Egy másik legenda (?): az 1939-es Dohány utcai bombamerénylet

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Az 1939-es párt betiltás (Nemzeti Szocialista Magyar Párt - Hungarista Mozgalom) egyik mondott oka egy bombamerénylet volt.

1939 elején Budapesten bombát dobtak a Dohány utcai zsinagógából kiözönlő emberek közé. Hatalmas botrány kerekedett belőle, és az újságok egyből arra jutottak, hogy a Hungarista Mozgalom állhat a dolog mögött. Bizonyíték ugyan nem volt, de igen sokan természetesnek találták, hogy a zsinagóga elleni merényletet csakis a szélsőjobboldaliak hajthatták végre.

A merénylettel kapcsolatban rögtön érdekesnek tűnik, hogy annak nemhogy halálos áldozata, de még csak sebesültje sem volt Fiala szerint. Máshol kilenc-húsz (érdekes, hogy hol tíz, hol tizenkettő, hol tizennégy, tehát majdnem minden forrásban más a sebesültek száma) sebesültről lehet olvasni. A katonai szakértők a tömeg közé dobott kézigránátrepeszekből megállapították, hogy a gránátból kiszedték a töltetet, ami azt bizonyította, hogy a merényletet a hungaristák besározására, provokatív céllal megrendezték, hiszen ha valódi merényletet hajtottak volna végre, akkor értelemszerűen nem szedték volna ki a töltetet.

Az „Összetartás” c. hungarista érzelmű hetilap négy oldalon írt a merényletről és próbálta bebizonyítani, hogy megszervezték az egész eseményt. Nem tudhatjuk már meg, mi volt az igazság, azonban az mindenképpen beszédes, hogy a megjelent lappéldányokat elkobozták, és a lap főszerkesztőjének kézbesítették a lap végleges betiltását jelző határozatot.

Egy érdekes hírre bukkanhatunk az MTI bizalmas értesítései között: „A Slovenska Politika csalódásának ad kifejezést az érsekújvári szlovák kongresszus elhalasztása miatt. A rossznyelvek szerint – mondja a lap - a Dohány-utcai merénylet csak kívánatos alkalmat jelentett a magyar kormány számára a statárium kihirdetésére. Úgy látszik, a magyar kormány minden ígérete ellenére nem gondolja komolyan a szlovák párt kongresszusának engedélyezését.” Tehát láthatjuk, hogy más szempontból nézve úgymond „két legyet egy csapásra” módon kapóra jött a kormány számára a merénylet.

A Dohány utcán már csaknem két évtizeddel ezen eset előtt is volt egy (igaz, komolyabb) bombamerénylet, amikor is egy zsidó vacsoratársaságnál robbantottak. Akkor is a sajtó már a merénylet után rögtön a szélsőjobboldalt vádolta, különösen az akkor igen erős Ébredő Magyarok Egyesületét (ÉME).

Erről így írt egyik tagjuk egy megjelent tanulmányában: „Nem akarunk senkit sem meggyanúsítani, de az ellenünk hangoztatott gyanú ellen kötelességünk a gyanús körülmények felsorsolásával védekezni. Egy konzulátuson állítólag már órákkal előbb tudtak e készülő merényletről föltehető tehát, hogy valaki­nek a vacsorára meg nem hívott zsidók közül is tudomására juthatott, sőt esetleg e réven a meghívottak közül is tudomással bírhatott valaki a készülő merényletről, az illető tehát miért nem értesítette vacsorázó társait a közelgő veszélyről? S ha ezt nem tette miért nem tette? Azért-e, mert maga is az összzsidóság érdekében valónak tartotta-e a bombamerényletet? Vagy pedig miért? Nem furdalja-e a lelkiismerete, hogy annyi zsidót engedet; elpusztulni. nyomorékká, özveggyé, árvává lenni? Vagy talán arra számított, sőt talán tudta is, hogy a bomba hatása oly kicsiny lesz, hogy az túl nagy kárt úgysem fog okozni hitsorsosai kőzött? S hogy mégis okozott az annak az előre nem látott körülmény­nek volt csak a következménye, hogy a robbanás hatását, mert ellentállásra talált, erősen meghatványozta a fal ellenálló ereje, az ellenkező irányban? Ez mind csupa megfontolandó fontos kérdés! De sokan kérdezték tőlem már azt is, vajon a tettes nem-e éppen azok között keresendő, akik lent a földszinten tartózkodtak, mialatt székeik üresen maradtak a vacsoránál, vagy nem-e azok között, akik a bombától legtávolabb ültek a vacsoránál s csak azért nem tartózkodtak távolabb, mert tudták, hogy a bomba hatása odáig nem terjedhet? Ki tudna e kérdésekre megfelelni!? Hisz ezek mind olyan titkok, amiket aligha fogunk valaha meg­tudni.”

Tehát az írottak alapján feltételezhető, hogy az 1939-es merénylet is csupán egy eset volt a sok közül a mozgalmunk bemocskolására törekvő hatalom részéről.

Géresi Tamás - Kitartás.hu

Kapcsolódó: Egy legenda: A guruló márkák

Hozzászólások