Ó, azok az igények…

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Olvasom „kedvenc hírportálom rendkívül okos commentjeit”, annak kapcsán, hogy a lengyel EP-képviselő és csoportja a Magyarország elleni EU-támadást miként kommentálta. Ebben említi a lengyel úr, hogy a peremre szorított országok GDP-jének növekedése szúrja az EU szemét.

Nosza rögtön jön a „közgazdaságtudós” hozzászólása, hogy milyen rosszul élünk, s persze a nyomorunk Orbánnak köszönhető. Nekem ennyi is elég, hogy azt mondjam: az a portál zsidó érdekeltség és a hozzászólók jelentős része a bolsevikok ivadékaiból műmagyarkodóvá lett akárkik sz…kupaca, míg az egyebek csak liberális fertőzöttek.

Nem élünk jól! – szól a szentencia. Hát…?

Minden háztartásban legalább két számítógép, laptop, iPhone, mindenkinek okostelefon, stb, internetelérés, kábeltévés csatornák százai. Még a nagymama is fél délelőttöt a facebook-on lóg, a másik fél délelőttöt a fodrásznál pletykálja el. CD- és DVD-lejtszók, a sütnivaló kacsát tojásból kikeltő szupertudós mikrohullámú sütők, távirányítós kapuk… – nem sorolom, mert nem érek a végére. Sürgősen hozzáteszem, hogy az igazán jól élők környéke messze esik az én utcámtól, de amiket eddig és ezután írok, az kizárólag saját tapasztalatomból fogalmazódik meg.

Főzni? Ugyan már! – majd hozatunk pizzát, meg egyebet.

Takarítani? Ugyan már! Akkor mire való a különleges márkájú és árú önjáró porszívó, hiszen közben lehet shop-okba és plázákba járni. Avagy felfogadunk egy takarítóbrigádot, akik – jogosan – megkérik az árát a munkájuknak. Egy flakon ablaktisztító, vagy parkett-tisztító ehhez képest ingyen van.

Gyereket vállalni erre a világra? Ugyan már! – szól az állandó nyafogás. Méregdrága kutyákat-macskákat hurcolnak kozmetikushoz, rendkívüli táplálékokat vesznek hatalmas összegekért, ruhát varratnak a semmire nem használható bűzlő dögnek. Egy vagyon – higgye el a Kedves Olvasó, rákérdeztem.

A házam előtti forgalmas úton nem látok „köznapi” autókat, csakis szupermodern járgányokat, amelyben egyedül autózik a delikvens – tessék megfogódzkodni – egy másik szomszédos utcából ugyanabba a kis üzletbe, ahová én 2 perc alatt kényelmesen elsétálok. Csak a vállalkozók kis mikrobuszában látni több embert utazni a munkahelyükre. Pedig állandó átkozódás folyik a benzinárak miatt – persze erről is Orbán tehet, nem a zsidó olajkereskedő!

S ha a „meseautók” fedélzeti computere nem sminkeli ki menet közben a vezető hölgyet, akkor lecseréljük a kocsit. (A nevezett hölgyikének persze annyi esze sincs, hogy lehajtsa a napellenzőt.)

A „szegény, iskolában agyonterhelt gyerekek” a legdrágább buktákat, szendvicseket vásárolják az üzletekben chips-szel és – megint tessék megfogódzkodni – energiaitallal kiegészítve. (Hozzá kell tennem, hogy aztán nem csak a zacskót, de még a bukta/szenvics/chips jelentős részét is eldobja útközben!)

Persze a gyerek buta, mint a sötét éjszaka és éppúgy nem lesz képes megtanulni egy tisztességes mesterséget, mint az örökké lógós apja és anyja, akik mindenféle divatszakmákban töltik el az időt, kizárólag semmittevéssel.

Velem történt éppen a lomtalanításról szóló írásom másnapján: a szomszédból ki akartak dobni egy Whirlpool- és egy Eletrolux-mosógépet, mert egyiknek „rossz a programja és leáll az öblítésnél”; a másikból pedig hullottak a csapágygolyók. Már meg is vettek egy vadonatúj, digitális csodamasinát, ami szerintem azt is tudja, hogy mikor kell elindítani a faceebook-ot a háziasszonyka részére. Nem olvasta a kezelési útmutatót: az egyiknél benyomva hagyta az öblítő-stop gombot, a másiknál pedig a divatos ruhájáról leolvadt, félgömb alakú fémdíszeket nézte csapágynak. 30 éves öreg, jól kiszolgált gépem helyett elkértem a kidobandó masinákat. Mindkettő tökéletesen működik, így az egyik egy ténylegesen rászorulóé lesz, a másik pedig – szerintem – kiszolgál engem életem végéig is.

A napokban fél füllel hallottam a postán várakozva, hogy a külsőre is jól láthatóan mindenre használhatatlan öltönyös manager, meg gimnáziumból kibukott informatikus panaszkodik, hogy az idén „csak” két hétre tudnak elmenni „görögbe”.

Egyik ismerősöm átkozza a jelen kormányt, hogy a fletó idejében rászedve felvette a svájci alapú kölcsönt és még csak a kamatokat fizeti. Történetesen tudom, hogy a házaspár és a két nagymama óriási pártnyugdíjjal rendelkeznek, már régen megoldhatták volna, ha nekik nem egyéb felesleges igényeik nem lennének.

Nem tudom, hogy a lengyel képviselő jól látja-e a dolgot, de annyi bizonyos, hogy ami ma ebben a mi kis Országunkban zajlik, az tarthatatlan – mi lesz, ha tényleg dolgozni kell a tisztes megélhetésért. Mondom tisztes megélhetésért, nem pedig elmebajos igényekért.

Netán éppen ettől félnek a libsi-bolsi-zsidóbérenc műmagyar commentelők?

Pater Anonymus - Kitartás.net

Hozzászólások