A Hungarizmus erkölcsi alapjai (I. rész)

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

A Hungarizmus erkölcsi alapjai

„Legyen büszke az ember arra, hogy tanúja és bizonyos mértékben közreműködője lehet a mostani hatalmas drámának, amelyben a jó és a rossz küzd egymással emberfölötti harcban. Senkinek sincs joga a jelen órákban ahhoz, hogy középszerű legyen!"

(XI. Piusz pápa)

Európa és benne Magyarország haldoklik. Az egész nyugati civilizáció a végét járja, köszönhetően az elmúlt évszázadok destruktív irányzataiban gyökerező és a múlt század hatvanas éveinek végén a kulturális marxizmusban kiteljesedő és mára már teljesen egyeduralkodóvá vált eszmei irányzatnak, amely mint az AIDS az emberi szervezetet, úgy fosztja meg a kultúrateremtő fehér fajt (ahogy majd később a többit is) erkölcsi és szellemi immunrendszerétől, élni akarásától, jövőjétől. Így a társadalmat évezredekig összetartó erők, értékek megrendültek, társadalmunk atomjaira hullott, már nem valós, szerves emberi közösség, hanem egymáshoz lassan már semmivel sem kötődő, egymáson keresztül céljaik felé (vagyon, érvényesülés, élvezetek) törő hatalmas öntudattal és egyre csekélyebb értelemmel megvert egyének összessége. Mára az önzés, az érvényesülés, a versenyszellem, a mérték nélküli és semmilyen következményekkel nem törődő fogyasztás lett a vallás, Isten helyét pedig az individuum, a senkivel és semmivel nem törődő, önimádó egyén foglalta el.

„Isten meghalt. Mi öltük meg őt." - sóhajtott fel Nietzsche. Ez a mondat gyakran vált keresztény-ellenes erők jelszavává, pedig ha jobban belegondolunk, mélyen keresztény tartalma van: bűneinkkel, hitetlenségünkkel valóban mi magunk öljük meg, feszítjük keresztre a bennünk lakozó Istent. Nietzsche még beleőrült ebbe a gondolatba, a mai kor „egydimenziós létben" felnőtt embere viszont mással van elfoglalva, nem ér rá ilyesmivel foglalkozni és úgy igazából nem is érdekli. Demokratikus, pluralista, sokszínű (stb.) szép új világunkban mindennek van ára, minden megvásárolható: igazság, szerelem, hatalom, megbocsátás. Viszont semminek sincs értéke, a valós emberi értékek (szeretet, hűség, becsület, istenfélelem, család, emberi kapcsolatok, hazaszeretet) elértéktelenedtek, mivel ezeknek nincs pénzben kifejezhető áruk. Gyakran hallhatjuk némely megtévedt embertársunk szájából a következőket, ha esetleg a fent említett értékek hiányára és szükségességére hívjuk fel a figyelmét: „Azért nem adnak semmit a boltban."

„A liberalizmus volt az, amelyik kitenyésztette az erkölcsi, szellemi és anyagi pogányságot. Kiirtotta Istent a lelkekből, kiégette a Haza ideálját és valóságát a szívekből és az aranyborjú-imádat egész szertartását építette fel." - írta Szálasi több mint 70 évvel ezelőtt, mintegy megsejtve a jövőt.

De az emberben mindezek ellenére is él a vágy a végtelen, a természetfölötti, végső soron Isten iránt. De ez az isten (a kisbetű szándékos) már nem a kinyilatkoztatás Istene, hanem nagyon is emberi tákolmány. Még a néhanapján templomba járók között is szép számmal találunk olyanokat, akik a „maguk módján vallásosak", s ebbe a kifejezésbe rengeteg minden belefér. Érdemes itt dr. Szigeti Jenő adventista lelkész gondolatait idézni („Miért engedi meg Isten?", Bp. 2009): „A 21. századi ember életében feltételes módba került Isten. Nem azért, mert nem hiszünk benne, hanem azért, mert önmagunktól nem látjuk Őt. Ő a teremtő, mindenható Úr, mi pedig szeretnénk Őt valamilyen vallásos praktikával szolgánkká tenni. Nem Őt akarjuk szolgálni, hanem azt szeretnénk, hogy vallásoskodásunk következményeként Ő lenne a mi szolgánk. Ezért még imádságainkban is sokszor így fogalmazunk: »Isten, ha vagy, akkor...«. Ady Endre szavaival »Hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok«. Így tulajdonképpen nem Istenben, hanem magunkban bízunk. Isten csak énünk megerősítéséhez szükséges. Nem én akarom szolgálni Őt, hanem az Ő szolgáltatására várok. És ezért csalódom Benne. Az Isten jelenlétéről megfeledkező ember kéri számon a gondviselő Isten jelenlétét."

A fogyasztói társadalom mérhetetlen öntudatú embere úgy véli, nem neki kell a minket végtelenül szerető Isten lábai elé vetni magát, hanem Istennek kell őt - valamilyen „piacképes" szolgáltatással, esetleg ügyes marketinggel - „megnyernie" magának. „Isten, ha vagy, akkor" - tedd azt amit én akarok, különben más isten után nézek, van elég a piacon! Nem más ez, mint az áteredő (ős)bűn egyenes következménye, tulajdon teremtett mivoltunk, az ember és Isten közötti végtelen különbség fel nem ismerése.

„Nem fogadom el, nem találom meg a helyemet Isten teremtett világában, és mást látok jónak, mint amit jónak mondott Isten. - állapítja meg dr. Szigeti Jenő - Szembe kerülök azokkal a törvényszerűségekkel, amelyek előbb voltak, mint ahogy én megszülettem, és a törvények áthágásának következménye visszazuhan rám. [...] A mai ember legnagyobb baja, hogy a bűn önellentmondását nem látja. Úgy gondolja, hogy a bűn következményeinek megszüntetésével lehetne boldoggá tenni az életet. Nem szabályosan akar közlekedni az élet országútján, hanem a rendőröket akarja onnan kitiltani. Azt akarja, hogy mindenki az ő szolgálatára álljon. Az énjét akarja megvalósítani. A bűnről csak akkor akarunk tudni, ha ellenünk követték el. Lényegében mindenkit vétkesnek tartunk, hiszen úgy érezzük, hogy érdekeink ellenére élnek a többiek, csak magunkat kiáltjuk ki tisztának. Úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a mérték, amihez mindennek igazodni kell."

Nem hiába tartjuk a hét főbűnt minden más bűn forrásának, hiszen ebben a mentalitásban is egy főbűnt, a kevélységet fedezhetjük fel, amely egyrészt eltakarja előlünk Isten szerető jóságát, gondviselését (a jót csak magunknak tulajdonítjuk, nem annak köszönjük meg, akiből fakad), másrészt kiszolgáltat a kísértőnek, aki mint a La Fontaine-i mesében a ravasz róka, kevélységünket csiklandozva beszéli ki szánkból a sajtot (jelen esetben az örök üdvösséget). Mindez azonban nem történik véletlenül, nem valamiféle „természetes fejlődés" eredménye - nagyon komoly erők munkálnak azon, hogy így legyen.

1. Az idők jelei

„Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! - Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!

Aztán így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.

De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket."

(Lk 21,8)

„Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban."

(Mt 24,32)

Ahhoz, hogy a korunkban zajló szellemi, vallási és az ezek nyomán kibontakozó politikai, társadalmi, történelmi, illetve az ezektől részben független természeti, ökológiai folyamatokat kellőképpen meg tudjuk érteni és a helyükön tudjuk kezelni, elengedhetetlenül szükséges, hogy alaposabban megismerkedjünk a végső időkkel, az üdvtörténet befejező szakaszával. Mindezek segítségével - az emberiség eddigi történelmét, pusztuló világunkat, hitét vesztett, öngyilkos fajunkat mintegy a végtelen felől szemlélve - talán közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük: mi és miért történik velünk és világunkkal; mindennek oka és célja van.

A keresztény üdvtörténet az ősbűnnel kezdődik, amikor az ősszülők szembefordultak Istennel, a kísértő szavára hallgatva olyanokká akartak válni, mint Ő. Isten azonban már ekkor megígéri a szabadítót („az asszony ivadéka") az ősevangéliumban: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba." (Gen 3,14) Ez az ígéret végighúzódik az egész ószövetségi szentíráson, kezdve az Ábrahámnak tett ígéreten, miszerint „utódaid által nyer áldást a föld minden népe" (Gen 12,3; 22,18), folytatva Izajás jövendöléseiben, aki a Kr. e. VIII. században pontosan megjövendölte a Megváltót, hogy aztán mindez Krisztusban teljesedjék be. Ezzel - az Ige megtestesülésével, kereszthalálával és feltámadásával - az emberiség belépett történetének végső korszakába. A végső időkben - a kinyilatkoztatás szerint - bekövetkező eseményeket (ahogy a Szentírás fogalmaz: „az idők jeleit") természetük szerint négy nagyobb csoportba sorolhatjuk. Ezek a következők:

- történelmi, politikai események (birodalmak felemelkedése és bukása, háborúk, „új világrend");

- vallási, spirituális változások (hitehagyás, New Age-mozgalom, álpróféták, az Antikrisztus fellépése);

- az embertől független természeti katasztrófák (földrengések, kozmikus katasztrófák, szökőár);

- az emberi bűn természetes következményei a teremtett világban (éghajlatváltozás,

- környezetszennyezés, állat- és növényfajok kipusztulása, éhínségek, járványok).

