A suszter és a kaptafa klasszikus esete

Nincs olyan téma, amit az autodidakták ne kezdenének ki és ne akarnának benne okosabbak lenni mindenki másnál.

Olvasok egy feleslegesen okoskodó – mondhatni műmagyarkodó – tanulmányt, miszerint Kodály és Bartók quasi dekadens volt Rózsavölgyi Márk és Dankó Pista ellenében. Ekkora baromsággal ritkán kerül szembe az ember, főleg ha muzsikával aktívan foglalkozó valaki.

Menthetetlenül NEM ÉRDEKEL, hogy fél-tót, fél-sváb beütésű pap, aki esetleg amatőr szinten prüntyög (mert az nem elég, hogy valakinek az anyja zenész!) valamilyen hangszeren, mit mond erről a kérdésről, főleg, ha alapos csúsztatás is van a dologban.

Kodály és Bartók előtt NEM Rózsavölgyi és Dankó képviselték a magyar zenét, hanem a falusi NÉP, akinek a lakodalmaiban, mulatságai akkoriban még ritkán tűnt fel a cigánybanda, sokkal inkább a legények citerán kísérték a mulatozást.

Sőt, éppen az említett két cigánymuzsikus a maga sajátos zenei dekadenciájával értékelte le az eredeti népdalt, amit aztán Kodály és Bartók gyűjtöttek össze.

Mert Rózsavölgyi és Dankó csak tehetséges cigánymuzsikusok voltak, de nem magyarok.

A zsidó (nemlétező) zeneiség – pontosabban zenei igénytelenség – alkotta meg az orfeumok és kávéházak, és még a silány operettek zenei világát (kivéve a nem-zsidó Lehár Ferencet, aki félig osztrák volt), amelyben a cigánymuzsikusok alakították gyenge fél-operetté a magyar népdalt.

Kodály és Bartók a nevezett korszaktól sokkal régebbre ment és kutatta az eredetit, a valaha térítő bencések gregoriánjával rokonságot mutató dús magyar dalt.

Szóval: lehet, hogy valaki ért a bizonyos tudományágakhoz, ám a zenéhez nem eléggé.

Akkor tehát foglalkozzék a saját területével és ne beszéljen olyan dolgokról, amelyekhez nem is konyít.

Üdvözlettel egy ma már nem aktív, de még mindig zenész-pap:

Pater Anonymus - Kitartás.net

Hozzászólások