A hungarizmus nem 80 éves

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

2014-ben a magyar társadalom nagyrésze ha tud is valamit a hungarizmusról, akkor ismereteik fájdalmasan téves információkon alapszanak. Valami dereng náluk, hogy a II. világháború utolsó éveiben jutottak szerephez a nyilasok, akik mindenféle rémségeket követtek el. Ezekkel most nem foglalkozunk, nyilvánvaló, hogy ezen álláspontjuk nem egy saját maguk által kialakított nézőpont, hanem a hivatalos propaganda által eléjük tálalt torz és hazug kép. Lépjünk tovább. Vannak, főként az úgynevezett nemzeti tábor berkein belül olyanok, akik már közelebb járnak az igazsághoz. Ők úgy gondolják, a hungarizmus egyike a két világháború közötti nemzetiszocialista jellegű ideológiáknak, melyet Szálasi Ferenc alkotott 1935-ben, melynek aztán több párt is testet adott, mint például a Nyilaskeresztes Párt. Ezek az emberek általában vagy ellenszenvvel (főként történelmi események miatt, lásd Horthy-hoz való viszony, 1944. október 15. megítélése), vagy nosztalgikus szimpátiával gondolnak a hungarizmusra. Tehát a hungarizmus születését jó 80 évvel ezelőttre teszik, azokat pedig, akik ma képviselik az eszmét utódszervezetnek, rosszabb esetben hagyományőrzőnek nevezik. Ideje továbblépni és kimondani, ez sem igaz. 

Ugyanis az kell, hogy legyen alapvetésünk, a hungarizmus - valójában - nem 1935-ben született, nem 80 éves világnézet, hanem jóval korábbra datálható létrejötte. A hungarizmus nem csupán egyike a két világháború közötti koreszmének, ma már nem kell, hogy olyan szorosan kapcsolódjon hozzájuk, mint akkoriban. Az évtizedek múlásával egyre inkább történelmi kategória például a hitlerizmushoz való viszony azon túl, hogy az igazságosság erénye természetesen ma is megkívánja, hogy objekíven, a tényeknek megfelelően nyilvánítsunk véleményt róla. 80 éve igaz volt, hogy adott keretek között ihletű forrása lehetett a hungarizmus akkori kibontakozásának, de akkor sem volt szolgai másolata, akkor is a magyar néplélekből táplálkozott. De 2014-ben ez a kérdés már értelmezhetetlen. Tulajdonképpen Szálasi zsenialitása abban állt, hogy nem újat alkotott, hanem sokkal kristályosabb formában ismerte fel azt az alapvető problémát, hogy mi okozza az igazságkereső ember örökösnek tűnő boldogtalanságát. Az, hogy a legalapvetőbb irányultságait állandó jelleggel egymás ellen igyekeztek kijátszani ahelyett, hogy szintézisbe helyezték volna őket - a magyar érdek mentén. Melyek ezek az irányultságok?

- Annak idején a bolsevista Szovjetunióban egy igen merész elhatározásra vállalkoztak. Pár tucat gyermeket születésük után rögvest elszakítottak szüleiktől. Úgy, hogy azok soha nem is látták őket, s a szülők sem tudtak semmi továbbit gyermekeik sorsáról. A cél az volt, hogy eztán úgymond mesterséges környezetben felnevelve megpróbálják kiküszöbölni Istent. Magyarul színtiszta, steril körülmények között igyekeztek őket a dialektikus materializmus elvei mentén felnevelni vigyázva, hogy Isten nevét még csak ne is említsék. Abszolút semmit sem hallhattak róla. Teltek-múltak az évek, úgy tűnt, minden a párt utasításai szerint történik. Azonban 10-12 évek korukban a gyermekek közül egyre többen kezdték feltenni azt a kérdést, amitől az elvtársak rettegtek. Majd mindegyik megkérdezte: honnan van a világ, ki teremtette? Ezek a fiatal gyermekek a kérdéseikkel döntötték romba a bolsevizmus alapvetéseit, s bizonyították, hogy az emberből kiirthatatlan, hogy viszonyba ne akarná magát helyezni az abszolútummal, hogy ne akarná keresni Istent. Amelyik eszmeiség ezt figyelembe veszi, épít rá, életképes és igazodik a valósághoz, amelyik nem, az az emberi természettel akar szembehelyezkedni, ezért pusztán utópia. A hungarizmus erkölcsi alapjában pedig ez a törekvés áll. Ezt a törekvést pedig az objektív igazság, Jézus Krisztus, a testté lett Ige és az általa kősziklára épített egyháza tölti be. 

