Az utolsó lépést kell megtenni - interjú Domokos Endre Jánossal

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

- Kitartás! Üdvözöllek a szerkesztőség és az olvasók nevében. Utoljára másfél évvel ezelőtt készítettünk veled interjút, azóta sok víz lefolyt a Dunán. Az általad vezetett Pax Hungarica Mozgalom januárban ünnepelte fennállásának 5. évfordulóját. Tudom, nehéz dióhéjban elmondani, de mégis megkérdezem: hogyan látod a Mozgalom helyzetét napjainkban? Azt is látni, hogy az emberek többsége a fásultság jeleit mutatja; mi lehetne az, ami felrázhatná újra őket, hogy új lendületet kapjon az
ellenállás?

Tömören mondhatnánk úgy is: sok az eszkimó, és kevés a fóka... Ahogy a nemzeti (vagy valamilyen - leginkább üzleti - célból annak látszó) szervezetek száma percről percre szaporodik, úgy zsugorodik a tömegbázis, fogynak a valóban elkötelezett, tettre kész emberek. Ezt a jelenséget mi is a saját bőrünkön érezzük. Az emberek keringnek a nemzeti oldalon, s miközben vándorolnak egyik szervezetből a másikba, a számuk egyre apad. Ha valaki megjárt már két-három (vagy több) csoportosulást, mire hozzánk ér - mivel mi vagyunk a „mumus", ezért mi vagyunk a végállomás, az „ultima ratio" - vagy teljesen felnyílik a szeme (ez a kevesebb), vagy annyira belefásul az egészbe, hogy a küszöbünk előtt állva hagyja abba az egészet, dob sutba mindent, és süllyed passzivitásba. Ez - sajnos - a rendszer hatékonysága mellett tanúskodik. Miután az emberek kimerítették a rendszer által felkínált/engedélyezett lehetőségeket, s meggyőződtek azok gőzlevezető voltáról (ellenőrzött és a rendszer keretein belül tartott lázadás), avagy öncélúságáról (puszta haszonszerzés), a végső lépés megtételére, az egyetlen valódi alternatíva felismerésére már keveseknek marad kedvük és erejük. Ezek a kevesek alkotják a PHM utánpótlását. A fentiekből is könnyen belátható, hogy csoportvezetőinknek (a tagfelvétel és a formáció az ő feladatuk), nem kell a jelentkezők végeláthatatlan özönével megküzdeniük, bár számuk - a nagy számok törvénye alapján - enyhén emelkedik. Ahogy növekszik ugyanis a rendszer által felkínált választási lehetőségekből kiábrándulók aránya, törvényszerű, hogy az a hányad, amely az önsajnálatba süllyedés helyett hajlandó rászánni magát az utolsó lépésre, egyre több embert jelent. Így a Mozgalom újjáalakulásának ötödik évére sikerült eljutni oda, hogy - ha nem is minden megyében - de az ország minden régiójában vannak csoportjaink, illetve szórványtagjaink (akik, ha megfelelő létszámú közösséget képesek létrehozni, szintén csoportot fognak alkotni).

A tagfelvétel meglehetősen szigorú - a felesküdött tagoknak egy minimális fizikai és komoly szellemi/erkölcsi követelményeknek kell megfelelniük, az elmúlt öt év tapasztalatai alapján idén tavasszal szigorítottunk a felvételi eljáráson - megválogatjuk, hogy kit fogadunk magunk közé. Ennek köszönhetően mára kialakult egy „kemény mag" amelynek tagjai az újjáalakulás óta velünk vannak, derekasan kivették részüket a Mozgalom újjászervezésében, így ők lettek annak valódi, kikezdhetetlen fundamentuma. E mag köré épül fel a Mozgalom, amely - a fentieknek és az egységes világnézetnek köszönhetően - mindmáig sikeresen kerülte el a nemzeti oldalon már szinte önmagát gerjesztő osztódási folyamatot („gárdásodás"), így mind a mai napig csak egyetlen PHM létezik. Tehát - hogy a kérdésedre is válaszoljak - amivel mi az embereket „felrázzuk", az nem más, mint az ideológia, a szilárd világnézet, amely nem képezi alku tárgyát.