Ezek az események kölcsönhatásban vannak egymással, erősítik egymást - így valószínűleg nem egymás után, hanem párhuzamosan fognak bekövetkezni, nagy részük már napjainkban is zajlik.

1.1 Az ezeréves királyság

„Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is."

(Jn 12,7)

A végső idők eseménysorozata Krisztus megváltó kereszthalálával és feltámadásával kezdődik, mellyel legyőzte a bűnt és a halált, és a benne hívőknek lehetőséget biztosított arra, hogy részesedjenek az örök életben. A sátán fölött aratott győzelmet Szent János így ábrázolja: „Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte. Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik." (Jel 20,1) Az „ezer esztendő" alatt az Egyház földi működése értendő, Krisztus feltámadásától egészen az utolsó ítéletig, tehát nem számszerűsíthető időt jelöl, hanem egy egész korszakot. Ebben a korszakban a sátán „meg van kötözve", működése erősen korlátozva van, nincs rá lehetősége, hogy komolyan ártson a hívőknek (kísérteni - persze Isten engedélyével - most is tud), illetve hogy megakadályozza az ige elterjedését a világon. A Jelenések könyve által ezer éves királyságként leírt korra már Jézus is utalt a térítő körútról visszatérő hetvenkét tanítványnak: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi." (Lk 10,18)

Ezt támasztja alá a győzedelmes fehér lovasról (Jel 6,1), illetve a két tanúról (Jel 11,3) szóló látomás is. Ezek a képek Isten diadalmas igéjét jelképezik, amely a végítélet előtt az egész világon elterjed, ahogy Krisztus urunk megjövendölte: „Az Isten országának ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek. Csak akkor jön el a vég." (Mt 24,14) A világ vége előtt tehát mindenkinek lehetősége lesz rá, hogy megismerje az igazságot és állást foglaljon Krisztus mellett vagy ellene. Ez természetesen a zsidókra is vonatkozik, hiszen - Szent Pál szavaival - „a megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint." (Róm 11,25-26) Izrael megtérése az Üdvözítőhöz a végidők egyik fontos mozzanata, amelyről már Jézus is beszélt a zsidóknak: „Mondom nektek, mostantól mindaddig nem láttok, amíg nem zengitek: Áldott, aki az Úr nevében jön!" (Mt 23,39). Ezt az eseményt jövendöli meg Szent János is a Jelenések könyvében: „Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: »Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!« Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből." (Jel 7,2)

Az „élő Isten pecsétje", amellyel a kiválasztottakat - Izrael népéből, illetve „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből" (Jel 7,9) - megjelölik, alighanem a keresztség (eltörölhetetlen jegy) szimbóluma. A kiválasztottak megjelölése összecseng Ezekiel próféta látomásával is, amikor Isten így szolt az egyik angyalhoz: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne." (Ez 9,4) Így a tulajdonképpeni ítélet mindaddig nem kezdődhet, amíg Isten ki nem választja és meg nem jelöli övéit, azaz az örömhír el nem terjed az egész világon. Így az eljövendő csapások nem sújtanak majd mindenkit egyformán: „Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok!" (Ez 9,6)

1.2 Az apokalipszis lovasai

Az „ezeréves királyság" alatt az ige elterjedt az egész világon, az emberiségnek lehetősége volt dönteni. Az ezen korszak alatt bekövetkező - a végítélet irányába mutató - történelmi és ökológiai folyamatokat Szent János a hétpecsétes könyv pecsétjeinek felbontásakor elővágtató lovasokkal, illetve párhuzamosan a hét harsonaszóval (Jel 8) és az oltár hét csészéjének földre öntésével (Jel 16) ábrázolja. Ezek a jelek az emberiség bűneinek következményei, nem Isten „csapásai".

A konkolyról szóló példabeszédben Jézus egyértelművé tette, hogy a jó és a gonosz egészen az ítélet napjáig párhuzamosan fog létezni, a gonosz elkülönítése és a bűn végleges megbüntetése csak az utolsó napon fog megtörténni, „nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjék!" (Mt 13,24-30; 13,36-43). Ő ugyanis nem leli kedvét a bűnös halálában, hiszen „a megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki" (Iz 42,3), és esze ágában sincs mindazt elpusztítani, amit jónak és szépnek teremtett. Ezt a munkát az Istentől elfordult individualista ember fogja elvégezni.

Ha nyitott szemmel, az idők jeleire figyelve járunk a világban, ráébredhetünk: olyan korban élünk, hogy szinte látjuk, érezzük, ahogy „maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig." (Róm 8,19). Az apokalipszis lovasait tehát mi, emberek indítjuk útjukra, mi adjuk a kezükbe a fegyvert; a mi felelőtlenségünk taszította a teremtett világot a „mulandóság szolgai állapotába", a természet „sóhajtozása" és „vajúdása" ugyanis a bűn (a kapzsiság, a felelőtlenség, az önzés) egyenes következménye. Az akarat szabadsága ugyanis nem csak azt jelenti, hogy azt tesszük, amit jónak látunk: minden döntésünknek, tettünknek és mulasztásunknak következményei vannak, minden tettünk visszahat ránk és környezetünkre. „A háborúknak, katasztrófáknak, életünk minden szenvedésének végső soron az az oka, hogy a bűn következtében az ember szembekerült a világot irányító és fenntartó törvényszerűségekkel. Azokkal a törvényszerűségekkel szemben akarja megvalósítani életét az ember, amelyek életünket fenntartják. A bűn így több, mint egy elkövetett rossz cselekedet. Inkább egy állapot, aminek az a jellemzője, hogy önmagunk érdekei ellen élünk és közben azt az illúziót tápláljuk magunkban, hogy minden erkölcsi törvényt félrelökve megvalósítjuk önmagunkat. Ha Isten képére és hasonlatosságára teremtett embernek tudom magam, akkor célja lesz az életemnek, és nem kell az önmegvalósítás hiú ábrándjait követve élni - Isten, a másik ember és a teremtett világ ellenére. Ez az élet - rohanás a halálba." (dr. Szigeti Jenő)

A teremtett világ pusztulása

A Jelenések könyve az evangéliumokkal és az apostoli iratokkal egybehangzóan tanítja, hogy a végső időkben addig nem látott természeti katasztrófák fogják sújtani az emberiséget. Természeti csapások - ahogy háborúk, éhínségek és járványok - eddig is voltak, honnan tudhatjuk, hogy a napjainkban zajló és eljövendő katasztrófák valóban az „idők jelei" és nem természetes folyamat eredményei?

Szent János zömében olyan jelenségeket ír le látomásaiban, amelyek az ő korában még ismeretlenek voltak, nevük sem volt, ezért is próbálja őket különböző költői képekkel körülírni. A földrengést egyszerűen a nevén nevezi, mint általa és kortársai által is jól ismert jelenséget, a többi csapást viszont igyekszik hasonlatokkal érzékeltetni. Ezek a csapások először részlegesek lesznek (erre utal az egyharmados arány a 8. fejezetben), de mivel az emberiség „nem veszi a lapot", nem hagy fel ön- és természetpusztító életmódjával, ezért a csapásokként ábrázolt természeti folyamatok visszafordíthatatlanokká válnak, a pusztulás teljes lesz (ezt a 16. fejezetben a csészék földre öntése fejezi ki).

A végső időkben drasztikus éghajlatváltozásra és ennek hatásaira kell felkészülnünk. Szent János több olyan jelenséget is leír, amelyben korunk embere - ha éppen érdekelné a dolog - könnyen felfedezhetné a klímaváltozás és a mértéktelen környezetszennyezés következményeit. „Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt." (Jel 8,7) A savas esők jelensége főleg a fosszilis energiahordozók elterjedésével és az ipari tevékenységgel állnak összefüggésben. Az esők savasodásáért elsősorban a légkörbe bocsátott nagy mennyiségű kén-dioxidot és nitrogén-dioxidot okolják a szakemberek. Hatásukra az esők természetes 5-6 körüli PH-értéke lecsökken (Kínában mértek már 2,2-3 PH-értéket is), ezzel elpusztítják a tavak, folyók élővilágát, a termőtalajokból kioldják a nővények fejlődéséhez szükséges ásványi anyagokat, hozzájárulnak az erdők pusztulásához. Norvégiában (és egyre több helyen) ma már van olyan tó, amelyben egyáltalán nincs semmilyen élet. Egyes becslések szerint a szárazföldek csaknem 10%-a vált mára a savas esők következtében erdőből vagy szántóföldből sivataggá.