- Tételezzük fel, hogy a szakadék szélén két ember kapaszkodik, de szemmel láthatóan nem sokáig tudják már magukat tartani, le fognak zuhanni, életüket fogják veszteni. Az idő tehát fogytán, csak egy embertársunkon segíthetünk, mert amíg felhúzzuk az egyiket, a másik menthetetlenül a mélybe zuhan. Történetesen az egyik kapaszkodó édesanyánk vagy a feleségünk, a másik pedig egy idegen, akit soha nem láttunk még annak előtte. Állítom, az emberek 99%-a saját hozzátartozóját fogja felsegíteni. Ettől idegengyűlölők lennénk? Ugyan már. Az ember minden körülmények között saját vérét részesíti előnyben, de ezért nem is ítélhető el. Sőt, ez a helyes! Mivel mi csak teremtmények vagyunk, tehát részleges lények, ezért nem szerethetünk mindenkit egyformán és abszolút értelemben. Erre egész egyszerűen természetünknél fogva nem vagyunk képesek. Aki ilyet vár el akárkitől is, az nemcsak, hogy az emberi természet ellen vét, hanem kétségbevonja Isten teremtő akaratát, aki sokszínűnek és különbözőnek teremtett minket. Az emberi együttélés legalapvetőbb sejtje tehát a család, a családok közössége a nép, a népeké pedig a nemzet. Ezután jön a rassz, melybe tartozik nemzetünk, s majd csak eztán az egyetemes emberiség. Kijelenthető tehát, hogy ez az irányultság is egyidős az emberiséggel, ez szintén ki nem irtható belőle, ezért a hungarizmus szellemi alapjait a patriotizmus, a nacionalizmus képezi.

- Képzeljünk el egy olyan szituációt, mikor egyik barátunk arról beszél nekünk, hogy éjt nappallá téve dolgozik, hogy családját eltarthassa, csupán aludni jár haza, szeretteit nem is látja szinte, de ennek ellenére alig kap némi fizetést. Ezen nem azért háborodunk fel, mert kívülről azt mondják nekünk, ez nem szép dolog. Hanem azért, mert a társadalmi igazságosság elve szintén lelkünkbe van égetve, elvárjuk, ha dolgozunk keményen, akkor annak megfelelő juttatásban is részesüljünk. A szociális gondolat nem bolsevista találmány - ők csak felhasználták ezt céljaik elérése érdekében -, hanem mélyen keresztényi és mint ilyen, az ember harmadik olyan alapvető megnyilvánulási formája, mely egyidős vele - az isten-keresés és a nacionalizmus mellett. 

Hosszú lábjegyzetekkel teleírt oldal helyett ilyen röviden összefoglalható az a három fő vonal, mely az embert mindig is mozgatta a történelem folyamán. A folytonos boldogtalanságát az okozta, amikor ezt a hármat egymás ellen igyekeztek kijátszani. Ha valaki például azt mondta, a szociális gondolat megélése és gyakorlatba való átültetése kizárja a keresztény-nemzeti jelleget, vagy azt, nem lehetünk egyszerre keresztények és magyarok. Ezek mind benső meghasonultsághoz vezethetnek. Hiszen az ember lélek, szellem, anyag. Ezek mind fontos tartópillérek, ha egyiket oszlopot kidöntjük, torzzá válik az építmény. 

Innen nézve pedig már az a kérdés válik értelmezhetetlenné, hogy ugyan miért csak a '30-as '40-es években állná meg a helyét ez a hungarista alapvetés? Hiszen az igazságnak nincsen ideje, ami igaz volt 2 ezer évvel korábban, az igaz ma is. Léteznek tértől és időtő független igazságok, ezek ilyenek. Hangsúlyozni szeretném, így is lehet, sőt így is kell értelmezni 2014-ben a hungarizmust, mert így el tudjuk helyezni az egész magyar történelmünk idővonalán. Egy hungarizmus van, a fenti hármasság magyar érdek mentén való megragadása, melynek különböző megnyilvánulási formái ugyan lehetnek, más az 1935-ös hungarizmus mint a 2014-es, de alapjai ugyanazok. Tovább megyek: aki ezt a három tényezőt igyekezett egységbe fűzni, legyen az akár nagy államférfi, vagy egyszerű magyar ember, akinek ma már talán a nevét sem tudjuk, de akkor is a hungarizmus irányába mutatott, ha ők ezt nem így nevezték el. Az egyetemes igazság magyar élettérben való megfogalmazása, ez a hungarizmus, és ez lesz mindig. Ezért a hungarizmus nem 80 éves világnézet, hanem valójában sokkal korábbi, de éppen ezért a csírái mindig meg is lesznek, míg magyar ember él a Kárpát-medencében.

Lantos János - Kitartás.net

Hozzászólások