- Alighanem Te mint lassan már két évtizede ezen a „térfélen" lévő ember számtalan pálfordulást láttál már, amikor azok, akik a legharsányabban hirdettek egy eszmét, ugyanolyan intenzitással is tagadták azt meg pár év múltán. Ez egy öngerjesztő folyamat, hiszen sokak éppen az ilyen jelenségektől fásulnak el, s hagynak fel ők is a dologgal. Hogyan látod ezt a problémát, miért nem tudnak az emberek kitartani a világnézetük mellett?

Azért, mert valójában nincs nekik ilyen. Ebből adódóan a mai Orbán-fanatikusok jelentős része tíz évvel ezelőtt még Medgyesi-fanatikus volt (mert akkor épp ő ígért gázár-nem-emelést), s akik három éve kétharmados többséget biztosítottak a Fidesznek, alig húsz éve ugyanezt tették a MSZP-vel... Mint a hörcsög a mókuskerékben: futnak, futnak, mégis egy helyben állnak, de a mozgás, a változás, a „döntés" élménye azért megvan. Pedig - maradva a hasonlatnál -, ha nem az illúziót kergetnék, csak egyetlen lépésre volna szükség, hogy kikerüljenek a mókuskerékből... Az emberek túlnyomó része érzelmi alapon - valami ellen és nem valamiért - politizál, olyanok vezetésével, akik az egyes világnézetek külső jeleit puszta eszközként használják az érvényesülésre, s ha ez esetleg nem sikerül, egyszerűen lecserélik a cégért. Így ma nem beszélhetünk a szó klasszikus értelmében vett bal- és jobboldalról, viszont minden politikai erő az új baloldal értékrendjét és fogalomrendszerét használja (kulturális marxizmus, politikai korrektség), amely pontosan megszabja a politikai, szellemi mozgásterüket. Aki túllépi ezt a mozgásteret, annak annyi („kiírja magát a demokratikus közéletből"). Kicsit olyan ez, mint annak idején a Hazafias Népfront, csak ez most több listán jelenik meg... A Népfrontba is belefért Grósztól Szűrösön át Pozsgayig mindenki - ha magát a rendszer lényegét nem kérdőjelezte meg. Így - amíg „belülről javítja a rendszert" - a Jobbik is vígan ellehet a Parlamentben, mert a rendszernek a látszat (a választás lehetősége) fenntartásához rájuk is szüksége van.

- Térjünk rá a tágabb értelemben vett nemzeti oldalra, s itt mindjárt fel is vetődik egy kérdés; a PHM a nemzeti oldal részének tekinti magát? Hiszen jelentős különbségek fedezhetőek fel a hungarizmus és az ún. nemzeti radikalizmus között.

A PHM olyasmi helyet foglal el a nemzeti oldalon, mint a viccbéli rendőr gyermeke az újszülött-osztályon („szépek és okosak", „szépek és buták", „okosak, de csúnyák", [stb...], és a sor végén: „Rendőr Pistike")... Mivel ideológiánk komplex, melyből engedni, azt a tömegigényekhez szabni nem vagyunk hajlandóak, ahogy a rendszer legitimitását bármilyen formában elismerni (pl. szavazgatás, bejegyzett párt vagy mozgalom létrehozása) sem, meglehetősen kilógunk a sorból (ahogy erre a fenti hasonlat is utalt). Sokan ezért nem tudnak velünk mit kezdeni, mert az általuk ismert kategóriákba („fideszes", „jobbikos", „ultradextrokonzervatív" stb.) nem férünk bele. Volt olyan nemzeti rendezvény, - melyre mi is meghívást kaptunk -, ahol a kerekasztal-beszélgetés azért nem jöhetett létre, mert volt olyan szervezet, amely jelezte a rendezőknek, hogy velünk nem hajlandó egy asztalhoz ülni, mert az nem volna demokratikus. A leleményes szervezők a helyzetet úgy oldották meg, hogy lebonyolították a demokratikus, pluralista (stb.) szervezetek képviselői közt a kerekasztal-beszélgetést, majd velem külön egy „szögletes asztalhoz" ültek...

