Gyávaságból hallgatunk, folyamatosan tévelygünk

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Lassan már nem tudok lépést tartani a különböző honlapok és blog-ok között, amelyek katolikusnak vallják magukat. Népszerűsítik a külföldi – főleg amerikai – „nagy testvéreiket”. S a nagytestvérek „fertőző” szellemi betegségeibe is beleesnek: csúsztatnak, félrefordítanak, hazudnak.

Rajonganak a tridenti rítusú szentmiséért – ami akár nevezhető nagyszerű jelenségnek is, ha nem vesszük szemügyre a gyenge indokokat, melyeknek semmi köze nincs a tridenti szentmise lelkületéhez.

Fiataloknak vallják magukat, s mint ilyen forradalminak is. Ám a forradalmiságot leredukálják a lázadás szintjére.

Ugyanakkor nem olvasok ezeken a fórumokon személyes tanúságtételeket arról, hogyan élik meg ők maguk a környezetükben, családjukban, munkahelyükön, stb. az „igaz katolicizmust”. Nem egyszer tényleges igazságokról beszélnek, amelyek rávilágítanak égető problémákra, de a megoldásra vonatkozó ötleteik ugyanúgy rombolók.

Nagy szavak – részben az Internet szennyéből összeollózva, hasonszőrű megnyilatkozókat idézve – ám nincs mögöttük saját lélek. Szimpla mozgalmárok, ugyanúgy agymosottak, mint a politika megvezetettjei.

Sokszor leírtam ezen az oldalon: fogalmuk sincs a lényegről és a tényleges igazságról. Valahonnan előkerültek egy volt kommunista családból, egy másik felekezetből, határon túli magyarok közül, stb.

Olyan is akad – pap is – aki már-már közszereplőként folyt a vízcsapból is, aztán félretették és most kitalált magának egy „új projektet”, hogy felszínen maradjon. (Antropológiai jegyeit azonban nem tudja elrejteni; szónoki képességei mögött ott húzódik a szabadkőműves agyonbeszélés már-már zseniális alkalmazása.)

A nevezett honlapokon, blogokon egyvalamiről nem esik szó: az igazságról, a baj okáról – nem minden esetben a szerkesztők bűne, hanem azoké, akik félrevezetik őket. A kor szellemiségének emberei, akármennyire is tagadják, vagy elsiklanak az igazság felett: a szabadkőművesség felemlegetése csak egy közbülső állomás – mikor mondjuk ki, hogy a zsidóság felelős a katolicizmus betegségeiért. Külső és belső támadásaik nyilvánvalóak, de gyáván hallgatunk, mert a holokauszt-törvény és az erre épülő közszellem nem engedné meg a színvallást, sőt életünkre törnének.

Azt senki nem meri leírni, hogy a bomlasztás sokkal régebben elindult az Egyházban, mint a II. Vatikáni Zsinat összehívása, vagy az azt követő idő szellemi zűrzavara ezt nyilvánvalóvá tette. A reneszánszban pápai trónra kerülő Medici- és más zsidó-családok sarjai megágyaztak a zsidó hatalomátvételnek.

A szabadkőművesség beépülése a 15-16. század óta nyilvánvaló. A velük induló liberális gondolkodás nyílt rombolására pápák sora erélyesen hívta fel a figyelmet. Boldog IX. Pius aztán a tettek mezejére lépett a Syllabus-al és az I. Vaticanum összehívásával – ez utóbbit az éppen folyó olasz szabadkőműves forradalom félbeszakította. Még a magyar püspökök is hazautaztak az I. Vaticanumról, mert nem akarták a tévedhetetlenség dogmáját megszavazni. Itthon kihirdették ugyan, de annak a kornak „magyaros liberalizmusában” szó sem esett róla.

Szent X. Pius meg akar mindent újítani, ám körbeveszik a szabadkőművesek. A Kódex kidolgozásában a szőrszálhasogatásig mentek és ott éppúgy sok kiskapu volt, mint az 1983-as új Egyházjogban. (Nem árt tudni, hogy Gasparri és a hű tót-magyar munkatárs Szapucsek/Serédi sem volt éppen ma született bárány a szabadkőművességet illetően.)

Lehetne sorolni a történelmi eseteket a régmúltból, de inkább nézzünk egy kicsit közelebbi múltba.

