Trianon

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Talán valamiféle pátoszos írásra számítasz. De pátoszosat én írni nem fogok. Nem fogom megadni azt, amit vársz, amit az a bús turáni lelked óhajt. Nem! Nem fogom ugyanazt adni, amit elolvashatsz máshol, amit úgy is tudtok. Hogy igazságtalanság volt, hogy gaz összeesküvés, hogy mennyire fáj és mennyire kár. Nem fogom felsorolni, mit vesztettünk el, kit vesztettünk el, és hogy kik voltak azok, akik bántottak minket.

Keseregni nem fogok!

A magyar nép borús, múltba révedő fajta. Persze, hogy múltba réved, ha jelene tragikus, és jövője nincs neki. Leányai erkölcstelenek, fiai tunyák, elitje megalkuvó. És még mi is, akik felismertük az igazságot, lusták vagyunk, kényelmesek, és inkább azon panaszkodunk, milyen rossz nekünk, minthogy tennénk. Inkább siránkozunk ahelyett, hogy rántanánk magunkon, komolyan vennénk az életet, és fölvennénk a hősök páncélját. Előbb a páncélt nyögd, aztán viselheted a koszorút! Könnyű emlegetni az ősök diadalait, de magunk mért nem viszünk végbe diadalt?

Tudd meg, magyar testvér, én nem köntörfalazok!

Nem fogom azt mondani, milyen kiváló a magyar fajta, és hogy joga van neki az elszakított részekhez. Joga? Milyen alapon? Azon, hogy tehetetlen, hogy hagyja magán élősködni a cigányt és a zsidót, hogy addig jut el, hogy facebook segítségével bizonyos nemzeti portálokon kommentárt írogat, névvel és arcképpel zsidózik, közben pedig a Rosenthalok röhögnek a markukba?

Pont teérted, testvér - hazudni nem fogok!

Nem fogom azt mondani, történelmi jogunk van, hogy mi voltunk itt előbb, hogy nekünk ez jár. Árpád vezér, Szent István, Szent László, a Hunyadiak és a többi nagy magyarok mondhatták, hogy jogunk van az egész Kárpát-medencét irányítani. Volt mire büszkének lenniük, volt mire alapozva parancsolniuk. De nekünk? Nézz magadba, testvér, és légy őszinte. Nekünk van mire?

Ugye nem baj, hogy őszinte vagyok...

Ugye nem baj, ha azt mondom, abba kell hagyni a Trianon miatti siránkozást, és azon kell inkább dolgozni, hogy előbb a Csonkahonban legyen jobb? Merthogy ez a helyzet! Még ha akad is elszakadt magyar testvér, aki hozzánk akar tartozni, román, rutén, szlovák, szerb, horvát biztos nincs. Ugyan miért lenne jobb nekik, ha egy Nagy Magyar Királyságban élnének? Miért kéne elsimerniük a magyar nép főségét? Mit tudunk mi felmutatni a múltunkon és az egyébként már nem gyakorolt kultúránkon kívül?

Elsatnyultál, testvér!

Elsatnyultál, mert az a kór, amit liberalizmusnak neveznek, téged is a hatalmába kerített. Ó, ne gondold, hogy attól, mert fáj Trianon, már igaz magyar leszel, ment minden gyöngeségtől és alantasságtól. Ne gondold! Amíg nem vagy képes acélossá tenned magad, feladnod a hedonista életet és a kényelmet, amíg legalább egy pontban is az ő játékszabályait követed, nem vagy se méltó, se alkalmas rá, hogy az elszakított részeket követeld.

Se te, se én nem vagyunk rá addig méltók és alkalmasak!

Végre végy egy nagy levegőt, és fordíts teljesen hátat annak, amit a rabszolgatartóink kínálnak. Ne bámuld a tévét, ne facebookozzál, ne paráználkodj, ne részegeskedj. Dolgozz, és képezd magad. Házasodj meg, és vállalj gyermeket. De ne egyet és ne kettőt! Járjál templomba, imádkozz, és ne végy tudomást arról, hogyha bolondnak néznek. Tudd meg: a magyar ember számára ez volt és ez is lesz a természetes!

De hogy te csak egy ember vagy?

Egy ember, lehet. De először csak te leszel, aztán a második, a harmadik és a negyedik. Majd lesztek tizen, százan és ezren. És eljön az az idő, amikor a csonka Magyarországot csupa földből táplálkozó, mennyből segített, becsületes, rátermett ember lakja. Akkor eljön majd az idő, amikor azt mondják: így is lehet élni? Ez a magyar ember?

Merthogy testvér, ez a magyar ember!

És ilyen lennél te is, ha úgy élnél, ahogy őseid. Bizony, nem csak az árnyéka apáidnak! Benned van a mag, a csíra, a magyar lélek, ami - ha az igazsággal öntözik - kihajthat, és gyönyörű virágokat hoz. Tudom, hogy képes lennél eldobni a mélabúdat, a múltba csak addig révedni, míg a jelenhez és a jövőhöz bátorítást nem nyertél általa, majd tenni. Tudom, hogy a magyar ember, ha rálelt az igazságra, azt el nem ereszti, veszni nem hagyja. Tudom, hogyha lenne hozzá elég erőd és merszed, te is így tennél!

Határozd el, hogy így teszel!

Mert így teszel, és akkor jó lesz majd! És akkor nagy lesz a haza! Nagy lesz Csonkahon, és visszatérnek a részek, visszatér a fű, a fa, a bokor, a hegy, az érc, a lanka. Visszatér magyar leány, a székely legény. Boldogan él majd itt a román férfi, mosolyogva perdül táncra a rutén nő, és vígan nevet a szlovák csecsemő. Giccses talán... De nem ez a cél? Nem az a cél, hogy békében és boldogságban éljen itt az, akinek ez a hazája? Akinek a Kárpátok ölelte gyöngy az otthona?

Így legyen, testvér!

De ehhez az kell: ne búslakodj, ne keseregj! Tedd, amit tenned kell. Bízd rá magad a Teremtőre és a hungarista gondolat zászlóvivőire. S életeddel légy te magad is az! Tiszta tekintetű lesz így a magyar leány, és honfi lelkű fiú fon a hajába koszorút! Majd ha ezt megtette, cifra kalapjára virágot tűz, melyet nem a könnyek, hanem a frissítő zápor öntözött!

Így lesz, mert így kell lennie!

Mert olyat még senki nem látott, hogy az igazságtalanság győzedelmeskedett! És ha magunk is az igazság szerint élünk, az Igazság vesz majd a vállára bennünket! Az Igazság, mely nem Háry Jánosok képzeletbeli tankba ugrására, és nem is szalmaláng lelkű magyarok fél percig tartó elhatározására épít, hanem a kitartó és dolgos emberek által valósítja meg akaratát!

Akaratát, mely mindig egy volt és egy is lesz: igazságot adni Magyarországnak!

Kitartás.hu

Kapcsolódó: Hungaristák a Kárpát-medence egységéért

 

Hozzászólások