy a világnézeti háború győztes befejezését meggátolni megkíséreljék a liberalizmus reakciós erői, bármilyen alakban is jelentkezzenek. A nemzetiszocializmus győzelme nem kétséges, az új világrend kialakítása sem fog késlekedni. Nem lehet kétséges az sem, hogy ezt az új világrendet azok a népek fogják megépíteni és vezetni, akik azt áldozattal, vérrel-verejtékkel kialakították. A liberalizmus világképe, melynek vezető fő alakjai Franciaország, Anglia és az USA voltak, véglegesen megszűnt, roncsainak eltakarítása folyik. Helyébe az új világrend és az új világkép lép, a nacionalizmusnak és a szocializmusnak életösszhangjából megszülető diadalmas világnézet valósága, ténye és gyakorlata.

Ahogyan az egyes nemzetekben az új igazság új rendjét egyedül azok az új emberek vezethetik,  akik azt megszülték, de benne újra is születtek, éppen úgy az új világrendet is csak azok az új népek vezethetik, amelyek azt véres vajúdással megszülték és véráldozatukkal megszentelték. Ennek a diadalmas új világképnek fő alakjai, irányító-vezető akarata pedig Németország, Itália és Japán lesznek. Az ő akaratuk fogja meghatározni az új rendszernek és az új rendnek alapvonásait, erkölcsi, szellemi, anyagi lényegét, valamint politikai, gazdasági, társadalmi tényeit. Meggyőződésünk, hogy a hungarizmus ideológiája és gyakorlati felépítése teljesen bele tud kapcsolódni az új világrendbe és el nem mellőzhető értéket jelent az új világkép gyakorlati kialakításában. Pártunk és mozgalmunk roppant áldozatokat hozott és hoz még ma is az új világrend kialakításának méltó szolgálatában. Mindez nem volt hiába. Remélni merem, hogy jóvátételük rövidesen be fog
következni.

Újra leszögezem tisztán és félreérthetetlenül: aki első a harcban, első a hatalomban is. A hatalom tényleges és osztatlan birtoklásáért folytatott harcunkban azonban csak egyet ismerhetünk, és ez a kötelesség. A hatalomban olyan lesz a jogélvezet, amilyen a kötelességteljesítés volt a harci időszak alatt. A végkifejlődés súlyos harcát vívjuk ebben az esztendőben abban a megnyugtató tudatban, hogy akit a nemzet segít, azt az Isten is megsegíti. Nemzetünk pedig velünk van! Istentől pedig nem kívánok egyebet, mint azt, hogy ebben az évben is csak úgy segítsen, mint ahogyan azt az elmúlt esztendőben tette, és akkor célunkat biztosan elérjük.

Évek nehéz harcai közepette pártunk és mozgalmunk már összegyűjtötte kereteiben azokat az értékeket és erőtényezőket, amelyekre nemzetünk nyugodtan rábízhatja sorsát, s amelyek mozgalmunkat 1938 óta hatalomképessé, 1942 októbere óta pedig uraloméretté tették. Ne csüggedjünk, semmi okunk rá! Igaz, hogy ma még hazátlanok oktatnak hazaszeretetre, az istentelenek vonják kétségbe istenhitünket, az erkölcstelenek írják elő az erkölcsök, a neveletlenek, a tudatlanok, az oktalanok és ostobák viszik a mának poshadt rendszerében a vezető szerepet, a hűtelenek állapítják meg a hűség alapjait, az egységbontók magyarázzák az igaz egységet, a gyávák adják a bölcs tanácsokat a bátraknak, és fel vannak háborodva, ha észreveszi valaki a bölcs tanács mögött meghúzódó sápadt gyávaságot. A gondolat nélküli, az eszmeüres és a lélekszegény lopja, orozza, sikkasztja és önti üres formákba mindazt, amit lelkünk gazdagsága, szellemünk tudása alkotott, teremtett és kialakított. És igaz, hogy mindezek összefognak, hogy a felsőbbrendűt, az erőset lerántsák alacsonyrendűségükbe, mert alantas ösztöneik nem tűrhetik a magasabbrendűséget; követ dobnak ránk csak azért, hogy alacsony ösztöneiket kielégíthessék, és mert másképpen nem tudnak felérni hozzánk. Igaz és tény, hogy ma még ők vannak uralmon. De - mert hatalmas igazságjárás van egész Földünkön - el fog jönni az idő, amikor minden megkapja az ő helyét és jutalmát. Ők a történelem szemétdombjára kerülnek és elégettetnek, mi pedig a történelem kerekéhez, hogy irányítjuk és vezessük. Éppen ezért a megértés teljesen kizárt. Két merőben ellentétes világ áll egymással szemben, és nem a megértést, hanem a másik megsemmisítését keresik. Tapasztaltuk is: ha akartunk megértést, gyengeségnek minősítették. Ha mi sem akartuk, úgy nemzetárulók lettünk, akik a nemzet szükséges egységét bontjuk meg, eltekintve azoktól az ocsmány jelzőktől, melyekkel hivatalosan és nemhivatalosan illettek bennünket, és melyek páratlanul állanak a pártok és mozgalmak eddig ismert harcaiban. Pártunk és mozgalmunk ezentúl sem fogja tudomásul venni ezeket az ocsmányságokat, hanem tovább fog haladni azon az úton, melyre elhivatottsága, rátermettsége és hatalomakarása állították, és nemzetünkkel fenn fogja tartani minden körülmények között a bensőséges, forró összhangon alapuló élet-, társ- és sorsközösséget.

A csodák nem jelentik mindig az igazságot. Vannak ugyanis hamis csodák is. Ügyeljünk! Vegyük tudomásul, hogy az ördög is csodákat művel, és mégsem siet az Egyház szentté avatásával. Az úton, amelyre léptünk, megalkuvás nincs! Ezen az úton csak hősi halált lehet halni, vagy hősi életet élni. Más kiút nincs! Hősi halálunk szentelje meg hősi életünket! A végkifejlődés előtt állunk. Erősítsük meg hitünket, hűségünket és kitartásunkat, hogy méltók lehessünk a Hungarista Magyar Birodalom dicsőségére, nagyságára és boldogságára!


Végeztem!


Kitartás!

Hozzászólások