- Az idei Becsület Napja alkalmával számos nemzeti szervezet fogott össze, hogy közösen emlékezzen. Gondolom sokakban megfogalmazódtak kérdések, hogy miképpen is áll a PHM most az MNA-val. Tudvalevő, hogy az elmúlt években nem volt túl baráti a viszony, hogy finoman fogalmazzunk...

A PHM minden nemzeti szervezettel korrekt, egymás értékeit, eredményeit, és főképp szuverenitását, identitását tiszteletben tartó viszonyra törekszik. Viszont határozottan ellenezzük az elvtelen, önfeladó (és gyakran „koncorientált") összeborulásokat, így semmilyen - szem előtt tartva a hitleri tételt, mely szerint „az erős önmagában erős igazán" - ernyőszervezetben, ilyen-olyan szövetségben, világmegváltó koalícióban nem vagyunk hajlandóak részt venni. Ha magunkban nem megyünk semmire, mással sem fogunk, csak az esetleges agóniát nyújtjuk meg, ellenben, ha valóban dolgunk van ezen a világon, azt - Isten segítségével - magunknak kell elvégeznünk.

Az életképes, nemzetérdekű kezdeményezéseket természetesen igyekszünk lehetőségeinkhez mérten felkarolni (ahogy az említett Becsület Napja rendezvényt is) mindaddig, amíg számunkra elfogadhatatlan (pl. nyilvánvalóan profitorientált, erkölcsileg ellehetetlenült, illetve a PHM-el szemben nyíltan ellenséges) személyek vagy szervezetek nem próbálják azokat önös céljaik érdekében manipulálni, kisajátítani.

A Magyar Nemzeti Arcvonal egy külön történet. Nem sokkal az újjáalakulás után történt a kapcsolatfelvétel (2009-ben), amelynek elsődleges célja részünkről a viszony normalizálása volt. Azt is felvetettem akkor, hogy amennyiben az MNA visszatér a Szálasi által lefektetett alapokra és ismét az általa kijelölt utat járja, a PHM létezése okafogyottá válik. Erre az volt a válasz, hogy „az a hungarizmus, amit A Vezető éppen annak mond"... Ezzel a mentalitással nem igazán tudtunk mit kezdeni, így csupán a már ismert közös nyilatkozat született meg amely a két szervezet közti viszony („békés egymás nélkül élés") elvi alapjait fektette le. Az abban foglaltak szerintem mindenki számára elfogadható minimumot jelenthetnek a szervezetközi kapcsolatokban (egymás elleni propaganda mellőzése, közös cél esetén közös fellépés). A megállapodást azonban mindkét szervezet másként értékelte. A PHM annak, ami (amolyan „megnemtámadási szerződésnek"), a másik fél viszont egy fúzió első lépésének (a híres „térdelj le és szeress"- diplomácia szellemében). Az MNA akkori vezetése így - kikényszerítendő az összeolvadást, tagjainkat elbizonytalanítandó - a nyilatkozatban foglaltakkal nyíltan szembefordulva fejtett ki ellenséges propagandát a PHM ellen, majd egyik csoportunkat próbálták kiszakítani a Mozgalomból. Ezek a megnyilvánulások a viszony újbóli elmérgesedéséhe vezettek. Ez az állapot a tavaly őszi, az MNA-ban végbement változásig (Győrkösék kiválása) nem javult, az új vezetés azonban már egy jelentősen más szemléletet képvisel. A kivált Győrkösék pedig már nem foglalkoznak velünk, így mi sem velük.

