Hungarista identitás

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Becsületem a hűség. Ez a híres mondás olyan, mint manapság a vallás, sokan mondják, és kevesen értik. A hungarizmus amely több, mint ideológia, és több, mint világnézet. A hungarizmus egy életforma, amelyet, ha nem érzünk életünk minden napján, nem érezzük, hogy fejlesztenünk kell, és nem törekszünk a megismerésére, akkor pusztán csak üres kifejezés. A hungarizmus ideológiai értelmezésén túl, meg kell vizsgálnunk azt, ami miatt hűségesek vagyunk az eszményhez, ez pedig az identitás.

Manapság a hungarizmus egyfajta stílussá, politikai iránnyá alakult. Pedig a hungarizmus ennél több és összetettebb. Egy hungaristának nem lehet pusztán az az élete célja, hogy a hitét kinyilvánítsa a világ felé. Nem elég Szálasit éltetni vagy hordani a zöld inget. A puszta kommunikáció, a stílus, és a közösséghez való tartozás önmagában még nem jelenthet a hungarista számára identitást. Az identitástudat ennél mélyebb, amelyet mindenkinek saját magában kell kialakítania.

A hungarista identitás olyan szemléletbeli folyamat, amely során az egyén megvizsgálja életét, és rájön arra, hogy annak bizonyos területei nem összeegyeztethetőek az eszmeiségével. Ilyenkor az általában gyarló, és gyenge jellem alkudozásba kezd, és elkezdi saját magának magyarázni, hogy kicsinyes tettei miért egyeztethetők össze az eszmeiségével.

A gyenge jellem vezet általában ahhoz, hogy a hűség nem lesz erőssége az ex-hungaristáknak. Vágynak arra, hogy személyiségűk érvényesüljön akár egy másik szervezetben, akár önmaguk által kreált világban. Ilyenkor mikor az egyén azon kapja magát, hogy kénytelen lemondani bizonyos gyarló viselkedési formákról, amiről azt hiszi, szüksége van rá. Közben pedig önmaga legnagyobb ellenségévé válik, és arra, az önmagában is hibás feltételezésre jut, hogy nem benne van a hiba, hanem az eszmeiségben.

Sok személy aki szimpatizál a hungarizmussal, olyan dolgokban keresi a hiányosságokat, amelyek valójában saját gyengeségének és tehetetlenségének az eredménye. Ilyenek a szokásos kifogások, amiért a hungarizmust „nem megfelelő” eszmeiségnek tekintik. Többek között, hogy nem aktuális, a mai magyar társadalom számára már nem korszerű, nem válaszol meg aktuálpolitikai kérdéseket, az egyén számára túlságosan kötött, stb.

Ezek a kifogások rendszerint abból fakadnak, hogy egy „hazafi” nem kíván lemondani életének azon részeiről, amelyekkel a hungarizmus számára terhes volna. Ilyenek például az intenzív alkohol fogyasztás, a kétes magánélet, a személyiség fejlődésének megakadályozása, a felelősségvállalás, a mások hibáztatása saját kudarcainkért, stb.

Azokban a hungaristákban pedig, akik túlléptek ezen kifogásokon, a továbbiakban is ott szerepelnek a kérdések, amelyekre nem tudják a választ. Hungarista lettem, hogyan tovább? Természetesen önmagában az a válasz, hogy keresd meg a helyed a hungarista közösségben, még nem megoldás mindenre. Ilyenkor az egyén képes arra, hogy bár megkeresi a hungarista közösséget, olyan elvárásokat támaszt, amelyet nem az ideológia alapján határoz meg, hanem saját egyéni kívánságai alapján.

Ilyenkor az új hungaristák elvárják a politikai aktivitást, az elit katonai irányvonalat, vagy a határos időn belül megtörténő hatalomátvételi lehetőségeket. Természetesen azt a kérdést már nem teszik fel magukban, hogy amennyiben ez mind megadatna, akkor képes lenne-e beilleszkedni ebben a környezetben. Azok az emberek, akik a katonai-vonalat erőltetik, vagy az NS Straight Edge vonalban gondolkodnak, sok esetben nem látják át, hogy önmagukban ezek a nézetek mennyire hiányosak, és hiábavalóak.

