Felnőttként az iskolapadban

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Az idei szeptember engem is az iskolapadban talált, pedig már magam mögött hagytam a diákéveket. Úgy döntöttem munka mellett esti iskolában tágíttatom a fejem, noha nem csak a kimeríthetetlen tudásvágyam csillapítása vezetett idáig, hanem kissé a szükség is motivált. Furcsa így, közel a harminc esztendőhöz iskolásnak lenni, újra beülni egy tanterembe délutánonként. Eleinte vonakodtam, kicsit féltem is tőle, de a sok hasonszőrű közt hamar sikerült beilleszkedni, és már benne is vagyok a közepében.

Az esti iskola sok érdekes embert hoz össze, sok érdekes történettel. Mindenkinek megvan a saját kis históriája életének félresiklásáról, amelyet sietve igyekeznek kiküszöbölni. Vannak fiatalabbak és idősebbek, fiúk, lányok vegyesen, számos társadalmi rétegből, más-más szellemi munícióval. Valaki liberálisabb, valaki konzervatívabb, mégis közös céllal alkotnak kollektívát, ami a tanulmányok sikeres elvégzése. A közös cél még egy ilyen vegyes társaságot is össze tud kovácsolni, röpke egy hónap alatt működő közösségé formálni. Persze nem olyan összehangolt, mint egy futballcsapat, de azért mégis csak egy közösség.

A rengeteg hiányosságom ellenére Katolikusként igyekszem jó példával szolgálni. Számos baklövést követ el az ember életében, de sosem késő változtatni, és ehhez Isten mindig segítő kezet fog nyújtani, még ha úgy is érezzük, épp eltaszít minket, vagy nem izzik bennünk a hit lángja. Érdekes, hogy egy ilyen vegyes társaság, mint egy esti képzés hallgatói össze tudnak fogni, segíteni egymást. Milyen szép is lenne, ha az egész magyar nép összefogna azért, hogy a Kárpát medencét újra a magyar gyermekek nevetése töltse meg, hogy vasárnaponként a családok újra Krisztus igéit igyák papjaink buzgó prédikációi közepette.

Nem szabad feladni. Néha az ember úgy érzi, hogy az utolsó szalmaszál is kicsúszik a kezei közül, és nincs remény, de aztán a nehézségekből valami új születik. Ezt példámmal igazolhatom, hisz nekem egy egész szalmabála csúszott már ki a kezemből. Eszembe jut Remete Szent Antal története, aki kérdőre vonja az Urat, hogy hol volt, amikor szüksége lett volna rá a harcban. Az Úr azt felelte, hogy itt voltam, csak látni akartam a küzdelmedet. Igen, a saját harcunkat csak mi vívhatjuk meg, ami akár lehet egy esti képzés, vagy egy plusz munka, melyek eredményeit hitünk, nemzetünk, családunk szolgálatába tudjuk állítani.

Merjünk változtatni, merjünk jobbak lenni, merjünk áldozatot hozni. Virágzó családok virágzó nemzetet alkotnak. Ne oltsa ki a családi tűzhely melegét a kétségbeesés és a félelem. Bízzunk Istenben, és nem utolsó sorban saját magunkban. Segíts magadon, Isten is megsegít, tartja a mondás. Kívánom, hogy minden magyart kössön össze egy erős, eltéphetetlen kötelék, és egyként emeljük magasba Krisztus keresztjét.

N. Zoltán - Kitartás.net

Hozzászólások