- Miért tilos a PHM-tagságának fent lennie közösségi oldalakon?

Nem célunk, hogy fotelhungaristákat neveljünk, akiknek a közösségi oldalakon való „lájkolgatásban" merül ki minden aktivitása. Másrészt a közösségi oldalak - noha állítólag azért hozták létre őket, hogy közelebb hozzák egymáshoz az embereket - a valódi személyes kapcsolatok, közösségek fokozatos leépüléséhez vezetnek, ahol az emberek már csak egy dróttal kapcsolódnak egymáshoz - de egyre ritkábban találkoznak, csinálnak együtt bármit is. Én azt szeretném, ha a testvérek kirándulásokra, előadásokra, kulturális programokra járnának együtt - vagy akár közösen szórakozni -, és nem ezeken a honlapokon bámulnák egymást. Használjuk az internetet arra, amire való, ne csináljunk belőle bálványt, ne függjünk sem tőle, sem rajta...

Végül, de nem utolsó sorban: a közösségi oldalak a megfigyelés és a totális ellenőrzés legkifinomultabb eszközei. Feltérképezik az emberek kapcsolatrendszerét, világnézetét, politikai elkötelezettségét, ízlését, fogyasztási szokásait, mindent. Ne gondoljuk, hogy azt a képet, amit egy ilyen oldalon megosztunk (ahol esetleg büszkén pózolunk valamilyen rendezvényen, kart lengetünk, horogkeresztes pólóban feszítünk stb.), csak az látja, akivel megosztottuk. Időnként felröppennek olyan hírek, hogy bizonyos munkaadók alkalmazottaikat és a hozzájuk jelentkezőket is az ilyen oldalakon informálják le, illetve az itt megfogalmazott kritikákért komoly szankciókat alkalmaznak. Ha egy gazdálkodó szervezetnek megéri a facebookot bújnia, mennyivel inkább a hárombetűs szerveknek, melyek az információból élnek, s a leskelődés a mesterségük. Sajnos ez - pedig a vonatkozó vezetői utasításban lassan írtam - még nem jutott el minden tagunk tudatáig, s nem látják be, hogy a konkurenciának szolgáltatnak - ingyen és bérmentve - információkat, méghozzá nem csak magukról, hanem a kapcsolataikról, barátaikról és a Mozgalomról is. Amikor az ellenséggel szembeni emberségről és a kettős mérce elutasításról beszélek, nem konkrétan erre szoktam gondolni (ti. hogy dolgozzunk a kezük alá)...

- Mi a hungarista álláspont a mozgalomba jelentkező nőkkel kapcsolatban?

Az, hogy a mi lányaink a legszebbek, nem képezi vita tárgyát! Ez a szépség azonban nem a puszta külcsín üres, talmi ragyogása, hanem az általuk hordozott és életre váltani törekedett értékek kisugárzása, az erény csillogása. Mi nem nevelünk „nemzeti celebeket" (sem férfi, sem női kiadásban), s nem elégszünk meg annyival, hogy valaki kitűzi a nyilaskeresztes jelvényt és folytatja tovább addigi életét, pusztán a hangoztatott szólamokat újabbakra cserélve. A rendszerrel ugyanis nem a szavazófülkében, de nem is az utcán (a kuka ugyanis nem tehet arról, hogy demokrácia van) kell elsősorban leszámolni, hanem magunkban. Saját lelkünkből kell legelőször kitépni a rendszer által generált hamis igényeket, céltalan vágyakat és értéktelen értékeket, a „valósítsd meg önmagad" önimádó, magát a közösség elé helyező emberképét, a halál kultúráját. Attól ugyanis nem leszünk jobbak, ha nemzeti zászlót lobogtatva ugyanúgy élünk, érzünk és gondolkodunk, mint a liberálisok... Az a sajnos fájdalmasan kevés - de annál értékesebb - hölgy, aki sorainkat erősíti, épp ezt értette és érezte meg. Az elmúlt év folyamán két alkalommal is esküvőre voltam hivatalos, ahol a Mozgalmunkban egymásra talált fiatalok kötötték össze az életüket, tettek - nem csak szóval - hitet az általunk képviselt értékek mellett.

