Napi evangélium 2013. július 20.

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Évközi 15. hét - szombat


Kiv 12,37-42

Aztán Izrael fiai elindultak Rámszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a gyermekeken kívül. Nagyszámú héber is felment velük, valamint igen sok juh, marha, és mindenféle jószág. Megsütötték a beáztatott tésztát, amelyet még Egyiptomból hoztak, és hamuban sült kovásztalan lepényeket készítettek belőle. Nem tudták ugyanis megkovászosítani, mert az egyiptomiak hajszolták őket, hogy menjenek, és nem engedték, hogy késlekedjenek. Így még útravaló eleséget sem készíthettek. Izrael fiainak egyiptomi tartózkodása négyszázharminc esztendeig tartott. Ennek elteltével, ugyanazon a napon kivonult az Úr egész serege Egyiptom földjéről. Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről-nemzedékre.

Mt 12,14-21

A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el őt. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt, és ő mindegyiküket meggyógyította, de figyelmeztette őket, hogy ne árulják el őt, hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott: „Íme, a szolgám, akit választottam, a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta. Rá adom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitázik és nem kiált, senki sem hallja a tereken a hangját. A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. Az ő nevében reménykednek a nemzetek."

 


Életünk legnagyobb eseménye az az éjszaka, amikor a szabadító Istenre bízzuk magunkat egészen. Csak az ezzel az éjszakával megjelölt lélek ismeri Istent, az embert, a világot olyan ismerettel, amelyet könyvekből megszerezni nem lehet, csak ennek az éjszakának a leple alatt, a minden emberi támaszt nélkülöző bizalom árán találkozhatunk a fölöttünk virrasztó Istennel. Volt már életedben ilyen éjszaka, vagy valamiképpen még mindig Egyiptomban vagy, ahonnét nem tudsz a magad erejéből megszabadulni? Vagy éppen most élsz át ilyen sötét éjszakát, amikor semmit sem látsz a világból, önmagadból, elhagyott előző életedből és a jövendőből?

Ha hiszel Jézus Krisztusban és az ő Atyjában és a Szentlélekben, akkor bármilyen sötétség szakad rád, nem kell kétségbeesned. Tudd, hogy Isten most ment ki téged a régi világból. Ezt a szabadulást nem neked kell végbevinned, neked csak annyi a feladatod, hogy tökéletesen hagyatkozz rá. Ne fordítsd fejedet az elhagyott világ felé, és ne kutasd a jövőt. Az Úr virraszt érted, az Úr cselekszik érted...

Ha már áthaladtál ilyen éjszakán, akkor arra ügyelj, hogy soha többé el ne felejtsd, hanem ünnepeld meg mindaddig, amíg el nem jön érted az Úr, hogy utolsó éjszakádon magával vigyen. Hiszen életünk sötét éjszakái mind arra valók, hogy erre a végső éjszakára, erre a végső szabadulásra felkészítsenek, begyakoroltatva velünk a szabadító Istenre való teljes ráhagyatkozást. Csak vele törődj, csak őt dicsőítsd, csak neki add át magad, és ne ragaszkodj semmi máshoz, csak ahhoz az útravalóhoz, mely elkísér a nagy úton: az Úr eucharisztikus jelenlétéhez.

(barsitelekmm.blogspot.hu)

Hozzászólások