Napi evangélium 2016. június 25.

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Évközi 12. hét

 
Siralm 2,2.10-14.18-19
 
Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákob minden lakóhelyét; lerombolta haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre sújtotta, beszennyezte a királyságot és fejedelmeit. A földön ülnek némán Sion leányának vénei; port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. A földig hajtották fejüket Jeruzsálem szűzei. Elgyengültek a könnyektől szemeim, háborog a bensőm; földre omlott a májam népem leányának romlása miatt; mert elalélt gyermek és csecsemő a város terein. Azt mondják anyjuknak: „Hol van gabona és bor?”, amikor elalélnak, mint a sebesültek a város terein; amikor kilehelik lelküket anyjuk ölében. (...)
 
Mt 8,5-17
 
Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: „Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.” Azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” De a százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: »Menj!«, elmegy, vagy a másiknak: »Gyere!«, odajön, a szolgámnak pedig: »Tedd ezt!«, megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!” Ezután Jézus így szólt a századoshoz: „Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.” És meggyógyult a szolgája abban az órában. (...)
 
Előző elmélkedéseinkben láttuk, hogy Isten annyiban „oka” a megromlottak pusztulásának, hogy nem engedi meg egy hazug világ tartós fennmaradását, mert ez mindannyiunk üdvösségét veszélyeztetné, de az isteni haragnak semmi köze sincs a mi bűnös haragunkhoz. Mint ahogy a Tisza „haragja”, mellyel kilép a medréből, és mindent elborít, ami az útjába kerül, nem személyes bosszúból, sértődöttségből fakad; mint ahogy az elektromos áram sem kegyetlenségből rázza meg azt, aki puszta kézzel érinti a magasfeszültségű vezetéket, hanem mindkét esetben arról van szó, hogy ha nem tartjuk tiszteletben a dolgok természetét, azok ellenünk fordulnak, úgy Isten haragja sem az ő velünk szemben táplált negatív érzelme, hanem az isteni rend megnyilvánulása azokon, akik törvényeit megszegik.
 
Isten haragja azonban még a természet erőinél is mérhetetlenül ártatlanabb. Az ő törvényeinek figyelmen kívül hagyása, megszegése ugyanúgy magában hordja a büntetést, de egy lényeges különbséggel. A haragvó Tisza, miután árja csillapult, visszatér medrébe, és békésen folydogál tovább, mit sem törődve a pusztítással, melyet okozott. Az elektromos áram nem szűnik meg a vezetékben, akárhány halálos áldozatot is szedett. Isten azonban személy, ezért nem olyan részvétlen és közömbös, mint a természet erői. Megengedi, hogy az ember megüsse magát, hogy bűnének következményei miatt szenvedjen, de a kijózanítás után nem hagyja magára, hanem megkönyörül rajta. Lehajol hozzá, felemeli, és segít neki a régi világ romjain felépíteni egy új, szebb, igazabb világot.
 
Urunk Jézus, aki súlyos szavakkal figyelmeztetted kortársaidat, hogy nagy veszélyben vannak, ha bűnbánatot nem tartanak és meg nem térnek, ugyanakkor a bűnbánó bűnösök előtt szélesre tártad az irgalmasság kapuját, segíts, kérünk, hogy törvényeidet mindig szemünk előtt tartsuk, irgalmaddal soha vissza ne éljünk, s ha bűneink következményeként mégis szenvednünk kell, azt kegyelmesen fordítsd üdvösségünkre.
 
(barsitelekmm.blogspot.hu)

Hozzászólások