És itt nem a „vesztesek" a „senkinek sem kellő bányarémek" vagy „frusztrált öreglányok" szemforgató erényeskedéséről van szó. A két kiváló hölgy ugyanis, aki testvéreinknek igent mondott - kvalitásai alapján - a mai világ értékrendje szerint komoly karriert futhatna be, ha az „önmegvalósítás útját" választja, és szembefordul mindazzal, amire természete szerint rendeltetett. Tehát nem az önértékhiányban gyökerező frusztráció állította őket az oltár elé, hanem a szeretet és az általuk hordozott és hirdetett értékekhez való következetes ragaszkodás. Mozgalmunk nagy győzelmei az ilyen a pillanatok. Győzelem e világ felett.

- Tekintsük most kicsit a jövőbe. Vannak, akik tisztában vannak pl. Hetesi Zsolt tanulmányaival, a nem megújuló erőforrások drasztikus fogyásának (és így ugrásszerű drágulásának) lehetőségével, a várhatóan egyre inkább kiéleződő etnikai villongásokkal, s számos más tényezővel, amelyek arra mutatnak, hogy a jövőben nem a békés mindennapoké lesz a főszerep. Te hogy látod, a liberális kapitalizmus hazánkban és Európában milyen sorsra számíthat? Várható a közeljövőben egy véres zavargásoktól kísért változás, s ha igen, milyen szerepet látsz a mozgalom számára akkor, ha fordul a történelem kereke?

Ez a kérdés engem is régóta foglalkoztat, aspiráns korom óta (pedig az nem tegnap volt...) kutatom, több kisebb-nagyobb írást publikáltam már a témában (még anno a Hunniában, de itt, a Kitartáson is). Az Iránytű hamarosan elkészülő második része is ezzel foglalkozik, az első részben (Kulturális forradalom - a nyugati kultúra alkonya) felvázolt jelenségeket igyekszik - mintegy a végtelen felől szemlélve - alaposabban megokolni, feltárni az összefüggéseket, a változásokat mozgató erőket és végső érdekeket, s mindezt elhelyezni az emberiség üdvtörténetében. A jelenlegi rendszer a végóráit éli, feltartóztathatatlanul rohan a dicstelen elmúlás felé. Ennek azonban oka van, mindez bele van programozva magába a rendszerbe. A politikai korrektség, a szent tehenek rászabadítása a társadalomra, az „emberjogizmus" és az ebből fakadó mindent elborító bűnözési hullám, a morális, szellemi és gazdasági válság (mindhárom mesterségesen gerjesztett és irányított), a „terrorizmus" és az emberek elbizonytalanodása, az irányított, engedélyezett (éppen ezért egyre hiteltelenebb) lázadás mind egy célt szolgál, egy irányba mutat: egy totálisan ellenőrzött világállam felé. Ahogy Cion bölcsei fogalmaznak:

„Ezek az erők most diadalmaskodnak, amennyiben a szabadság és jog álarcában rablásokat és mindenféle erőszakoskodást követnek el. Ledöntötték a társadalmi rend minden formáját, hogy annak romjain felállítsák a zsidók királyának trónját. De eljátszották szerepüket abban a pillanatban, amikor ő elfoglalja királyságát. Akkor majd el kell söpörni őket útjából, hogy azon a legkisebb akadály se maradjon." (XXIII. jkv. 1897.)

