Hungarista mezőgazdaság - A PHM programjának alapjai

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Hungarista mezőgazdaság

A Pax Hungarica Mozgalom programjának alapjai

I. A hungarizmus és az agrárium

A hungarizmus mint ideológia örökérvényű, s célja a Pax Hungarica, magyar béke a Kárpátok ölelte Duna-medencében. Ennek - a nemzetiségi-, társadalmi-, politikai- és munkabéke mellett - szerves és elválaszthatatlan építőeleme a földbéke is, amikor "a föld a paraszt felelős tulajdonában és felelős megművelésében van és munkájának eredménye és gyümölcse a paraszt családjának és nemzetünknek közös hasznát biztosítja". E célt több mint 60 évvel ezelőtt tűzte ki a Hungarista Mozgalom. A cél - vagyis az az ideális állapot, eszménk maradéktalan megvalósulása, amelyért dolgozunk - ma is változatlan. Az út viszont (hogy pontosan hogy és milyen eszközökkel kell valósággá tenni ezt az ideális állapotot, vagyis a program) az idő előrehaladtával, jelen esetben a környezeti és társadalmi viszonyok változásával változhat, de ez korántsem jelenti azt, hogy a hungarizmus elavult lenne, inkább csak a részletkérdések azok, amelyeket tisztázni kell. Itt többek között olyan apróságokra gondolunk, mint amit Málnási Ödön, a Feladatok című művében (abban a részében, melyben a parasztságról és a mezőgazdaságról van szó) a műtrágyafogyasztás megsokszorosítását a magyar vidék egyik legsürgősebb feladatai közé sorolta 1942-ben, de akkoriban még nem ismerhették a műtrágyázás hosszú távú negatív hatásait (viszonylag új technológiáról lévén szó). De akár említhetnénk azt is, hogy míg Szálasi Ferenc "kétmillió önálló parasztról és a több mint két és fél millió lelket számláló mezőgazdasági segédszemélyzetről" beszél 1938-ban, addig mára az agrárágazatban dolgozók száma nem éri el a kétszázezret. Maga a parasztság is változik, átalakul az idők során.

Ezt a Nemzetvezető a Cél c. művében így fogalmazza meg: "Egyesek a paraszt eltűnését jósolják, vannak viszont egyesek, akik a paraszti életet és formáit mesterségesen élénkíteni óhajtják. Helyes felfogás ebben az alapvető kérdésben ez: Az életben mindig vannak dolgok, amik maradnak és vannak amik megváltoznak. Aminek meg kell maradnia, állhatatosan megmarad, hiába akarjuk megváltoztatni állandóságát. Aminek viszont meg kell változnia, megváltozik, hiába akarjuk megállítani, megmerevíteni. Kutatnunk kell tehát, hogy a paraszti életben mi az állandó és mi a változó. Állandó benne a kultúraalkotó képessége, a kultúravédő készsége. Változók benne a követelések, melyeket a nemzet összességével szemben támaszt, hogy feladatának maradéktalanul eleget tehessen. Ezek a követelések mindenkor civilizatórikus, ennél fogva változó síkon mozognak. Változó tehát a paraszt civilizatórikus megépítésében, ebben viszont szükségszerűen, követelően az. Ennél fogva rendelkezésére kell bocsátani idejében a technika vívmányait. Ennek hozzáférhetővé való tételével azonban nem semmisítjük meg a parasztot, ellenkezőleg: csak erejét hatványozzuk, fokozzuk fel." Ez pedig több évtized távlatából beigazolódni látszik. Az idők során egyre inkább kirajzolódik, hogy milyen feladatai lesznek a hungarista agrárértelmiségnek: fenntartható, tiszta, termékeny és természetes (vagy legalábbis természetszerű) vidék megtervezése, és létrehozása a vidéken élő népesség segítségével. Persze ennek az lesz az alapja, hogy idővel rendelkezzünk a fentebb említett agrárértelmiségi réteggel, akik többé vagy kevésbé a mozgalom keretein belül működnek, de legalábbis ennek vezetői a mozgalom a tagjai közül kerüljenek ki, hogy képesek legyenek különbséget tenni az "agrárállam" és a hungarista értelemben vett "parasztállam" között.