Egy másik látomás egyértelműen a globális felmelegedés, illetve az UVB-sugárzás felerősödésének képét vetíti elénk: „A negyedik [angyal] a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tűzzel gyötörje." (Jel 16,8). 1750-től napjainkig közel 1 Celsius fokot emelkedett a Föld átlaghőmérséklete, ebből 0,6 fok az utóbbi 50 év gyümölcse. Az üvegházhatásért felelősnek tartott széndioxid mennyisége a légkörben ezen időszak alatt majd' 40%-al nőtt. Egyes tudósok a jövőben az évi 0,1 fokos átlaghőmérséklet-növekedést sem tartják kizártnak. „Az éghajlatváltozással együtt járó szélsőségek (árvíz, aszály, erdőtűz, kártevők, az óceán savasodása) gyakoriságának növekedése a nem éghajlati hatásokkal (földhasználat változásai, szennyeződések, a természeti erőforrások túlzott igénybevétele) együttesen számos ökoszisztéma fennmaradását, illetve alkalmazkodó készségét veszélyeztetik. A szárazföldi ökoszisztémák a 21. század során egyre csökkenő mértékben kötik le a szenet, később szénkibocsátókká válnak, ezzel is fokozva az éghajlatváltozást. 1,5-2,5 °C-os globális melegedésnél valószínűen növekszik annak a kockázata, hogy a növény- és állatfajok 20-30%-a kipusztul, 1,5-2,5 °C-ot meghaladó melegedésnél további jelentős változások lehetségesek a fajok földrajzi elterjedésében, a biológiai sokféleségben." (ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete [IPCC] jelentése az éghajlatváltozás várható hatásairól, 2007 április - a továbbiakban: IPCC-jelentés)

Megjegyzendő, hogy a felmelegedés akár önfenntartóvá is válhat. Jó példa erre az Északi-sark egyre vékonyodó jege alól szivárgó, illetve a szibériai és kanadai permafroszt (fagyott talaj) felengedésével felszabaduló jelentős mennyiségű metán és szén-dioxid, amely a légkörbe jutva további felmelegedést okozhat, ez pedig ismét további gázfelszabadulást eredményez. „A szakemberek szerint az északnyugat-kanadai és szibériai éghajlat 1970 óta több mint 7 Celsius-fokkal emelkedett, amely jóval több, mint a globális átlag. Az enyhülés évről évre a talaj egyre mélyebb rétegeit érinti, ez évente átlagosan csaknem 3 centiméternyi jég olvadását jelenti. Az ENSZ Klímaváltozásért felelős Kormányközi Panelje (Intergovernmental Panel on Climate Change - IPCC) előrejelzése szerint ebben az évszázadban további tíz fokos hőmérséklet emelkedésre lehet számítani." (forrás: HVG, 2009. 08. 31.)

De az IPCC jelentése szerint további tényezők is hozzájárulhatnak a folyamat öngerjesztővé válásához: „Az éghajlatváltozás olyan környezeti kérdéseket érint, mint a biológiai sokféleség csökkenése, az elsivatagosodás, a magaslégköri ózonréteg vékonyodása, az édesvízellátás és a levegőminőség, amelyek közül sok vissza is hat az éghajlatváltozásra. Például az éghajlatváltozás várhatóan súlyosbítja a helyi és a regionális levegőszennyezést és lassítja a magas légköri ózonréteg regenerálódását. Ezenkívül az éghajlatváltozás befolyásolhatja a szárazföldi és vízi ökológiai rendszerek produktivitását és összetételét, ami a genetikai és faji sokféleséget egyaránt csökkentheti; gyorsíthatja a termőföldek leromlását; továbbá sok helyütt súlyosbíthatja az édesvizek mennyiségével és minőségével kapcsolatos problémákat. Megfordítva pedig: a helyi és regionális levegőszennyezés, a magas légköri ózonréteg vékonyodása, az ökológiai rendszerek megváltozása, valamint a termőföld leromlása hatással lehetnek a Föld éghajlatára, mivel megváltoztatják az üvegházhatású gázok forrásait és nyelőit, a légkör sugárzási egyensúlyát és a földfelszín fényvisszaverő képességét."

A környezetszennyezés több látomás visszatérő témája, úgy is mint önálló csapás, de mint további csapások okozója is. A végső időkben a Föld - hála az emberiségnek - egyre inkább lakhatatlanná válik, úgy az ember, mint bármilyen élőlény számára. „A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett." - írja Szent János (Jel 8,11). A savas esők, illetve a folyók, tavak elszennyeződése miatt olyan időkre készülhetünk, amikor az édesvíz lesz az egyik legnagyobb kincs (mivel kevés lesz belőle), az emberek milliói nem fognak elegendő mennyiségű és minőségű vízhez jutni, ez pedig tömeges elvándorlás, háborúk forrása lehet. A már idézett IPCC-jelentés is elég borúlátóan fogalmaz: „Az éghajlatváltozás hatásai aránytalan mértékben sújtják majd a fejlődő országok lakosságát, illetve az összes ország szegény rétegeit, ami súlyosbítja az egészségi állapot, valamint a megfelelő élelmiszerhez, a tiszta vízhez és az egyéb erőforrásokhoz való hozzáférés már meglévő egyenlőtlenségeit."

„A második [angyal] a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult." (Jel 16,3) A tenger „vérré váláshoz" nem kell különösebb természetfeletti beavatkozás, régóta ismert jelenségről van szó: „A vörös dagály vagy más néven vörös áradat névvel az algavirágzások során kialakuló jelenséget illetik, mivel a különféle algafajok túlzott elszaporodása miatt vörösre színeződik a tenger vagy az óceán színe. A vörös dagály néven elhíresült algavirágzás, mely Florida partmenti vizeit rozsdabarnává varázsolja, egyre gyakrabban csap le. A Karenia brevis algák brevetoxint termelnek, mely elpusztítja a halakat, tengeri teknőcöket, madarakat. A méreganyag miatt az emberek is kórházba kerülhetnek." (dr. Sarnyai Zoltán: A klímaváltozás járványokat hoz). A már ismert természeti jelenségből megint csak az emberi tevékenység generált apokaliptikus jelet: „Noha ezek természetes jelenségek, a vörös dagály gyakorisága és mértéke a legutóbbi néhány évtizedben növekedett, akárcsak az új toxikus fajok megjelenésének gyakorisága. Egyes szakértők a jelenlegi algavirágzási fellángolásokat annak a megnövekedett nitrogén- és foszforterhelésnek tulajdonítják, amely a tápanyagban gazdag szennyvizekből és a mezőgazdasági területekről elfolyó vízből származik. 1976 és 1986 között a hongkongi Tolo kikötő közelében élő lakosság száma például a hatszorosára nőtt, a vizek tápanyag-terhelése a két és félszeresére, a vörös dagály évi gyakorisága pedig nyolcszorosára ugrott." (forrás: Sulinet - Öko-kör).

Még a városainkat elárasztó szmog is feltűnik a Jelenések könyvében, bár ez a látomás vonatkozhat vulkáni eredetű füst és porfelhőre is: „a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent." (Jel 8,12) A szmogtól Észak-Amerika és Európa mellett elsősorban Kína szenved a legtöbbet. 2010 novemberében (egy műholdkép tanúsága szerint) az egész kínai keleti partvidéket (itt található az iparosodott területek túlnyomó része) összefüggő szmogfelhő takarta, emiatt még a déli órákban is alig lehetett látni a Napot.

Az emberi tevékenységre visszavezethető csapások mellett kozmikus tüneményekre („feltűnik az égen az Emberfia jele" [Mt 24,30]), illetve katasztrófákra sem árt felkészülni: „mint lángban égő hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger egyharmada vérré vált, a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt." (Jel 8,8). A Föld légkörébe belépő tárgyak a súrlódástól felizzanak, így - ha kellőképpen nagyok - valóban emlékeztetnek egy „lángban égő hegyre". Ez a látomás alighanem egy aszteroida becsapódását igyekszik szemléltetni.

A végső időkben fokozódó szeizmikus aktivitásra is számítani kell, a végítélet napját megelőző időszakban az addig nem látott erejű földrengések valószínűsége is növekedhet: „Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek. Az Isten színe előtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki. Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni." (Jel 16,17; vö: Mt 24,7; Mk 13,8; Jel 6,12; Jel 11,13; Jel 11,19). „A Földön jelentősen megváltozott a szeizmikus helyzet, és a jövőben is változások várhatók" - véli az Orosz Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa, Vlagyimir Koszobokov. - „Az utóbbi évtizedekben globálisan megnövekedett a szeizmikus aktivitás. Például 2004 decemberében megaföldrengés történt, amely cunamit váltott ki az Indiai-óceánban. A minapi földrengés Haiti szintén a globális aktivizálódás megnyilvánulása.". Mióta ilyen statisztikákat vezetnek (1890), a Richter-skála szerinti hatos és annál nagyobb erősségű rengések száma a többszörösére emelkedett. Az 1900-as évek első évtizedében három ilyet jegyeztek fel, míg a hatvanas években tizenhármat, a hetvenes években ötvenegyet, az ezredforduló után első évtizedben csaknem háromszázat (forrás: earthquake.usgs.gov).

Járványok, éhínségek, háborúk

„Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet." (Jel 6,7). A baj tehát nem jár egyedül. Az imént ismertetett természeti csapások, bár önmagukban is próbára fogják tenni az emberiséget, újabb csapások kiváltó okai is lesznek. „A klímaváltozás kifejezés kapcsán elsősorban olvadó jéghegyekre és emelkedő tengerszintre gondolunk. De nem csak az ökológiai szétszakadás veszélye fenyegeti a Föld élővilágát. A melegebb telek és a csapadékeloszlás változásai miatt embereket és állatokat fenyegető járványok terjedhetnek át egyik éghajlati övezetből a másikba. A járványokat figyelő egészségügyi szolgálatok az utóbbi években Európa szerte olyan betegségeket regisztráltak, amelyek tíz éve még ismeretlenek voltak ezen a kontinensen. Az előrejelzések szerint térségünk egyre nedvesebb és melegebb klímája olyan kórokozók megjelenését hozza magával, amelyek eddig csak Afrikában voltak fellelhetők. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is azzal számol, hogy a fejlett országokban a globális felmelegedés miatt több millió ember kaphatja el a maláriát és a vírusos hasmenést. A fertőzött kullancsok elterjedése is nőtt az elmúlt évtizedekben, így az agyhártyagyulladás és a Lyme-kór előfordulása négyszeresére emelkedett." (dr. Sarnyai Zoltán).