És ez az a pont, ahol az eszkatológia (a végső dolgokkal foglalkozó teológiai tudomány) és a napi hírek találkoznak... A válságból, az összeomló, polgárait magára hagyó liberális államok után maradó anarchiából egy világállam fog kiemelkedni, mégpedig közkívánatra (napjaink irányított eseményei erre a „közkívánatra" kondicionálják az emberiséget). Ha - visszatérve saját szűkebb portánkra - nem hagyunk fel a pártoskodással, nem hozunk létre szerves, összetartó közösségeket, ha csak a rendszer kínálta lehetőségek közül vagyunk hajlandóak választani, az általa szánkba adott szólamokat szajkózva „belülről harcolunk a rendszer jobbításáért", akkor gyanútlanul belesétálunk a csapdába. Sokan - most a „nemzeti oldalról" beszélek - még üdvözölni is fogják az eljövendő tekintélyelvűnek tűnő világkormányt, mert a jobboldali köntösbe burkolt New Age-es babonák annyira kimosták az agyukat, hogy nem lesznek képesek az események mögé látni - avagy csak sodródnak a tömeggel (csoportnyomás, avagy „egymilliárd légy nem tévedhet"...). A Mozgalom feladata ezekben az időkben az iránymutatás, az önállóan gondolkodó, hitüket, identitásukat megőrző csoportok, közösségek összefogása és védelme lesz, hogy minél kevesebb testvérünk hódoljon be az Antikrisztusnak (gyk. ő fogja vezetni a világállamot). A történet akkor már nem a „hatalomról" vagy a „mindent visszáról" fog szólni, hanem a puszta túlélésről, az embernek maradásról, minél több lélek megmentéséről.

- Adja magát a következő kérdés, s az előzőhöz kapcsolódik is. A PHM-nek van egy Új Honfoglalás elnevezésű terve, tudhatunk erről valamit, hogyan áll?

Az UHT (mi csak így emlegetjük) még nagyon gyerekcipőben jár. Kevés a megfelelő szakember, aki a részleteket ki tudná dolgozni (örvendetes viszont, hogy van olyan tagunk, aki éppen az UHT okán [azt előmozdítandó] választott agrár-szakot az egyetemen) és az induló tőke is hiányzik még. És valljuk be, nem könnyű e világ talmi csillogását, lekenyerező kényelmét feladni, és valami teljesen újba kezdeni. Viszont, amit most nem teszünk meg önként, arra nemsokára a körülmények fognak rákényszeríteni. Amiről nem vagyunk hajlandóak magunktól lemondani (másra, jobbra cserélve azt), azt előbb-utóbb menthetetlenül kicsavarja kezünkből a könyörtelenül változó élet. Csak az első lépést megtenni nehéz, a többi már adja magát...

Maga az ötlet egyébként nem új (a szerves emberi társadalmak a történelem folyamán ilyen közösségekből épültek fel), és nem is tőlünk származik, mi csak újra felfedeztük, ahogy mások is. Szerencsére - tőlünk teljesen függetlenül - több helyen találhatók az országban olyan ökofalvak, amilyeket mi is elképzeltünk. De a görög válság - a pénzrendszer várható összeomlása - is erre a megoldásra irányította az érintettek figyelmét; Görögországban, Cipruson is vannak már ilyen falvak, közösségek, tehát reális alternatíváról, életképes dologról van szó.

- Nyilvánvaló, hogy a hungarizmus ahhoz, hogy a hatalom közelébe tudjon kerülni, előbb az kell, hogy a nemzeti oldalon belül mint vezető erő emelkedjen ki. Vélhetően ez is a PHM rövidebb távű céljai között szerepel; végszóként kérlek, beszélj arról, melyek a PHM rövid- és hosszútávú céljai, s hogy látsz-e esélyt erre a vezető erővé válásra - ha igen, miképpen?