Szálasi Ferenc az ország adottságaiból, valamint az akkor még meghatározó számú parasztréteg történelmi szerepéből kiindulva a mezőgazdaságot elsődlegesnek definiálja a nemzetgazdaság szempontjából. Ahogy fogalmaz: "a Hungarizmus államépítésének célja: az iparral rendelkező, magas fokon álló magyar nemzetiszocialista parasztállam megépítése." Ez lényegében annyit jelent, hogy egy olyan, teljes mértékben önfenntartó gazdasági rendszert kell létrehozni, mely a saját szükségletek kielégítése után exportra elsődlegesen a növénytermesztés, állattenyésztés, vagy más mezőgazdasági alágazatok termékeit bocsájtja, míg mondjuk az ipari nyersanyag, és az abból készített dolgok tekintetében minél kevesebb az import szükséglet (vagy amennyiben lehetséges, ez is önfenntartó), és a gyártás, valamint a késztermékek színvonala magas. Természetesen a magas színvonal vonatkozik a mezőgazdasági termékekre és szolgáltatásokra is. A vidéket, vagyis a tágabb értelemben vett mezőgazdaságot (erdő-, vad-, és halgazdálkodást is ideértve), a környezetgazdálkodást (pl. vízszabályozás) és a természetvédelmet is együtt kell irányítani, kezelni. Ez magától értetődő, mert mind a három szektor szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ezért erre egy minisztériumot kell majd létrehozni az eljövendő hungarista államban. A mezőgazdaság struktúráját meg kell gondosan tervezni, a birtokviszonyokat rendezni kell a jövőben, hogy a föld és az ember összhangja megvalósulhasson. A parasztokat, a gazdálkodókat viszont fel kell világosítani, oktatni, mert e nélkül nem mehet végbe a földbéke. Persze a hungarizmus a mai nap is foglalkozik a mezőgazdasággal és a vidékkel az Új Honfoglalás Terv keretében, amely a hungarista agrár és vidékfejlesztési elképzelések egy-egy településre vetített, a hatalom megragadását nem feltételező megvalósítása. De a magyar vidék igazi felemelkedése csak az ország felemelkedésével következhet be, és ennek az a záloga, hogy a Hungarista Mozgalom veszi át az ország irányítását.

II. A vidék most

A vidék az a szó, ami talán a legjobban összefoglalja a mezőgazdaság, a környezet és az abban élő, dolgozó népesség egészét és életszövetségét. Általánosan elmondható, hogy Európában - és így, hazánkban is - a vidék nagy része liberális lett. Ez alatt azt érjük, hogy a termelés módszerei és a céljai a liberális demokráciák uralkodó gazdasági formájának, vagyis a pénzkapitalizmusnak megfelelően termel. A termékek silányak, tömegtermelésre készül szinte minden (legalábbis 95%-ban biztos, és az emberek nagy része elé ez kerül az asztalra úgy, mint kenyér, sajt, stb.). A hivatalos szervek nagyrészt sajnos határértékeket állapítanak csak meg, hogy melyik adalékból, méregből, meg még kitudja miből mennyi, hány %, hány mg lehet benne az adott termékben. Legalábbis amik mérhetőek, és amiket megmérnek, ezért nem is csoda, hogy ha ajánlott fogyasztási mennyiségeket tüntetnek fel, ami az átlagembernek fel sem tűnik. Mást pedig nem igazán lehet kapni kereskedelmi forgalomban, mert már a nyersanyagban, amit a táblán learatnak, már benne vannak a különféle szerek. Ami meg "biotermék", az általában drága, kevesebb helyen beszerezhető, ezért Európa lakossága, mondhatni rá van kényszerítve, hogy mit fogyasszon (és ez természetesen nem csak a mezőgazdasági termékekre vonatkozik!). Ezek a termékek egyértelműen rossz minőségűek és szennyezettek, táplálkozásfiziológiai értékük sem megfelelő és fogyasztásuk komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. A kis háztáji (saját felvágott, sajt, bor stb.) hagyománya pedig már csak leginkább "hobby szintre" ment le és nem rendszeres. Régen bevett gyakorlat volt a parasztoknál, de ahogy kihal a paraszti réteg, úgy az utánuk jövő generációk elkényelmesednek, és már ezeket a hagyományokat sem viszik tovább, ráadásul az urbanizáció is segíti ezt a folyamatot. Sajnos manapság ha az ember egy kis falu, vagy egy község boltjába látogat, akkor a lekvár, a kolbász, tojás és még sorolhatnánk azt, amit ott talál, mind ipari módon jött létre, és nem a helyiek keze által. Háztáji nincs, ha van is valakinek, az örül hogy azt a kis keveset megtudta csinálni, ami elég is lesz neki saját felhasználásra. Persze vannak kivételek, de inkább ez tapasztalható. A termelésen kívül a vidéki lakosságra, az emberekre is hatott a liberalizmus, a látható dolgok közül többek között a fentebb említett urbanizáció által, és az ott maradóknak pedig még inkább az erkölcs, az emberi értékek romlásával, hogy megsemmisíthesse a magyar vidéket, a parasztokat pedig ateista, pénzhajhász gazdálkodóvá, vagy pedig megtört emberré változtassa. Ez a demokrácia valódi célja a vidéki emberekkel, hogy gyökereitől és öntudatától megfossza és ezáltal engedelmes bábokká tegye őket. Ne legyen kétség senkiben: a látható problémáknak a mezőgazdaságban szellemi és lelki eredetük is van.