Az átlaghőmérséklet emelkedése és a csapadékosabb időjárás ugyanakkor a pestisbaktériumok számára is kedvező. Az éghajlatváltozás következtében a pollenszezon is hosszabbá válhat, amely a légszennyezéssel karöltve az allergiás és asztmás betegek számának növekedéséhez vezethet. A Föld „összezsugorodása" (ti. hogy néhány óra alatt eljuthatunk a bolygó egyik pontjáról a másikra) a járványok terjedésének is kedvez, az idegenforgalom, a nemzetközi kereskedelem egy adott helyen addig ismeretlen kórokozókat is meghonosíthat. „A klímaváltozás rendkívüli mértékben - és hátrányosan - érinti az egészség legalapvetőbb meghatározóit: az élelmet, a levegőt és a vizet. A »klíma-érzékeny« kockázati tényezők és betegségek már jelenleg is nagymértékben jelentkeznek a globális halálozási okok között. Idetartozik az alultápláltság (amely évente mintegy 3,7 millió ember halálát okozza), a hasmenéses megbetegedések (1,9 millió halálozással) és a malária (0,9 millió halálesetet okozva). A klímaváltozás aránytalanul nagyobb mértékben érinti a sérülékenyebb csoportokat: a nagyon fiatalokat, az időseket és a betegeket. Az alacsony jövedelmű, alultápláltsággal küzdő, gyenge infrastruktúrával rendelkező országok nehezen tudnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz és annak egészségügyi hatásaihoz. A vélemények szerint a legveszélyeztetettebbek a kis szigeteken elhelyezkedő fejlődő országok, a hegyvidéki területek, a víz pusztításainak kitett területek, a megavárosok, a fejlődő országok tengerparti területei (különösen az ázsiai delta vidékek nagy városi agglomerációi), továbbá a szegények és az egészségügyi ellátást nélkülözők." (WHO-összefoglaló, 2008).

A mezőgazdasági termőterületek kimerülése, elszikesedése illetve fokozatos elsivatagosodása, valamint az élelmiszer árak ebből következő drasztikus emelkedése eddig nem látott méretű éhínségekhez fog vezetni. Erre figyelmeztet a fekete lovasról szóló látomás: „Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében. Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: »Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!«" (Jel 6,5). Az iparszerűen űzött mezőgazdaság módszerei kimerítik a talajt, a hozamok szinten tartásához egyre több műtrágya és növényvédőszer szükséges, amelyek a talaj további kimerülését, termőképességének csökkenését okozzák - így a művelés műtrágya nélkül egy idő után már nem is lehetséges. „Az észak-koreai nagy éhínség, és több millió ember halála éppen annak köszönhető, hogy Kína nem volt hajlandó olcsón földgázt szállítani Észak-Koreának, amely így nem volt képes műtrágyát gyártani. A termésátlagok visszaesését éhínség követte, melyben 3 millió ember halt már meg, és további 4-5 millió áll az éhhalál szélén." (Hetesi Zsolt: A világ helyzete, éghajlat, erőforrások, gazdaság 2009). És ez már nem a távoli jövő, ugyanis „jelenleg egymilliárd, azaz minden hetedik ember alultáplált. Az újabb élelmiszerár-rekord most, 2010 decemberében következett be. A további drágulásnak az lehet a következménye, hogy 2020-ra minden ötödik ember éhezni fog. Az UNICEF szerint jelenleg, naponta 18 ezer ötévesnél kisebb gyermek hal meg alultápláltság és az ezzel összefüggő betegségek miatt. 2020-ig az élelmiszerhiány gyermekáldozatainak száma szinte megduplázódhat." (Sipos Géza - origo.hu, 2011. 01. 18.). Az IPCC szerint Afrika mezőgazdaságának termelékenysége 2050-re a felére eshet vissza, Dél-Ázsiáé a kétharmadára.

Az egyre súlyosabb természeti katasztrófák, az éhínségek, a természeti erőforrások kimerülése, az egyre szennyezettebbé váló környezet egyre több embert késztet majd arra, hogy egy elviselhetőbb élet reményében útra keljen. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) becslése szerint 2050-ig csaknem 200 millió ember kényszerül elhagyni az otthonát a klímaváltozás miatt. A Christian Aid segélyszervezet a klímamenekültek várható számát egymilliárdra becsüli. A történelemből pedig tudjuk, hogy ekkora népvándorlásnak ritkán jó a vége. A tét immár nem az lesz, amely a XX. század migránsait mozgatta (az „amerikai álom" vagy a nyugat-európai jóléti rendszer), hanem a puszta túlélés, amiért a nélkülöző, mindenüket elvesztett emberek akár ölni is készek lesznek, s amit a világ szerencsésebb (az éghajlatváltozás által kevésbé érintett) fele nem ad nekik önként, azt, ha tehetik el fogják venni erővel. Az egyre szűkösebb erőforrások (ivóvíz, energiahordozók, még megművelhető mezőgazdasági területek, stb.) megszerzéséért szükségszerűen fognak véres háborúk kirobbanni, ahogy azt a Szentírás előre jelezte: „Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki." (Jel 6,3; vö. Mk 13,7; Lk 21,9). Ezt a jóslatot teljesítette az emberiség a legszorgalmasabban, elég arra gondolni, hogy alig néhány évtizeddel Krisztus után Jeruzsálem már romokban volt, és maga a Római birodalom sem „ágyban, párnák közt" múlt ki, a vérzivataros XX. századot nem is említve. De háborúk voltak Krisztus eljövetele előtt is, Káin és Ábel óta az emberiség folyamatosan ritkította önmagát, de önmagában egy háború (bármilyen borzalmas legyen is) nem jelenti „a világ végét", ahogy Krisztus is figyelmeztetett: „Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is. De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek." (Mt. 24,6). Az egyre élhetetlenebbé váló, katasztrófák gyötörte Földön a háborúk, az anarchia lesz úrrá, a „növekvő terrorfenyegetés" miatt puszta életükért rettegő emberek pedig biztonságuk érdekében majd szívesen fognak lemondani szabadságukról. A világ egy erős kezű vezető után kezd sóhajtozni, aki felülemelkedik a káoszon és elhozza a békét, s az ötvenes évek Amerikájának álomvilágát. És ez a vezető talán már nem is fog sokat váratni magára...

2. New Age - a Vízöntő kora

„Mikor a Hold a Hetedik Házba lép, és a Jupiter együtt áll a Marssal, akkor béke fogja irányítani a bolygókat, és szeretet a csillagokat. Ez a Vízöntő Kor hajnala... Harmónia és megértés, szimpátia és bizalom bősége, megszűnik a hamisság és a gúny - arany élet, látomásos álmok, misztikus kristály kinyilatkoztatások, és az elme valódi felszabadulása. Vízöntő... "

(Hair c. musical - Aquarius, 1967)

„Ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé."

(Lk 22,53)

A Jelenések könyve által ezeréves királyságként leírt korszakot a New Age hívők a „Halak korának" nevezik, utalva arra, hogy a Nap tavaszpontja ebben a periódusban (nagyjából Krisztus születésétől kb. napjainkig) a Halak csillagképben volt. A hal a kereszténység szimbóluma. A „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó" görög szavak kezdőbetűi ugyanis egybeolvasva az „ICHTISZ" szót adják, amely görögül halat jelent, ezt a jelképet használták az őskeresztények is önmaguk megkülönböztetésére és egymás felismerésére. Így az „ezeréves királyság" tulajdonképpen 2160 éves királyság - ha nagyon precízek akarunk lenni... Bár a korszak kezdetének és végének kérdésében még a legnagyobb New Age-guruk és asztrológusok sincsenek egy véleményen, nem tudni, honnan is kell számolni azt a bizonyos 2160 évet, így azt sem, hogy meddig tart. Ha még ekkora szaktekintélyek is bizonytalanok, így - napra pontosan - mi sem tudhatjuk, mikor is lesz a „korszakváltás", amikor a tavaszpont a Halak csillagképéből áttevődik a Vízöntő csillagképbe, viszont a kinyilatkoztatás előre felkészít minket, hogy mire számíthatunk. Így ha valóban „letelik az ezer esztendő", észre fogjuk venni...

2.1 Az új római birodalom

„Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt."

(Jel 13,1)

A Jelenések könyve megírásának idején (Kr. u. I. század vége) az Egyház már túl volt a Nero-, illetve a Diocletianus-féle üldözéseken, így a Földközi-tenger egész medencéjét magába foglaló birodalomban Szent János okkal vélte felfedezni minden istenellenes politikai hatalom ősképét (a hét fej utalás a hét dombra, amelyen Róma városa épült). Ezt a látomást - ahogy a Jelenések könyvét általában - sokan, sokféleképpen magyarázták. Vannak, akik úgy vélik, Szent János csak kora és az azt megelőző korok eseményeit írta le kortársai okulására és vigasztalására. Ezzel szemben mi azt valljuk, hogy a könyv az utolsó idők (az elmúlt kétezer év) keresztényei számára megfogalmazott, egyetemes tanítás, buzdítás az állhatatosságra és az Úr közelgő dicsőséges visszatérésének vigasztaló ígérete. Ebből következik, hogy a vizsgált látomás - ahogy a természeti katasztrófákról, háborúkról, éhínségekről szóló látomások is - minden kor emberének hordoz üzenetet, de különösen azok számára, akik idejében majd mindez valósággá válik.

