Ötvös Csöpi után Piedone is elment

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Egy újabb legendával, gyermek és ifjúkorunk egy darabkájával lettünk szegényebbek. Hétfő este, alig 7 évvel a „magyar Piedone” után 86 éves korában eltávozott az igazi is. „Apa derűsen távozott el közülünk 18:15-kor. Nem szenvedett, mindannyian mellette voltunk, és az utolsó szava az volt, hogy köszönöm.” – nyilatkozta Giuseppe Pedersoli, a művész fia.

Bud Spencer (művészneve egyébként onnan jött, hogy kedvenc söre a Budweiser, kedvenc színésze pedig Spencer Tracy volt – ezt a kettőt kombinálta össze 1967-ben) Carlo Pedersoliként látta meg a napvilágot 1929. október 31-én Nápolyban. Vízilabdázó, majd kereskedő volt, mielőtt filmszínész lett. Legismertebb alakításai a Terence Hill művésznevű, szintén olasz Mario Girottival közös filmjeihez kötődnek, bár mindketten szerepeltek szólóban is. Míg a déli Pedersoli a szakállas, békés melák szerepét hozta a filmekben, az északolasz Girotti a szőke és kékszemű, gyors észjárású figurát alakította.

A duó első közös filmjei a spagettiwestern-komédia műfajában készültek, ilyen volt például az Isten megbocsát, én nem! vagy Az ördög jobb és bal keze két része. Később olyan, jellemzően valamilyen bűnügyet körüljáró vígjátékokat mutattak be, mint a Különben dühbe jövünk, a Kincs, ami nincs, az Én a vízilovakkal vagyok, a Nincs kettő négy nélkül, a Bűnvadászok vagy a Nyomás utána. Utolsó közös filmjük az 1994-es Bunyó karácsonyig volt.

1983-ban a Domenica In című olasz vasárnapi magazinműsorban páros interjúban beszéltek arról, hogy miben különböznek igazán:

  1. Bud Spencer a tengert szereti, Terence Hill a hegyeket. Ez nem lehet véletlen, hiszen Spencer nápolyi, egykori vízilabdázó, miközben az olasz-német Girotti Velencében született, de gyerekkorát Németországban töltötte.
  2. Spencer a repülést szereti, Hill a motorozást.
  3. Spencer a halat, Hill a húst szereti.
  4. Spencer inkább társaságkedvelő, Hill inkább magának való.
  5. Spencerre a találékonyság, Hillre az akarat a jellemzőbb.
  6. Spencer hangosan beszél, Hill halkan.
  7. Spencer tud gitározni, Hill nem.
  8. Spencer babonás, Hill vallásos. (Idősebb korában a Don Matteo című sorozatban egy papot is eljátszott.)
  9. Spencer krumplievő, Hill hagymaevő.
  10. Spencer ügyesen improvizál, Hill gondosan felkészül.
  11. Spencer jobban szereti a főtt és fűszerezett zöldséget, Hill a nem teljesen főtt, és kevésbé fűszerezett zöldséget.
  12. Spencer a zöld almát szereti, Hill a sárga színűt.
  13. Spencer úszni szeret, Hill síelni.
  14. Spencer Lazio-szurkoló (a csapat olyasmi az olaszoknál, mint nálunk a Fradi), Hill viszont Roma-drukker.

Bud Spencer több sikeres filmben szerepelt Hill nélkül is: leghíresebb karaktere Piedone volt, emellett kétszer alakította a Seriff karakterét (Seriff az égből, Seriff és az idegenek), de a modern Aladdinban láthattuk Dzsinnként is.

2005-ben jelöltként indult Lazióban a regionális tanácsnokok választásán a Berlusconi-féle Forza Italia párt színeiben, de alulmaradt vetélytársával szemben.

Alakja a magyar közönségnél szinte egybenőtt Bujtor István hangjával – szinte szentségtörésnek számít, ha a páros 70-es és 80-as években forgatott klasszikusait nem a jól megszokott Bujtor István – Újréti László-szinkronnal adja le sokadszorra valamelyik kereskedelmi tévé (amivel persze mindig kiütéssel megnyeri az aznapi nézettségi versenyt). Érdekes, hogy filmjeik csak Olaszországban, Németországban és Japánban lettek annyira népszerűek, mint nálunk.

Bud Spencer ugyan eltávozott, de Piedone, Banános Joe, Hall seriff, Charlie Firpo vagy Bulldózer köztünk marad örökre.

A Hvg, az Index és a Velvet nyomán – Kitartás.net

Hozzászólások