Jelenleg két utat különböztethetünk meg a jövő mezőgazdaságát illetően: az intenzív módszert, illetve e fenntartható gazdálkodást. Jelenleg is működik egymás mellett a két típus, ezért látható és mérhető a hatásuk a környezetre és a társadalomra. Kimutatható a különbség minőségük és hosszú távú hatásaik között. Az intenzív mezőgazdaság szinte iparrá lett sok száz hektáros monokultúráival (vagyis hogy egy adott fajtát termesztenek egy területen, akár sok évig is egymás után), vagy a gyártósorokra emlékeztető farmjaival, ahol a csirkék soha napfényt nem láttak, földet nem kapirgáltak, de viszont napi 24 órában van folyamatos tojástermelés. Nem is beszélve azokról a dolgokról, amiket táplálékként kapnak ezek az állatok. Az iparszerű mezőgazdaság pedig ipari méretű eszközöket, hatalmas gépeket, épületeket és persze hatalmas pénzt kíván. Nem mindenhol van ez így, de egyre jellemzőbb, és még bíztatják is az embereket, hogy "ez a jövő", "fejleszteni kell". A legfőbb baj, hogy csak az egyes ágazatokra fordít figyelmet, és a legnagyobb nyereség a célja. A fenntarthatóság képviselőiként viszont nekünk világosnak kell lennie néhány dolognak. Többek között, hogy az intenzív gazdálkodási rendszer nem minden esetben a helybelieket foglalkoztatja, nem biztosít egészséges környezetet és táplálékot az ország népének, mert sokszor a helyi hagyományokkal és kultúrával szemben a multinacionális cégek, és ezzel együtt a pénzkapitalizmus érdekeit szolgálja. Hosszútávon ezért ez a rendszer a természeti és a társadalmi környezetet is egyaránt veszélyezteti. A műtrágyázás, a nagy termésátlagok a földeket elszegényítik, mind tápanyagokban, mikro- és makroelemek tekintetében egyaránt. Energetikai szempontból (mivel fogytán vagyunk a fosszilis energia hordozóknak) és közgazdaságilag is. A demokrácia hozománya ez a fajta gazdálkodás, és a demokrácia nem törődik sem az ember, sem a környezete egészségével. A környezet- és természetvédelem pedig ennek megfelelően felszínes intézkedéseket tesz, pl. egyes fajokat véd csak szigorúan, amivel nincsen baj, de elfeledkezik arról, hogy nem egyes részeket kell csak megőrizni, hanem egy teljes ökoszisztémát, és a védelemnél nem állhat meg konzerváció, hanem a lehetőségekhez mérten, minél inkább törekedni kéne arra, hogy visszaállítsuk az eredeti állapotokat. Sokszor az önjelölt "természetbarátok" próbálnak minket rávenni, hogy segítsünk a pandákon, meg adakozzunk a tigrisek megmentéséért, miközben már sokkal súlyosabb gondok vannak. A fajok számának, a természet sokszínűségének (vagyis a biodiverzitásnak) a csökkenése, komoly jel, de a problémát ne feltétlenül a világ túlsó felén próbáljuk megoldani, hiszen a saját házunk táján is legalább ugyanennyi baj van.

