Ha egy város vezetése zsidóbérenc

Teljesen együtt érzek a Miskolc-Avasi lakótelep szerencsétlenségbe taszított magyar lakóival. Nekem és a környékbelieknek ugyanaz a sors jutott a „Hírös” város, valamikor jeles iparos-negyednek nevezett részén.

Az Erzsébet körút – Zsinór utca – Zöldfa utca – Dankó utca és már a médiumokban is elhíresült Kórház utca terrorista cigányai készítik elő a terepet a jövendő (részben már épülő) zsidó lakópark és a Mercedes-cég lakótelepe részére.

A régi – jobbára idős – magyar lakosság (de még a fiatalabbak is) állandó atrocitásoknak vannak kitéve.

A mérhetetlen szemét és szenny, amely házainkat körülveszi; a csak rombolni tudó életvitel; az állandó hangoskodások; a kábítószer-terjesztés; a prostitúció mindkét nem-béli fajtája, stb. Felsorolni is nehéz lenne a teljes repertoárt, amivel ellehetetlenítik az életünket.

Én magam is, szomszédaim is, más utcák lakosai is megszámlálhatatlanszor fordultunk a városvezetés felé legalább a gondok enyhítéséért. „Legjobb” esetben semmi nem történt, de legtöbbször fennhéjázón kioktattak arra, hogy az eltérő kultúra befogadásával tudunk segíteni magunkon. Minden hivatalos iratot megőriztünk! A szemétszállítók nem viszik el a szemetet, mert”nem olyan kuka van bejelentve, mint ami ki van téve” – nem csoda, hiszen olykor szemünk láttára lopják el a kukáinkat a cigányok, s kénytelenek vagyunk drága pénzért újat vásárolni. Hiába igazoljuk a befizetett csekkekkel, vagy a kukára ragasztott hivatalos címkével a szemételszállításra vonatkozó jogosultságunkat – a vállalat emberei is cigányok.

Az alábbi fotók (válogatva a sok elkészült képből) a közvetlen környezetem egy évvel ezelőtti állapotát tükrözik, amikor a város jegyzőjét kerestem meg a panaszokkal. A hivatalos levél nyomán csak két rendőr látogatott meg és ők annyit tanácsoltak, hogy kerüljem a cigányokkal az összetűzést! A közegészségügyiek és más hivatalos szervek a lábukat sem merik betenni a környékre, az íróasztal mellől fogalmazzák meg hazug véleményüket.

Mindehhez képzeljék hozzá a kedves olvasók az állandó zajt, veszekedéseket, mulatozásokat. Képzeljék hozzá – a közegészségügyiek által letagadott – patkányinváziót; a felhalmozódott szemét miatt átnedvesedő és penészedő falakat. A szomszéd, elhagyatott és szétrombolt ház udvarán fává terebélyesedett gaz ágai bármelyik pillanatban beszakíthatják a házam tetőcserepeit. Abba az udvarba a másik cigány ház lakói dobálják át a szemetet, de soha, senki nem szállítja el. Oda bemenni életveszélyes, hiszen nem tudjuk hol harap meg egy patkány. Arról nem is beszélve, hogy éppen ott találjuk-e a kábítószeres fiatalokat, akik még az életünkre is törhetnek bódult állapotukban.

A másik szomszéd önhatalmúlag lebontott egy hozzám tűzfallal csatlakozó épületet. Minden faanyagát feltüzelte. A régi tűzfal és a házam fala közötti csonk közé becsorog az esővíz (lásd a fotót alább) és nálam a konyhában hullik a vakolat, penészes a fal. Közvetlenül a fal mellett vagdossa fel a naponta összelopott fadarabokat, műanyag vackokat és azzal tüzel. Ettől a zuhogástól megremegnek az edények a szekrényben, törésveszély fenyegeti a falamban húzódó vízvezetéket. „Természetesen” adódik havonta-kéthavonta egy-egy hétvége, amikor összeállnak mulatozni – ez nem jelent mást, mint élőzenével (!) kísért üvöltözést 2 nap és 2 éjjel. Nem is beszélve az év végi petárdázások és szó szoros értelmében a városinál is színpompásabb tűzijátékról.

Könyvtárnyi anyagot lehetne összeírni a cigányok (és mögöttük a zsidók és az ő ügyük feltétlen pártfogóinak) aljasságairól. Tehetetlenek vagyunk. Eladni lehetetlen ezeket a házakat, hiszen ki az a megveszekedett őrült, aki ideköltözne. Tehetetlenségünket pedig, kihasználják a zsidóbérenc városvezetők, mert a mi nyakunkra küldenek zsidó ügyintézőket ellenőrizni, hogy bejelentéseink valósak-e, – pontosabban nem sértik-e a cigányok jogait.

Megoldás? Nem hiszem, hogy érdemes azon vitatkozni, hogy milyen párt, milyen világnézet képviselői vagyunk, vagy nem vagyunk. A széthúzást terjesztők is a zsidók bérencei – ezt végre be kellene minden gondolkodásra képes embernek látni. Össze kell végre fogni és az élet minden területén polgári engedetlenséggel válaszolni erre a belső terrorra, amelyet néhány shékel kegydíjért végrehajtanak a zsarolható gójok.

Az összefogás ellen küzdeni fognak, de túl kell járni az eszükön – nem nyilvánosan kell megismerni egymást. A zsidó facebook-ot, twitter-t és egyéb személytelen felületet ki kell hagyni és végre találkozni személyesen, megismerni egymás gondját és erőt meríteni a másik elszántságából. A billentyű-forradalmárkodásnak semmi értelme, mert még a hasonló véleményű ember is nevet rajta. Itt tenni kell – együtt!

egy olvasó

Hozzászólások