Krokodilkönnyek

A német pénzügyminiszter szerint hazája hibát követett el a nyitott ajtók politikájával. A politikus a Welt am Sonntagnak adott interjúban nevezte hibának a több mint egy millió illegális bevándorló beengedését az országba. A Reuters beszámolója szerint a minisztert most sem az Európa vagy Németország sorsáért való aggodalom vezeti, annál inkább a hatalomféltés, hiszen Merkel pártja a migránskérdés miatt jelentős támogatást veszített az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párttal szemben, amely a harmadik legnagyobb erő lehet a szeptemberi választások után (ahogy Mark Rutte holland kormányfőnek is a közelgő választások „nyitották fel a szemét”...).

De Wolfgang Schäuble olyan messzire nem megy, mint a Szabadságpárt előretörése miatt aggódó holland miniszterelnök („Ha alapjaiban elutasítják ezt az országot, akkor jobban szeretném, ha távoznának”), Merkelhez hasonlóan az végképp eszébe sem jut, hogy rossz döntéséért vállalja a felelősséget. Ellenben úgy gondolja, hogy Európának fontolóra kell vennie a szociális juttatások harmonizálását, mivel ezek mértéke Németországban sokkal magasabb, mint a legtöbb európai országban. „Ezért akarnak olyan sokan Németországba jönni” – csodálkozik rá a mindenki számára évek óta nyilvánvaló tényre.

Ha valaki – teszem azt – a munkabérek és a munkakörülmények európai harmonizációját feszegetné (az „egyenlő munkáért egyenlő bért” alapelvből kiindulva), könnyen megkaphatná (esetleg éppen a német pénzügyminisztertől, de a sajátjától mindenképpen), hogy egy kelet-közép-európai melós azért kapja egy német munkás bérének töredékét ugyan azért a munkáért (amit a német vagy más nyugat-európai dolgozókkal szemben napi 10-12-14 órában végez, gyakran hétvégén is) mert nem állít elő annyi értéket, mint nyugati társai. És piacgazdaságban különben sincs „ingyen ebéd” – csak termelékenység és szabad verseny, tehát tessék még többet dolgozni...

Fentiekből kifolyólag a demokraták szerint a bérek Európai Unió-szintű harmonizációja maga a megtestesült „populizmus” és „szociális demagógia” – ellenben a szociális juttatásoké (természetesen csak azoké, amelyeknek a migránsok a címzettjei) mélyen demokratikus, humánus és haladó gondolat. Az nem zavarja a kiváló német pénzügyminisztert, hogy a német segélyek a német bérszínvonalhoz vannak igazítva (mivel a juttatások forrása az ezen bérekből levont adó és járulékok), összegük nem csak az itteni szociális juttatásokét haladja meg, de az itteni átlagos keresetet is. Ahhoz pedig nem kell sokdiplomás közgazdásznak lenni, hogy az ember belássa: olyan jövedelmekből, amelyek nem érik el a szociális juttatások Schäuble által óhajtott színvonalát, nemcsak matematikailag lehetetlen ezeket kigazdálkodni, de az adó-, és járulékfizetőkkel szemben súlyos igazságtalanság is (bár politikailag kétségtelenül nagyon korrekt).

Domokos Endre János – Kitartás.net

Hozzászólások