A környezetünk és a körülöttünk lévő élővilág azóta változik drasztikusan, amióta az ember elkezdte azt használni és alakítani. Hogy szükségleteit fedezze, az erdőből fát vágott, gombát és gyümölcsöket gyűjtött, vadászott, halászott. Később a háziasítás során jószágait etetni kezdte, és ahogyan haladunk előre az időben, látjuk, hogy mocsarakat csapolt, folyókat terelt, hegyeket bontott és így térképeket szabott át. Viszont sajnos fajokat is pusztított ki. Az oka mindennek az alapvető emberi szükségletek kielégítése volt, hogy a mezőgazdaság, majd később az ipar termelése fokozódjon. Az ipari termelés és az iparszerű mezőgazdaság viszont a környezetet minőségében tovább rombolta, vegyi anyagok és más fajta, leginkább egyszer használatos dolgok hulladékaival. A környezettől függő mezőgazdaság esetében ez csak további romlást eredményezhet. Ezért kell az intenzív helyett a fenntartható utat választani, ez egyenesen következik a Hungarista Mozgalom céljaiból. Nagy probléma az, hogy a vidéki lakosság, valamint a mezőgazdaságban dolgozók száma is folyamatosan csökken. Ez betudható a gépesítés magas fokának és az urbanizáció együttes hatásának. A városokban előforduló munkanélküliségnek is ez az okozója többek között. Míg a növénytermesztés a földeket túlhasznosítja, addig például a vizet, mint megújuló energiát, vagy mondjuk a vadállományt alig, vagy pedig alulhasznosítja. Igazából lehetne sorolni a problémákat, mert láthatóak, ugyanakkor megoldás is lenne, de az a jelenleg fennálló rendszernek "nem érné meg", ezért a jelenleg uralkodó demokratikus világban minden marad úgy, ahogy van.

III. Hungarista mezőgazdaság

Egyértelmű, hogy egy nemzetiszocialista állam mezőgazdasága a jövőben a fenntarthatóság útján kell, hogy járjon. A Hungarista Mozgalom látja és érti, hogy a vidék felemelkedése csak úgy jöhet létre, ha ember és környezete összhangban dolgozik. Nem lesznek kivételezett (csak arányaiból kiindulva egyes jobban támogatott) alágazatok a mezőgazdaságban. A növénytermesztés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás, vad- és halgazdálkodás a környezetvédelemmel- és gazdálkodással és a többi (pl. méhészet, megújuló források, kertészet, stb.) szektorral együtt kell, hogy dolgozzanak, mivel egymástól függenek, és egymást segítve működhetnek gördülékenyen és fejlődhetnek megfelelő szintre. A megfelelő irányítás és végrehajtás mellett fog megvalósulni mindez. A tervek és a módszerek (vagyis, a konkrétan hogyan és miként) már kidolgozás alatt van. Mindenesetre az első lépés az, hogy ott legyünk, ahol a problémát meg tudjuk oldani, vagyis falvakban, községekben, melyek körül valóban megvalósítható az önellátás.

Ezt a Mozgalom az Új Honfoglalás Tervtől várja: "Olyan emberléptékű, ökológiailag fenntartható, minden szempontból önellátó közösségeket szeretnénk - tagjaink és szövetségeseink részvételével - létrehozni, amelyek valóban függetlenek tudnak lenni a világot és hazánkat markában tartó politikai és gazdasági rendszertől. Ez az 'Új Honfoglalás Terv', amely, ha kellő számú követőre talál, akkor valóban a nevében foglalt hatást érheti el. Most az egész mozgalom számára ennek előkészítése, megtervezése és a források összegyűjtése az elsődleges feladat. E mellett természetesen a felvilágosító előadások is tovább fognak folytatódni, de ezekben is igyekszünk a fenti célok megvalósításáról minél több szót ejteni.