Boldogemlékű XII. Pius foglalkozott egy zsinat összehívásának gondolatával, de ereje már fogytán volt. A feladat az utódjára várt, s XXIII. János meg is cselekedte. A német püspökök és teológusok között – a protestáns létkörülmények és némelyikük szabadkőműves, sőt zsidó kötödése hatására – már kialakult egy bomlasztó tendencia, amely aztán győzedelmeskedett. Szerencsétlenségünkre VI. Pál személyében olyan egyházfő ült Szent Péter trónján, aki veszélyesen liberális volt. (XII. Pius azért távolította el államtitkár-helyettesi posztjáról, mert a tudta nélkül felvette a kapcsolatot – mintegy az Egyház nevében – Moszkvával.) Némi próbálkozás volt a zsinaton a hagyományt őrzők részéről, de végül is elbuktak. Miért?

Furcsa feleletet fogok adni, amely nem fog tetszeni jó néhány u.n. tradicionalistának: azért, mert köztük is voltak szabadkőművesek. A sokat emlegetett Alfredo Ottaviani, Giuseppe Sìri, vagy éppen Marcel Lefébvre, Richard Williamson, Donald Sanborn püspöki címerét vizsgálva ugyanúgy megtaláljuk a szabadkőműves elemeket – az összefüggéseket is figyelve – rádöbbenhetünk, hogy karrieristákként éppúgy a bomlasztást munkálták, mint a liberális ellenfél.

A pentagrammák, fordított csillagok és kardok a 3, vagy ennél több buborék (Ottaviani címere), illetve csepp, a rejtett szabadkőműves piramisban lévő szem (Lefébvre címere), stb., vagy ezeket összekötve a 6 ágú csillag nyilvánvalósága cseppet sem kisebb probléma, mint Frings, Suenens, Liénart kardinálisok 3-5-6 kapuja (megfelel a buboréknak). A vörös pentagrammák vörös alapon (Siri címere), a fordított kard és markolata, amely a fordított keresztet és a csúcsára állított pentagramma, amely a sátánista kecskefejet adja ki (Williamson címere). Avagy a hiányos háromszög, amelynek ellentéte a jelmondat szalagja kiadja a szabadkőműves körzőt és derékszöget (Sanborn címere).

S nézzük meg mi lett Marcel Lefébvre mozgalmából. Megszámlálhatatlan csoportosulás vált ki belőle, mint a protestantizmus esetében. A különböző semi-tradicinalista közösségek (Péteresek, Christ Kings Institut, stb.) cseppet sem különbek. Egyáltalán mindezeknek honnan van olyan iszonyatos anyagi hátterük, hogy fantasztikus épületeket emelnek, modern computerek sokasága, régi (művészien bekötött) könyvekből álló óriási értékű könyvtáraik segítik életüket? Hiszen az általuk közölt videófelvételeken kb. olyan számú hívő közösség veszi őket körül, mint egy átlagos magyar kisvárosi templom templomba járó közönsége.

Leírtam sok mindent, amivel nem tagadtam meg a létező és életveszélyes bajokat, melyekre az írásom elején említett honlapok, blogok felhívják a figyelmet. Ám azt is figyelembe kell vennünk, hogy a baj orvoslására nem megfelelő a „kutyaharapást szőrével” kitétel, amelyet az alkoholmámort alkohollal gyógyító másnaposok vallanak. A másik mondás – „csöbörből vödörbe” – nem lehet megoldás.

Emlegetjük manapság a Fatimai jelenéseket, vagy az Úr Jézus és a Szűzanya különböző megnyilatkozásait. A Szűzanya egyetlen mondatát emelném ki a Szentírás lapjairól – hiszen az évszázadok jelenéseiben sem szólt lényegileg másként – amit a kánai menyegzőn a vizeskorsókat kezelőknek mond: „Tegyétek, amit (a Fiam) mond!”

Jézus tanítása világos, ha megtesszük nem kell utakat, csoportosulásokat lelkiségeket, rítusokat keresni; nem kell rettegni a sátán győzelmétől. Honlapok, blogok helyett az evangéliumot olvassuk el. Facebook és twitter-megosztások helyett az életünk legyen propaganda. Az Úr által adott – és minden korban gyarlóságtól szenvedő, mégis szent – Egyháza által megőrzött szentségekből táplálkozva felismerjük és követhetjük az Igazságot, azon az Úton, melyet Ő rajzolt elénk és így miénk lesz az Élet, Ő Maga.

Feleljünk önmagunknak a szentírási kérdésre: „Én Pállal tartok, én Apollóval, én meg Kéfással?”

Tovább hajlongunk a zsidók előtt? Tovább is a saját lelkiismereti szabadságunk szerint döntünk, holott annyira kárhoztatjuk ezt a II. Vatikáni Zsinat tévedései közül? Tovább hazudunk és hallgatunk gyávaságból, színpadi díszletek és illúziók között eltévedünk a sátán útvesztőjében, hazugság-gyárában?

Pater Anonymus - Kitartás.net

Hozzászólások