Elég csak belegondolni abba a tényekbe, hogy nem pusztán a dohányzás vagy az alkohol fogyasztása, esetleg a testmozgás hiánya okozza az egészségtelen társadalom fennállását. A szélsőjobbos egészségmániások nem látják át, hogy ugyanazt a szennyezett levegőt szívják, a vegyszerekkel dúsított tisztítószereket használják, a műszálas ruhákat hordják, a klórozott vizet isszák, vagy a műtrágyában termesztett génkezelt ételeket eszik.

Ezen felül azt sem látják be, hogy olyan világban élünk, ahol az erőszakos kisebbséget nem lehet pusztán izommal és edzettséggel legyőzni, hisz az ő kedvenc fegyverük a rugóskés és a lőfegyver. Az izomtömeg pedig még senkinek az életét nem mentette meg egy lövedékkel szemben.

Akik pedig aktív politizálásban kezdenének, és felteszik a szintén zseniális kérdést, hogy a hungaristáknak miért nincs pártjuk (hisz Szálasinak is volt, gondolják ők), olyan alapvető tényekkel nincsenek tisztában, hogy az 1947-ben aláírt párizsi békeszerződést megtiltja ezt. Nem is beszélve, hogy Magyarországon még nem termett olyan bíróság, amely jóváhagyná egy hungarista vagy ahhoz hasonló szervezet létrehozását. A demokrácia játékszabályainak megfelelni és közszemlére helyezni azt, hogy kik vagyunk, hányan vagyunk, és milyen forrásaink vannak, pedig szabályos öngyilkosság.

A legtöbb átmeneti hungarista akik nagy álmokkal és reményekkel csatlakoznak a hungarista mozgalomhoz, gyorsan lemorzsolódnak, hisz kicsinyes vágyaik nem teljesülnek, és eszük ágában sincs ahhoz, hogy saját életformájukat megváltoztassák. Mindig az eszem, a szervezet, vagy a közösség lesz a hibás, saját életemnek a bukásáért. A munkanélküliség, az iskolázatlanság, a szegénység rendszerint abból fakad, hogy az adott személy semmit nem tesz ennek elkerülése érdekében, nem hajlandó áldozatokat vállalni.

A valódi hungarista identitás azonban ennél lényegesebben más. Egy igazi hungarista gyorsan felismeri, hogy nincs helye vágyaknak és álmoknak a mozgalomban. Akaratra és tettekre van szükség. Aki ezt felismeri, önmagán kezdi el. Pusztán azért, hisz egy valódi harcos nem az izomzatában látja az erőt, hanem az akaraterejében. Aki pedig képes arra, hogy levetkőzze saját gyengeségeit, legyőzze saját hitványságát, a mozgalom olyan tagjává fog válni, aki valóban képes a változásra.

A hungarista identitás tehát az egyén, és ezáltal a közösség, és azáltal a mozgalom megreformálása, jobbítására, erőssé tételét szolgálja. Ilyenkor pedig óhatatlan következmények lesznek az egyéni sikerek. Akik a hungarista mozgalom keretén belül a katonai-vonalban látják a jövőjüket, azok túl fognak lépni az edzésterveken, és az étkezésen, és annál mélyebb és hasznosabb dolgokat fognak tudni elsajátítani. Az új hungarista értelmiség pedig gyorsan rájön arra, hogy nem az az érdekes, hogy mennyit tudok a világról, hanem, hogy mennyi minden van még amit nem tudok, és bősz tanulási folyamatba kezd.

Bármi is legyen, minden egyénnek az a rendeltetése a mozgalomban, hogy hamar felismerje, saját tudása eltörpül amellett, hogy mennyi mindennel tudná még segíteni a mozgalmat. Mikor pedig erre ráeszmél, rájön, hogy saját életét milyen formában kell megváltoztatnia ahhoz, hogy a valóban felsőbbrendűvé váljon.

Akik pedig kitartanak az eszme mellett, azokból idővel a kor magyar elitje lesz, akik képesek lesznek arra, hogy a világ gonoszságával is szembeszálljanak, és mivel az igazságot szolgálják, és ezáltal Isten akaratát, győzedelmeskedni fognak dicsőségben, és megkapják méltó jutalmukat, a halhatatlanságot, mivel nevüket a jövő nemzedékei sosem felejtik el. Ezek lesznek azok a hősök, akik szájából fogjátok hallani majd azt a mondatot, amik csak szavak addig, amíg tettek nem követik.

Becsületem a hűség!

Csengeri Áron - Kitartás.net

Hozzászólások