Az 'Új Honfoglalás Terv' többek közt erről is szól. Ha sikerül olyan önfenntartó közösségeket létrehoznunk (elsősorban kihaló falvak újra benépesítésével, a hagyományos vidéki életforma felélesztésével), amelyek a hungarista elvek szerint működnek, ez szerintem előbb-utóbb követőkre fog találni. Itt nem arra van szükség, hogy minél több falu polgármestere lépjen be a PHM-be, hanem, hogy az általunk kitaposott úton minél többen járjanak, tőlünk függetlenül. Az 'Új Honfoglalás Terv' célja, hogy helyi szinten, kicsiben szüntesse meg a munkanélküliséget, a létbizonytalanságot, a külső rendszerektől (bank, TB, közszolgáltatások) való függést, és olyan életkörülményeket teremtsen az adott falu lakosságának, amely a családokat gyermekvállalásra ösztönzi, s így a demográfiai válság is - lépésről-lépésre - kezelhető. Nem véletlen tehát az 'Új Honfoglalás' elnevezés: ez pontosan az, aminek látszik. Képzeljük el, hogy néhány évtized múlva - remélhetőleg még a világgazdasági rendszer és vele a mai olajalapú civilizáció összeomlása előtt - az ország lakosságának nagy része ilyen falvakban él. Maga állítja elő az élelmiszereit (és nem pedig a teszkóban veszi), maga termeli meg az energiáját (környezetbarát, fenntartható módon), keresetét saját tulajdonú takarék-biztosító szövetkezetben tartja, nem nemzetközi bankokban, maga állítja elő alapvető ipari cikkeit (nem Kínából szerzi be őket) és így tovább. Nem véletlen, hogy a jelenlegi hatalom legnagyobb ellensége a paraszt, aki függetlenedni tud tőle. Nem véletlen, hogy az emberiség túlnyomó részét városokba terelik, ahol jobban ellenőrizhetők (ha nem viselkedsz, kikapcsolják a gázt, villanyt, bezár a teszkó: megfagysz, éhen halsz, vagy engedelmeskedsz). De ehhez az emberek és nem a zsákmányéhes pártok összefogására van szükség." (Domokos Endre János)

Ezekből a sorokból világosan kitűnik az elsődleges feladat, amit a vidékkel kapcsolatban tehetünk, és láthatjuk, hogy pont a mezőgazdaság segítségével juthatunk közelebb ahhoz, hogy függetlenek legyünk ettől a rendszertől, és hogy sikeresen harcolhassunk ellene. Ez az első lépés, hogy kicsiben valósuljanak meg elképzeléseink.

Ezzel párhuzamosan viszont a már említett agrárértelmiség, és a szakemberek oktatására is szükség van, hogy az ÚHT megfelelően működjön, és azért, hogy amikor olyan helyzetbe kerül a Mozgalom, akkor országos szinten valósulhasson meg a hungarista mezőgazdasági politika és gyakorlat. Hosszabb távú terv még hogy a városi lakosság egy része ismét a földhöz kötődjön. Az ÚHT is ezt szolgálja többek között, de amint a hatalom birtokában lesz a mozgalom, akkor kézenfekvő lesz, hogy életmódja és hivatása miatt nem mindenki szándékozik majd erre, ezért kötelező jelleggel az ifjúságnak kell megmutatni ezt a lehetőséget. Mégpedig az egykori német Landjahr és Landdiensthez hasonló módon, vagyis kötelező vidéken eltöltendő időszak segítségével, érettségi után. A fiatalok persze választhatnak, és érdeklődési körükhöz, megelőző tanulmányaikhoz leginkább illő helyekre és feladatokra lesznek kötelezve. Meg kell ismerniük a vidéket, a földet. A nem egészen egy évnyi idő eltöltése természetesen az abban résztvevőknek sem anyagi, sem más fajta terhet nem fog jelenteni, hanem várhatóan pont ennek az ellenkezőjét. Az ifjúság nevelésén kívül persze a már vidéken élő és dolgozó lakosság is látni fogja a hungarizmus felsőbbrendűségét a demokratikus gyakorlattal szemben. A gazdáknak az állam folyamatosan segíteni fog, a hogyan és a miként tisztázásban, minden téren. A legújabb agrárkutatások eredményei és azok használata el fog jutni mindenkihez, aki szakmájában dolgozik, nyomtatott formában havonta közlésre kerülnek ezek az információk, melyeket személyesen, levélben kapnak majd meg.

Lehetőség lesz megfelelő tapasztalattal és tudással rendelkező szakértőktől tanácsot kérni szinte községi szinten mindenkinek, dolgozzon akár földművesként, az állattenyésztésben, a vadászatban, vagy bármilyen más hivatásban vidéken. A környezet és a termelés egyensúlyát folyamatosan nyomon kell majd kísérni, és minden összeütközést a csoportok között tisztázni kell. A vadállomány megfelelő hasznosítása, és a vadgazdálkodás megújítása mellett a magyar vadászati kultúra megőrzését is meg kell valósítani, úgy ahogy mondjuk a megújuló energiaforrások (nap, víz) kiaknázását.

Lehetne még sorolni az idevágó, kívánatos és - amint a Mozgalomnak lehetősége engedi - megvalósítandó dolgokat, mert sok van. És sok a velejáró munka is, mind az, amit a papírokon és fejben kell végezni, és még több az, amit a földeken. Azonban mindenképpen biztos, hogy hungarista mezőgazdaság volt, van és lesz.

Kitartás.net

Hozzászólások