A tengeri vadállat az utolsó idők végén - a „Vízöntő korában" - fellépő istenellenes politikai hatalom jelképe, amely az egész Földet uralni fogja. A hét fej és tíz szarv utalhat arra is, hogy nem egy homogén állam, hanem egy nemzetek feletti államszövetség lesz. Ez lehet az Egyesült Nemzetek Szervezete (melyre sokan tekintenek úgy, mint az eljövendő egységes világkormány elődjére), az Európai Unió, az USA vagy akár az összeomlott Szovjetunió romjain újjászülető, és elődjének szuperhatalmi státusza iránt erős nosztalgiát érző Oroszország, illetve az iméntiek valamilyen szövetsége, esetleg más is. A látomás további részében fontos információkat kapunk arról, mik is lesznek ennek az államszövetségnek (leendő világkormánynak) az ismertető jelei: „az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot." (Jel 13,3) Szent János többször is említi úgy a vadállatot, mint „akinek meggyógyult halálos sebe." Tehát egy olyan hatalom felemelkedésére kell számítanunk, amely már ma is létezik, de talán éppen összeomlófélben van, illetve éppen most készül újjászületni.

Ha megnézzük az említett nemzetközi szervezeteket és államalakulatokat, láthatjuk, hogy napjainkban egyik sincs éppen jó bőrben. Az ENSZ csupán szimbolikus szervezet, amelyet a Biztonsági Tanácson keresztül a II. világháború győztesei rángatnak kényük-kedvük szerint, határozatai csak a kis államokra kötelezőek, a nagyhatalmak könnyedén túlteszik magukat rajtuk. Amerika - bár ezt igyekszik zajos kardcsörtetéssel, jelentősen gyengébb államok lerohanásával palástolni - szintén nem a legjobb formáját hozza; faji, társadalmi feszültségek szaggatják, amelyeket igyekszik háborúkba fojtani - világhatalmának látszatát már csak jelentős eladósodással tudja fenntartani (az USA adóssága napjainkban 15 ezer milliárd USD, legnagyobb hitelezője a kommunista Kína). És mindannyiunk kedvenc EU-ja sem néz pillanatnyilag fényes jövő elé. A 2008 óta tartó gazdasági válság (ezen belül a déli tagállamok eladósodása és fizetésképtelensége) már-már a monetáris unió alapjait kezdik ki. A költséges, tehetetlen, semmirevaló brüsszeli vízfejre is egyre kevesebb EU-polgár gondol már szeretettel, s mind többen töprengenek el azon - még vezető politikusok is -, hogy az Unión kívül is van élet... Oroszország - bár jóval erősebb, mint a bolsevizmus bukását követő, Borisz Jelcin nevével fémjelzett átmeneti korszakban - még mindig csak árnyéka egykori önmagának. Hatalma elsősorban nukleáris arzenálján és hatalmas energiahordozó-készletén alapszik, a nemzetközi politikában még messze nincs akkora befolyása, mint a Szovjetuniónak, bár tekintélye - Putyin politikájának köszönhetően - egyre növekszik.

„Halódó vadállatunk" tehát akad bőven, de az még a jövő zenéje, hogy melyik lesz képes egy karizmatikus vezető alatt megújulni, hogy tényleg „meggyógyuljon halálos sebe", és egyesíteni tudja a világot az Antikrisztus uralma alatt. Ez a kor viszont már nem lehet nagyon messze. Jusson eszünkbe, hogy a nemzetállamok nagy része már napjainkra elvesztette szuverenitásának fontos elemeit, így például a gazdasági önállóságot, melynek sarkalatos eleme az adószuverenitás is. A nemzeti kormányok már csak az események után kullognak, a költségvetéseken tátongó hatalmas hiányokat csak a szegényekre kivetett újabb és újabb adókból, a jóléti kiadások lefaragásából, illetve horribilis nemzetközi kölcsönökből képesek befoltozni, mivel a világgazdaságot uraló multinacionális vállalatok ott és akkor fizetnek adót, ahol és amikor éppen akarnak, viszont egy-egy beruházáshoz szívesen veszik igénybe a közpénzeket különféle kizsarolt állami támogatások formájában. A nemzetközi pénzvilág is szívesen zsarolja a nemzetállamokat (hitelminősítők, Világbank, WTO), nemzeti érdekeikkel szöges ellentétben álló, csak és kizárólag a pénzhatalom érdekeit szem előtt tartó szociális és gazdaságpolitikát kényszerítve rájuk, a fenntarthatatlan és működésképtelen rendszer további fenntartásához szükséges nemzetközi kölcsönök, illetve az ezek kamatszintjét befolyásoló kedvező hitelminősítések fejében. Az euróövezet államai pedig szuverenitásuk további fontos elemét, a nemzeti valutát is feladták. Az EU tagjai nemzeti törvényeiket is kénytelenek a brüsszeli elvárásoknak megfelelően alakítani, s ha valamely parlament olyan jogszabályt alkot, ami az EU vízfejének, illetve valamely szomszédjának nem tetszik, akkor Brüsszel addig zsarolja, amíg ezt meg nem változtatja.

A gazdasági globalizáció - mintegy engedelmeskedve a frankfurti agytröszt, illetve az új humanisták programjának - „túlhaladottá" tette a nemzeteket, a nemzetállamok többségét puszta közigazgatási egységgé degradálta, szánalmasan vergődő, a pénzügyi elit kegyeit leső bábkormányokkal. A mélyülő és a legitimitásukat, a beléjük vetett közbizalmat mind inkább elvesztő „nemzetállami" kormányok által szemlátomást kezelhetetlen gazdasági válság a szociális és faji feszültségek kiéleződéséhez (az eddig érinthetetlen „szent teheneket" [bevándorlók, kisebbségek] az elitek - maguk helyett - bűnbakként fogják a nép elé vetni), polgárháborúkhoz, anarchiához fog vezetni, tetézve az éghajlatváltozás és az energiaválság okozta feszültségeket. Ez az egyes földrészek államainak kényszerű egybeolvadását, a végrehajtó hatalom nemzetközi szervezetekre való mind teljesebb átruházását fogja siettetni, végső soron a nemzetközi pénzvilág által dominált világkormány megalakítását eredményezi, amely látszólag megoldást kínál a helyi szinten megoldhatatlannak tűnő problémákra. Ez a világkormány a tulajdon nemzetüktől elszakadt, globalizálódott elitek (gazdasági, politikai, szellemi) közös alkotása lesz, s a világ lakosságának nagy része örömmel fogja üdvözölni, hála a tudatiparnak, valamint azon szellemi és vallási irányzatoknak, amelyek az embereket ebbe az irányba terelik.

2.2 Új világvallás

„Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből. Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára."

(Jel 13,11)

A XIX.-XX. század nagy háborúi, társadalmi igazságtalanságai, ipari katasztrófái, a környezet pusztulása megingatták az emberek tudományba vetett feltétlen hitét. Amíg a felvilágosodás a teremtő Isten helyére az emberi észt, a rációt próbálta ültetni, korunk tudományban csalódott embere a racionálistól az irracionális fel fordul vigaszért - de még véletlen sem Istenhez. Az emberi nem ellenségei az elmúlt évszázadban ráébredtek, hogy az ateizmus nem célravezető, így az Isten iránti vágyunkat valláspótlékokkal, mágiával és babonákkal, tér- és kultúraidegen keleti vagy keverék (szinkretista) vallásokkal igyekszenek leterelni természetes, Isten felé irányuló útjáról. Különböző konzumvallások láttak napvilágot, amelyek tanításaikat, erkölcsi normáikat szigorúan a „fogyasztói igényekhez" szabták.

Az emberek azért hiszik el olyan könnyen és szívesen a hazugságokat, hogy áldozatot ne kelljen hozniuk az eszméért, és ne kelljen szenvedniük az igazságért." - állapítja meg Szálasi. A konzumvallások éppen ezért nem megtérést, a bűntől való elfordulást követelnek „ügyfeleiktől", nem fárasztják őket „idejétmúlt" erkölcsi parancsokkal, hanem arcátlanul hízelegnek az emberi hiúságnak, érvényesülést, sikert, önmegvalósítást, mások feletti hatalmat ígérve - akciós áron.

„E módszerek célja, hogy ráébresszenek rejtett erőidre, képességeidre, ráébresszenek arra, hogy kapcsolatban vagy illetve kapcsolatban kell lenned a kozmosz erőivel, ráébresszenek arra, hogy isteni lehetőségeid vannak, és hogy voltaképpen isten vagy." - bíztatja leendő tanítványait José Silva, az agykontroll atyja. Nincs új a nap alatt, nem nehéz felismerni ebben a gondolatmenetben a kísértő szavát: „megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!" (Gen 3,5). S a kevély, önmaga korlátait be nem látó ember ma is - mint ősei - szívesen hallgatja a kísértő szavát.

Szent Pál apostol találóan állapítja meg Timóteushoz írt második levelében: „Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak." A modern kor „felvilágosult" embere, aki végtelen emberi méltóságával nem tudta összeegyeztetni azt, hogy térdet hajtson a világmindenség teremtője előtt, most a legprimitívebb, régóta kihaltnak vélt babonáknak hódol. Ételeit megingázza, lelkesen böngészi a horoszkópokat, esetleg tarot-kártyából próbálja kiolvasni a jövőt, regressziós hipnózis segítségével igyekszik átélni „előző életeit", rejtett „isteni" képességek után kutat a tudatalattijában, avagy valamely boszorkány-mester illetve mágus avatott segítségével igyekszik rontást küldeni haragosára...

„Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság. Bár az elsőben nem vagyok egészen biztos." (Albert Einstein). Eme végtelen emberi butaság leggátlástalanabb vámszedőit foglalja magában a New Age-mozgalom. „A New Age a monizmus és a panteizmus, a reinkarnáció és gyakran az evolúció világnézetén felépülő posztmodern, áltudományos keverékjellegű álvallási mozgalom - írja Gál Péter katolikus pap, a „New Age keresztény szemmel" című könyv szerzője -, amely a gnoszticizmus ókori eszméinek felelevenítésével, az okkultizmusnak és a mágiának korunkhoz szabott felélesztésével és gyakoroltatásával, valamint a keleti vallások elméleteinek és technikáinak importálásával alakult ki és terjed divatszerűen, burkolt vagy nyílt keresztényellenességgel és utópisztikus, világvallási igényekkel. [...] A New Age tudományos színben akar csillogni, egyidejűleg pedig mágikus, babonás hagyományok felhasználására törekszik. A reklámszakember jó érzékével ismeri fel a mai ember kettős kötődését: még él a tudományba vetett hit, ugyanakkor erősödik a természetfeletti, a vallási iránti nyugtalan keresés. A New Age egyszerre akar átfogni mindent, egyszerre akar válaszképes filozófia, vallás és tudomány lenni. Így válik áltudományos álvallássá."

A New Age nem tekinthető klasszikus értelemben vett szektának, mivel a hozzá csatlakozók nem feltétlenül különülnek el addigi vallási közösségüktől, tehát - papíron, névleg - továbbra is katolikusok, reformátusok, stb. maradnak, a mozgalom és gondolkodása - az ókori gnoszticizmus mintájára - beépül az egyházba, belülről bomlasztva, hígítva azt. Számos naiv, felkészületlen lelkipásztor is áldozatul esett már a New Age megtévesztésének, nem ismerve fel az áramlat keresztényellenes jellegét, bekapta a csalit. Elég itt csak a „keresztény jógára" vagy más fából vaskarikára gondolni. Nem véletlen az sem, hogy az agykontroll tanfolyamok papok és szerzetesek számára ingyenesek. „A pap nem megy egyedül a mennyországba, de a pokolba sem" - mondta Bosco Szent János, s ez napjainkban hatványozottan igaz. A jógázó, agykontrollozó, reikiző, a keresztény misztika helyett különféle tudattágító, önszuggeszciós eljárásokat alkalmazó, „alfába lemenő" pap ugyanis híveit is ebbe az irányba tereli, ha szóval nem is, de példájával bizonyosan.

A New Age nem jellemezhető a hagyományos értelemben vett kultuszként sem, hiszen nincs egységes hit- és szertartásrendszere, egyházszervezete. „Mivel több kultúrában is megjelenik, olyan sokszínű jelenségekben, mint a zene, a film, a tanfolyamok, műhelyek, lelkigyakorlatok, terápiák és még sok más tevékenység és rendezvény, ezért sokkal szerteágazóbb és informálisabb, bár bizonyos vallási vagy vallás-szerű csoportok tudatosan átveszik a New Age elemeit, és egyesek szerint a New Age egyfajta gondolatforrásként szolgál különböző vallási és vallás-szerű csoportok számára. A New Age nem egységes, egyöntetű mozgalom, hanem az azt gyakorlók laza hálózata, akik a think globally but act locally (globálisan gondolkodni, helyi szinten cselekedni) elve alapján állnak. A hálózat tagjai nem szükségképpen ismerik egymást, és alig - vagy sohasem - találkoznak." („Jézus Krisztus, az élő víz hordozója" Vatikán, 2003) A fentiek tükrében talán eszmei irányzatként, korszellemként tudnánk a New Age jelenségét a legtalálóbban jellemezni, a lényegét pontosan megragadni. „A New Age nem kevesebbről tanúskodik, mint egy kulturális forradalomról - áll a már idézett vatikáni dokumentumban -, egy összetett reakcióról a nyugati kultúra uralkodó eszméivel és értékeivel szemben, eszményektől vezérelt kritikája azonban ironikus módon mégis éppen annak a kultúrának a sajátja, amelyet kritizál. [...] A »mozgalom« az első szimbólumait, amelyek átjárták a nyugati kultúrát, a New York állambeli Woodstockban 1969- ben megrendezett híres fesztivál és a Hair musical, amely a New Age témáit a jelképpé váló »Aquarius« dalban fogalmazta meg. Ezek azonban csupán a jéghegy csúcsát jelentették, amelynek igazi méretei csak nemrég kezdtek világossá válni. A 60-as és 70-es évek idealizmusa néhol még tovább él, de ma már nem kamaszok a szereplők. Elhalványultak a baloldali politikai ideológiához kötődő szálak, és a pszichedélikus drogok már nem kapnak akkora szerepet, mint egykor. Oly sok minden történt azóta, hogy ez az egész már nem is tűnik annyira forradalminak; a korábban az ellenkultúrába száműzött »spirituális« és »misztikus« tendenciák ma már a kultúra fő áramának meghonosodott elemei, és az élet különféle területeit érintik, mint az orvoslás, a tudomány, a művészet és a vallás."

Egyetlen politikai hatalom sem állhat fenn megfelelő szellemi háttér, ideológia nélkül, amely a tömegek felé igazolja a hatalom szükségszerűségét, legitimálja létezését. A Jelenések könyvében szereplő második vadállat - amelyet Szent János más helyen „álprófétaként" is említ - egy szellemi jellegű hatalom, de értelmezhetjük az uralkodó korszellem megszemélyesítőjeként is, amely magában foglalja az uralkodó ideológiát és az emberiséget az új rendre előkészítő vallási mozgalmakat. A New Age szellemiség osztozik a kulturális marxizmus keresztényellenességében, s a keresztény, nyugati kultúrát ennek nyomán szintén bűnös, intoleráns, beteg dolognak állítja be, amelyet el kell pusztítani. Amíg az egyik a keresztény kultúrában politikai ellenfelet lát, a másik egyszerűen konkurenciát, s a kakukkfióka gátlástalanságával tör elpusztítására, hogy a helyébe léphessen - egyengetve az utat az egységes világállam és világkormány felé. Bár a Frankfurti Iskolából kisarjadt kulturális forradalom és a századforduló teozófiai és antropozófiai boszorkánykonyháin megszületett New Age látszólag nem egy forrásból származik (pedig de...), céljaik, gondolataik közösek: „a New Age-nek több, nemzetközileg is befolyásos csoporttal közös célja az egyes vallások felváltása vagy meghaladása egy egyetemes vallás létrehozása érdekében, amely egyesíthetné az emberiséget. Szorosan kapcsolódik ehhez az a gondosan összehangolt erőfeszítés több intézmény részéről, hogy egy globális etikát hozzanak létre, egy olyan etikai keretet, amely tükrözné a mai kultúra, gazdaság és politika globális jellegét." („Jézus Krisztus, az élő víz hordozója" Vatikán, 2003) A kulturális marxizmus a tudatipar, az oktatás ellenőrzésével igyekezett átvenni az irányítást a nyugat elitje fölött, hogy azon keresztül formálja át a tömegeket, addig a New Age nagyjából fordítva csinálja ugyan azt: különböző szektákkal, mozgalmakkal, látszólag alulról szerveződő, spontán közösségekkel igyekszik nyomás alatt tartani a keresztény kultúrát és elpusztítani a nyugat erkölcsi és szellemi immunrendszerét. Ennek érdekében a sarkalatos erények helyét a hét főbűn veszi át: „az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent" (2 Tim 3,2) A New Age minden eszközt bevet, mindenkit a saját nyelvén, saját gyöngéin, hiúságán, kétségein keresztül szólít meg, hogy az embereket szembefordítsa Istennel és az új világrend szolgálatába állítsa.

2.3 „Szép új világ"...

„Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson."

(Jel 13,7)

Mindaz, amit az imént és az előző részben ismertettünk, egy olyan világállam felé egyengeti az utat, amelyet valamely ma is létező, de hanyatlófélben lévő államszövetség fog megvalósítani, az antikrisztus vezetésével. Ez a személy annyira vonzó, karizmatikus és megtévesztő lesz, hogy még a keresztények közül is sokan hinni fognak benne, ahogy a New Age is megértő fülekre és szívekre talál számos - hitében bizonytalan vagy csalódott, esetleg elkényelmesedett - kereszténynél. Szent Pál apostol a Tesszalonikiekhez írt második levelében nem hagy kétséget afelől, hogy „be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani." (2Tessz 2,3).

Ő lesz az, aki - látszólag - megoldást kínál minden problémára, új élettel, új tartalommal tölti meg a kiüresedett intézményeket és a társadalom minden bajára tud valami okosat, szépet mondani. Valószínűleg zsidó származású lesz és a zsidóság mérhetetlen gazdasági, politikai és szellemi (tudatipar) hatalmára fog támaszkodni (ezt fejezi ki a két vadállatról szóló hasonlat). A sátán, a plagizátor („Isten majma") ugyanis szeretne Isten helyébe lépni, mindenben hozzá hasonlítani, így az ószövetségi próféciáknak is igyekszik megfelelni, annál is inkább, mert a Krisztust mindmáig elutasító és a saját szája íze szerinti megváltóra váró zsidósággal csak így tudja magát elfogadtatni. Szent János ezt az igyekezetet több helyen is kifigurázza a Jelenések könyvében. Ilyen a fenevad jele (Jel 13,16), amely a keresztség paródiája, a Jel 13,4 alatt olvasható „ki fogható a vadállathoz?" felkiáltás (utalás Szent Mihály arkangyal nevére, amely azt jelenti: „ki olyan, mint Isten?"), ahogy a halálos sebéből felgyógyuló vadállat is a feltámadt Krisztusra hajaz. Ő végre olyan megváltó lesz, amilyenre a zsidók mindig is vágyakoztak, de paradox módon talán éppen ő lesz az is, aki (túlzásaival, idétlen istenmajmolásával, önimádatával) a zsidóság szemét is végre felnyitja, és beteljesíti Szent Pál látomását a zsidók megtéréséről (Rom 11,25).

