Lomtalanítás…

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

A települések lakóinak ismerős ez a kifejezés. Ilyenkor elönti az utcákat a sok kacat, kezdve a szakadt rongytól a hűtőszekrényen át a kanapéig minden. Ugyanakkor elözönlik az utcákat a cigányok, akik összevesznek a koncon, szétdobálnak mindent, még nagyobb szemetet hagyva maguk után. Sőt – tessék megkapaszkodni – görkorcsolyás cigánylányok száguldoznak végig, mintegy vizslató előőrs, aztán jönnek a rozzant Zsigulival a „szülők”; avagy – ismét tessék megfogódzkodni – terepjáróval a gazdag cigányok elszállítani a lomot. Láttam a saját szememmel, hogy szinte 2 percen belül, szinte a földből nőttek ki a „rejtett erőforrások”, ahol valamit kitettek a lakók és máris kezdődött a válogatás-veszekedés (sőt a lomtalanító tulajdonossal való vitatkozás). Szerencsétlenségemre a közvetlen szomszédság is efféle lényekből áll, tehát most éjjel-nappal hordják a városból összeszedett kacatokat, éjjel-nappal megy a kopácsolás és – a rendőrök „felvilágosító” tanácsai szerint – csakis éjjel megy a műanyag égetése, iszonyatos bűzzel árasztva el a környéket.

Reggel elsétáltam a közeli kis üzletbe, közben szörnyülködtem a látványon. Úgy láttam, hogy gondosan összehajtogatott ruhaneműk, törülközők mellett hibátlannak mondható ágyak, fotelok is ki vannak dobva. Nem hiszem, hogy a használatból kivont ruhákat nem lehet felhasználni portörlőnek, felmosórongynak, stb. Nem hiszem, hogy a még kopottasnak mondható fotel nem alkalmas kerti ülőalkalmatosságnak. (Ja, ahol önjáró porszívók dolgoznak az éppen facebook-ozó háziasszony helyett, vagy bejárónőt fogadnak jó pénzért.)

Az örökös szegénységről való nyavalygás árnyékában ilyen gazdagok vagyunk. (Közbevetés: a házam előtt a sarki kisegítő iskolába elballagó és meglepetésemre mindig udvariasan köszönő fogyatékos gyerekek kezében okostelefon van, amelyet aztán a szintén ebbe az iskolába járó kezelhetetlen cigánykölykök elvesznek szegény kis teremtésektől.)

Nem hiszem, (sőt saját keserves tapasztalatomból tudom) hogy a gyorsan összecsavarozható szekrénynek nevezett modern papírdobozok alkalmasabbak a holmijaink tárolására, mint az akár 10-15 éves fabútor.

Nem hiszem, hogy a cigány elhasználja a ruhaneműket, vagy beteszi a putrijába a fotelt. Eltüzeli, vagy valahol máshol (mondjuk egy már szétlopott, lakatlan ház udvarán) lerakja újabb szemétként.

Olvasom, hogy a napokban kibertámadás ért számtalan országot. Ennyit is ér a computervilág – bárhol sebezhető, bosszantva az olyan embert, aki dolgozna vele, vagy veszélybe sodorja a betegek biztonságát egy-egy kórházi rendszer elleni támadás. A computereink is lomok, a mikrohullámú sütőink is lomok, a különleges márkanevekkel (és árakkal) rendelkező mosógépeink lomok, az elektromosságot „nagy falatokban” emésztő hűtőszekrényeink is lomok.

Ennyi lommal, használhatatlansággal vesszük körül magunkat? Semminek sincs értéke? A munkánknak sem? Azért kell Londonba menni mosogatni, hogy itthon majd vehessünk még egy lapos tv-t a lakásba?

Most négy napig úszik a város a szennyben, aztán lassan eltűnik minden.

Valami azonban nem kerül ki a szemétbe: mert kérdem én, mi van a lelki lomjainkkal? Az idióta internetes hazugságoknak való feltétel nélküli bedőléssel? Az önmagunk istenítésével? A tudománynak nevezett zagyvasággal, amit beadnak, mint az embert istenséggé emelő valamit? (Az emberi tudomány nem hozott létre a semmiből semmit: egy picinyke kis sejtet nem tudott megalkotni a semmiből – mert az u.n. és nagyon kétes értékű klónozás is a már létezőből próbál kreatúrákat gyártani. Azaz egy meglévő és működő természeti rend értelmét kezdi megismerni és alkalmazni, azt is legtöbbször az ember és a világ kárára.) A tudósok, pedig ahányan vannak mind vitatják a másik eredményeit – azaz kételkednek másokban és ezzel együtt magukban is. Mi pedig bevesszük a rettenetes szó- és képáradattal elénk dobott lomot. Mindez addig folytatódik, amíg a lomok elborítanak és részeivé – lommá – válunk magunk is. Kidobandó, széthordandó, szétaprítandó, elégetendő lommá.

Szüleim bútorait rendezgettem át egy festés után, belerokkant a térdem. Egy modern kis kottás polcomat 3 cm-rel odébb akartam tolni – darabjaira esve és eltörve hevert előttem.

A masszív és évezredek óta bevált igazságok megroppanthatatlanok, sosem lesznek lomok. A napi divatnak való behódolás összeroppan és maga alá temet lelket, tisztességet, emberséget. Mit kell tehát megtartanunk? Mi tesz minket értéktelen lommá, vagy örökérvényűen Isten legszebb alkotásává?

Pater Anonymus - Kitartás.net

Hozzászólások