Azt, hogy a nemzeti oldalnak egységes ideológiára van szüksége, már mások is belátták. Bár a hungarizmus az emberi természetből fakad, annak alapvető szükségleteit, megnyilvánulásait foglalja egységes rendszerbe (az a bizonyos hármas harmónia: Istennel, emberrel és a teremtett világgal) tökéletes szintézist teremtve, így tökéletesen alkalmas erre a szerepre, mégsem tudott eddig a nemzeti oldal általánosan elfogadott, közös eszméjévé válni, mert a hangsúlyt az önmagunkban eszközölendő változtatásokra helyezi, ezzel a tömegember számára jelenleg elfogadhatatlan követelményrendszert támaszt („miért én változzak, változzon a világ!"). A szavazatok után ácsingózó tömegszervezeteknek viszont szükségük van a tömegemberre, szavazatára, pénzére, munkájára, így - pusztán üzleti megfontolásból - nem állíthatnak elé olyan ideológiát, amely bármilyen követelményt támaszt vele szemben, mert akkor másra fog szavazni... Nem tudják (vagy nem akarják) formálni a világot, így maguk hasonulnak hozzá.

A hungarizmusnak - Szálasival szólva - először az emberek szívében kell átvennie a hatalmat. De a hungarizmus nemzetegyesítő szintézise helyét ma a korunk divatos vallási irányzatai (New Age és annak jobboldali vetülete, az ún. „ősmagyar szinkretizmus") iránt nagyobb türelmet tanúsító, azokat több-kevesebb sikerrel világképébe erőszakoló metafizikai tradíció szinkretizmusa próbálja elfoglalni, méghozzá úgy tűnik, sikerrel. Ez teljes mértékben megfelel a korunkban zajló szellemi változások (az európai keresztény kultúra háttérbe szorítása és „leváltása") fősodratának, még ha hirdetői ennek nincsenek is tudatában. Aki viszont nem hajlandó behódolni ennek a „jobboldali politikai korrektségnek", az könnyen kiérdemelheti a mit sem értő hülye vagy a hazaáruló jelzőt az irányzat képviselőitől, így az egyre több követőre tesz szert. Ha nem is meggyőződésből, hát érdekből (senki sem szeret hülye vagy hazaáruló lenni, ugye...). Az emberek szívéhez (hát még az értelméhez!) tehát még hosszú utat kell megtennünk. Ahogy Lantos testvér szokta volt mondani: mindenki hungarista, csak még kevesen tudnak róla - tehát a többséget erre még rá kell valahogy ébresztenünk.

A PHM végső - azaz „hosszú távú" - célja a Pax Hungarica: a nemzet újraegyesítése, magyar béke (politikai-, társadalmi-, nemzetiségi-, munka- és földbéke) a Kárpátok ölelte Duna-medencében. Minden amit a Mozgalom képvisel vagy tesz, e felé mutat, rövidtávú céljaink is ennek vannak alárendelve. Tagjaink szellemi képzése (melynek „tanterve" idén tavasszal készült el), az arra alkalmasak fizikai felkészítése, az Új Honfoglalás Terv („hungarizmus kicsiben") mind e cél megvalósítást hivatott előmozdítani. Ki kell nevelnünk egy nemzethű, korunk szellemi nyavalyáira és agyficamaira immunis értelmiséget, amely az adott pillanatban kész és alkalmas lesz arra, hogy a nemzet élére álljon. Le kell fektetnünk a majdan újjászülető fegyveres erők alapjait is, bepótolva az elmúlt években az állam részéről (linderbélai ihletéssel) elhanyagolt honvédelmi nevelést (Nemzetszolgálat), s mindezek mellett az UHT kereteiben mindezeknek a közösségi és gazdasági hátterét is meg kell teremtenünk. E világ atomizáló, eltömegesítő tendenciái ellen ugyanis nem a Facebookon, de nem is a szavazófülkében tudjuk felvenni a harcot, hanem szerves, önfenntartó közösségek létrehozásával, a valós emberi kapcsolatok hálójának újraszövésével és örök értékeinkhez való őszinte visszatéréssel.

- Köszönjük a válaszokat!

Kitartás.hu

Hozzászólások