A szép új világban „béke fogja irányítani a bolygókat, és szeretet a csillagokat", lesz majd „harmónia és megértés, szimpátia és bizalom" gazdagon, mint mifelénk négyévente (ld. választások). De ebben a „világbékében" Krisztus követői számára már nem marad hely. A Vízöntő korában a kereszténység, különösen a katolicizmus defenzívába szorul, az Egyház puszta létéért küzd, a hitükhöz hű keresztényekre eddig soha nem látott üldözés vár. A Föld népei által bekerített „szentek tábora" és a „szeretett város" (Jel 20,7) képe a politikai hatalom (neoliberalizmus, új világrend) és az azt kiszolgáló spirituális hatalom (New Age) harapófogójába került krisztushívők közösségére váró megpróbáltatásokra utal. E korszak beköszöntét - többek közt - a két tanú kivégzésével érzékelteti Szent János: „Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységből, harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket." (Jel 11,7). A keresztényeket a „világbéke", az „egység", a „szeretet" és „megértés" ellenségeinek fogják kikiáltani, a hitükhöz és annak parancsaihoz való hűség pedig pszichológiai betegségként (vö. „homofóbia", Adorno „Fasizmus-skálája"), illetve „intoleranciaként" fog megjelenni az agymosott közvélemény előtt. Így aki megöl egy keresztényt, meg lesz róla győződve, hogy ezzel az emberiség javát és haladását szolgálja, s a legnagyobb jót teszi: „Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek." (Jn 16,2).

Az üldözésre a valódi keresztények részéről a hitért való - akár a vértanúságig menő - kiállás lesz a válasz, ahogy volt ez az Egyház történetének eddigi századaiban is, ugyanakkor lesznek olyanok is, akiket magával ragad az új kor szelleme. Ők tudatlanságból, tulajdon hitük igazságaiban kételkedve, illetve azokat nem ismerve engednek a kísértő szavának, beveszik, hogy a New Age szelleme tulajdonképpen a valódi krisztusi tanítás - „amelyet az Egyház meghamisított" - beteljesítése, hogy Krisztus megfér a Vízöntővel, és hogy mindegy, mit hisz az ember, csak antiszemita ne legyen... És lesznek olyanok is, akik az Egyház érdekeit, Krisztus ügyét úgy vélik helyesen szolgálni, ha megfelelnek, alkalmazkodnak, a tanítást a korszellemhez igazítják, politikailag korrekté válnak. Némely protestáns egyház már napjainkban is lehetővé teszi a buzeránsok pappá (sőt püspökké) szentelését (pl. Gene Robinson amerikai anglikán püspök esete), illetve egyházi házasságát, s a katolikus álláspontnál megengedőbb az abortusszal szemben. A katolikus felsőklérus pedig - szintén megfelelési kényszertől hajtva és meghitt egységben a protestánsokkal - a holokausztvallás rituáléin vállal segédministránsi szolgálatot, illetve a „vallásközi béketalálkozókon" (1986, 2011 - Assisi) borul könnyekig meghatva a rabbik, lámák, imámok és ateista filozófusok nyakába, demonstrálva, hogy Krisztus evangéliuma nem több, mint „egy vélemény", s így „egyenrangú" a többi vallással. A sor sajnos még hosszan folytatható.

A szép új, liberális világ - a nemzeteket kábító marketinggel ellentétben - a totális ellenőrzésre fog épülni, valahogy úgy, ahogy George Orwell zseinális „antiutópiájában" (1984) megálmodta. Az ellenőrzés ki fog terjedni az élet minden területére: „mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát." (Jel 13,16). Az új világban csak annak terem majd babér, az érvényesülhet majd úgy az üzleti, mint a kulturális vagy politikai életben, aki a „vadállat jelét viseli" - azonosul az új hatalommal és céljaival, politikailag korrekten gondolkodik, „elfogadja a demokratikus játékszabályokat". Mindenki más „kiírja magát a demokratikus közéletből"...

2.4 Armageddon

„Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost."

(Jel 20,7)

A várva-várt „Vízöntő kora" azonban nem fog kétezer évig tartani, az antikrisztus éppen azért fog olyan engesztelhetetlen gyűlölettel tombolni, mert „tudja, hogy kevés ideje van hátra" (Jel 12,12). A fent ismertetett és zömében emberi eredetű csapásokat a világkormány sem lesz képes elhárítani (ökológiai válság, természeti és kozmikus katasztrófák), ahogy az ebből fakadó humanitárius katasztrófát, menekültáradatot, illetve szociális feszültségeket sem tudja majd megnyugtatóan kezelni. Az „új Római Birodalomban" a napjainkban kezdődő energiaválság is a csúcspontjára ér: „Az ötödik [angyal] a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában." (Jel 16,10). Sötétség pedig a modern világban egy esetben van: amikor nincs áram, nincs energia, tehát a regnáló hatalom az alapvető közszolgáltatásokat sem képes már biztosítani. Ez pedig a kiszolgáltatott, minden életmegnyilvánulásában a rendszertől függő urbanizált ember számára (a Föld lakosságának túlnyomó része városokban él) elviselhetetlen körülményeket fog eredményezni.

A hanyatló rendszer tulajdon hibáiért természetesen a megmaradt csekély számú keresztényt fogja felelőssé tenni, miattuk „nem fog sikerülni a nagy evolúciós ugrás", mert „nem gondolkodnak elég pozitívan", „nem élik át eléggé az egységet a mindenséggel," stb. Az új rendben csalódott társadalom haragját ideig-óráig le tudják vezetni Krisztus még megmaradt követőin, rájuk uszítva a tulajdon ostobaságáért, hiszékenységéért mindig készségesen mást okoló tömegemberek hadát, de mindezek csak elodázni lesznek képesek az összeomlást, elkerülni nem.

Azokban a napokban az új rend követőire is rájár a rúd: „rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása előtt leborultak." (Jel 16,2). Ezt erősíti meg a 9. fejezetben leírt látomás is, mely szerint a gonosz lelkek és a lelkiismeret együtt fogja gyötörni a vadállat követőit - de a „sáskák" által okozott kínban felfedezhetjük a különféle New Age-es lelki technikák lelki betegségekben megnyilvánuló következményeit is. Eme technikák egy része, mint pl. az agykontroll - többek közt Juhász Aranka megtért egykori természetgyógyász vallomása szerint - működik, éppen ezért veszélyes. De a mágiára szomjazó vallási fogyasztó nem egészen azt kapja a pénzéért, amit a reklámban látott. Mivel Isten nem vesz részt cirkuszi mutatványokban, az angyalok és üdvözült lelkek méltóságával ugyancsak összeférhetetlen, hogy bármilyen hókusz-pókusz hatására produkálják magukat, így bárki beláthatja, ki vagy mi is az a „magasabb intelligencia" illetve honnan is jönnek a „tanácsadók" akikkel a botcsinálta Harry Potter kapcsolatba kerül. Az áltudomány tetszetősnek tűnő álarca tehát a mágiát rejti maga mögött.

„A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyek által úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni őket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általa felebarátjuk fölött - még ha az egészségét akarnák is visszaadni -, súlyosan ellenkeznek a vallásosság erényével. Ezek a praktikák még inkább elítélendők, ha ártani akarnak a másiknak, vagy ha a démonok beavatkozásához folyamodnak." - olvashatjuk a figyelmeztetést a Katolikus Egyház Katekizmusában (2117. pont) - „A hagyományos gyógymódok (természetgyógyászat) alkalmazása nem törvényesíthetik a gonosz hatalmak segítségül hívását és mások hiszékenységének kihasználását." Így a gazdagságra, egészségre, hatalomra vágyó ember ahelyett, hogy céljai érdekében befolyásolhatná ez a „magasabb intelligenciát", inkább ő maga kerül eme magasabb - de korántsem jóságos - intelligencia befolyása alá, aminek persze ritkán van jó vége: „A lipótmezei elmegyógyintézetben számos olyan beteget kezelnek, akik különféle relaxációs tréningek, személyiségfejlesztő technikák, meditációs programok - közöttük az agykontroll - áldozatai. Dr. Veér András pszichiáter szakorvos, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatója azt állítja: tudományosan igazolt tény, hogy az emberi agy működése bizonyos pszichotechnikákkal módosítható, s ezek egyike lehet az a relaxációs eljárás, amelyet José Silva agykontrollnak nevez." - írja Balavány György a Magyar Nemzet 2000. január .-i számában - „Dr. Virág Mária pszichiáter nem egy beteget kezelt, akik agykontroll, reiki vagy egyéb pszichotechnikák gyakorlása során szereztek pszichés sérüléseket. A szakorvos nézete szerint az emberi idegrendszer elhordozhatatlan terhelést kap, amikor a pszichikus tréningek alkalmával a tudat alatti tartalmak felszínre buknak, és ezek megmaradnak feldolgozatlanul. Virág Mária tapasztalatai szerint az első tünetek bűntudat, szorongás, kényszergondolatok formájában jelentkeznek, s ezek később depresszióhoz, súlyos tudatzavarhoz vezethetnek - általában egy hosszabb-rövidebb felfutási idő, euforikus szakasz után."

Ne legyenek illúzióink: a Sátán nem szereti a neki szolgálókat, és megtéveszti azokat, akik olyan ajtókat nyitnak ki („alfa állapot"), amelyeket jobb volna nem feszegetni. Az ördögöt sohasem a segítő szándék vezeti, legfőképp: esze ágában sincs engedelmeskedni annak, aki felelőtlenül beengedte az életébe, gondolván, hogy majd irányíthatja. A pszichiáter által említett „euforikus szakasz" csupán a demó verzió, amikor a lelkes agykontrollos vagy reikis azt hiszi: az erő, amivel játszik, engedelmeskedik neki. De hogyan is uralhatna olyat, amiben nem hisz, aminek nincs tisztában a természetével, szándékaival? És hogyan gondolhatja, hogy bármi jó eredhetne onnan, ahol Jézust megtagadják, megpróbálják megkerülni? Ne feledjük Jézus szavait: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló." (Jn 10,1) „Én vagyok a kapu - mondja az Üdvözítő. - Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál." (Jn 10,9)

Mind többen és többen fognak szembefordulni a világkormánnyal és fellázadni ellene. Azt már napjainkban is megfigyelhetjük, mi vár azokra, akik nem elég demokratikusak (gyk. nem hódolnak be a liberalizmusnak és a mögötte álló pénzhatalomnak), így várhatóan a világkormány sem fog kesztyűs kézzel bánni a hatalma ellen lázadókkal. „Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg." (Jel 16,11) Tehát a csapások szembe fogják ugyan fordítani az emberiség egy részét az új világrenddel, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de mindez kevés lesz ahhoz, hogy az individualista, a korszellem által elbutított embereket visszatérítse Istenhez. Nem hiába sóhajtott fel Jézus: „amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8).

A történelem utolsó háborúja valószínűleg az új világrend követői és az abból kiszakadni próbáló nemzetek között fog lezajlani a megmaradt erőforrások (termőföld, ivóvízkészlet, energiahordozók) fölötti ellenőrzés és a világ fölötti uralom megszerzéséért. Ez a háború - Szent János jövendölése szerint - a Közel-Keleten fog kirobbanni. Erre utal a következő látomás is: „A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak." (Jel 16,12 vö. Jel 9,14). Ahhoz persze nem kell prófétának lenni, hogy belássuk: 1948 óta a Közel-Kelet puskaporos hordó, s hogy mikor fog felrobbanni, az attól függ, hogy a szemben álló felek mögötti nagyhatalmak mikor látják elérkezettnek az időt. Érdekes vállalkozás lenne találgatásokba bocsátkozni, hogy ki ki ellen fog harcolni az utolsó háborúban, de teljesen fölösleges, ugyanis nem a jó és a rossz fog összecsapni egymással, hanem az Istentől elszakadt emberiség két fele fog egymás vérében gázolva a világuralom felé törni. Ebből kifolyólag az is teljesen lényegtelen mondanivalónk szempontjából, hogy melyik fél fog győzni - bár akadnak szép számmal, akik úgy vélik, hogy a két rossz közül a kisebbet választva bölcsen járnak el, de eme nézetben mi nem tudunk osztozni...

Az utolsó háború győztese - bárki is lesz az - viszont már az emberi gyarlóságot és tévedéseket megelégelő, dicsőségesen visszatérő Üdvözítővel fogja szemben találni magát: „Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő. Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve." (Jel 19,11) „Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba. A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elő. És az összes madár jóllakott a húsukból." (Jel 19,19)

2.5 „Íme, újjáteremtek mindent!"

„Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak."

(Jel 21,1)

Az Antikrisztus és követőinek pusztulását az utolsó ítélet fogja követni, amikor Isten visszavonhatatlanul szétválasztja - a világ kezdete óta egymás mellett létező - jót a rossztól (vö. Mt. 13,24-30), és mindenki számára nyilvánvalóvá válik Isten terve, az emberi történelem végső értelme. „Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig." (Mt 24,29) „Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely. Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján." (Jel 20,11) „Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra." (Jn 5,28) „A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették." (Jel 20,14)

Az utolsó ítéletet az új ég és új Föld megalkotása fogja követni, amikor Isten helyreállít mindent, amit a bűn a teremtett világban tönkretett. „Akkor a trónon ülő megszólalt: Íme, újjáteremtek mindent!" (Jel 21,5). Érdemes itt hosszabban idézni dr. Előd István katolikus dogmatika tankönyvének a végső dolgokkal foglalkozó fejezetéből, amelyben így foglalja össze az új égről és új Földről szóló tanítást: „Ez az új élet a kinyilatkoztatás szerint egészen más élet lesz. A platóni, a sztoikus és az indus filozófia a dolgok és események örök körforgását tanította, és a kereszténység ókorában egyes alexandriai hittudósok (pl. Origenész) így értelmezték a Szentírásban olvasható újjászületés (Mt 19,28: palingeneszia) és újjáalakulás (ApCsel 3,21: apokatasztaszisz) kifejezéseket. Úgy vélték, hogy a történelem befejezésekor minden megsemmisül, aztán újra kezdődik minden, megint lesz Ádám és Éva, ősbűn, áteredő bűn, megváltás, stb. Ezt a nézetet az egyházi tanítóhivatal tévesnek minősítette, mert a legősibb időkre visszamenő értelmezés szerint az említett bibliai kifejezések nem megismétlődésre, hanem olyan átalakulásra utalnak, amilyenről Iz 55-56 és Jel 21,1-5 beszél: minden megszűnik, ami a világon ártalmas és értelmetlen; minden bűn, pusztulás, pusztítás és diszharmónia végleg eltűnik, és az értékek a maguk teljességében érvényesülnek.

Az emberiség boldog jövőjét valló evilági és keresztény elképzelés közt sok a hasonlóság. Megegyeznek az immanenciában, de különböznek abban, hogy a keresztény elgondolás nemcsak immanens, hanem azonfelül transzcendens is. Immanencián itt az evilágban végbemenő és az emberi fáradozás folytán létrejövő fokozatos fejlődést, az igazság, igazságosság, béke és boldogság világának ember által munkált kibontakozását értjük. Ennek szükségességét a kinyilatkoztatás nyomán Egyházunk mindig vallotta, leghatározottabb megfogalmazásban pedig a II. vatikáni zsinat tanította (pl. Em 21; 39). A transzcendencia arra vonatkozik, hogy a kinyilatkoztatás a véget Isten országa kiteljesedésének is mondja, Isten országa pedig nem evilágból való (Jn 18,36), tehát pusztán világi eszközökkel meg nem valósítható - bár így is kell érte dolgozni, hiszen immanens is -, hanem a kegyelem eszközli és bekövetkezése is Isten ingyenes ajándéka lesz (Ef 1,10-11)."

Az újjáteremtett világ tehát olyan lesz, amilyennek eredetileg - a bűn nélkül - lennie kellett volna, amilyennek Isten elképzelte. A világunkban napjainkban zajló folyamatok (klímaváltozás, az ózonpajzs elvékonyodása, a természeti erőforrások fokozatos kimerülése, fajok tömeges kihalása, stb.) azonban visszafordíthatatlanok, a Föld sérült ökológiai rendszere sem önmagától, sem emberi segítséggel nem képes már regenerálódni. Isteni beavatkozás nélkül, pusztán a természet törvényei szerint a fent leírt - zömében ember okozta - csapások által előidézett állapot egy öngerjesztő folyamat, egyik csapás következik a másikból (az emberi tevékenységből a klímaváltozás, a klímaváltozásból az éhínségek, ebből háborúk, népvándorlás, járványok). Amit mi emberek az elmúlt évezredek - különösen az utóbbi pár száz év alatt - elrontottunk, azt már csak és kizárólag Isten képes helyreállítani, a természet törvényeinek ideiglenes felfüggesztésével, elrontott világunk újjáteremtésével -, hogy ott az „értékek a maguk teljességében érvényesüljenek". Az utolsó napon, az ítélet után éppen ez fog történni. De attól, hogy Isten jó előre kinyilatkoztatta a szándékait, semmi okunk kényelmesen hátradőlni és várni az elkerülhetetlen véget, mondván, hogy ezen mi úgy sem változtathatunk, illetve, hogy Isten majd elrendez mindent, nekünk csak a készbe kell beleülni. De illúzióink azért ne legyenek: sem elkerülni nem tudjuk az Úr napját, sem az időpontját befolyásolni, sőt még előre megmondani sem, „azt a napot azonban és azt az órát senki sem ismeri: sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak egyedül az Atya" (Mt 24,36).

Viszont ha hajlandóak vagyunk visszaengedni Istent az életünkbe, hogy hozzá szabhassuk tetteinket, törekszünk a harmóniára embertársainkkal és környezetünkkel, igyekszünk Isten tervét megvalósítani és másokat is ebbe az irányba terelni - jobbá tehetjük a világot és talán lerövidíthetjük az emberiségre váró gyötrelmeket. Jézus ugyanis megígérte követőinek: „Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat." (Mt 13,20) De kik a választottak (nem, nem ők...), és mit kell tenni, hogy azok lehessünk?

„Maradjatok meg szeretetemben - mondja Jézus. - Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle." (Jn 15,9)

(folytatása következik...)

Domokos Endre János - PHM vezető

Hozzászólások