Napi evangélium 2017. július 27.

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Évközi 16. hét

 
Kiv 19,1-2.9-11.16-20b
 
A választott nép, miután Egyiptomból kivonult, a harmadik hónapban, ugyanazon a napon eljutott a Sínai-pusztába. Refidimből indultak, és amikor megérkeztek a Sínai-pusztába, tábort ütöttek azon a helyen. A nép itt a heggyel szemben ütötte fel sátrait. Ekkor az Úr ezt mondta Mózesnek: „Íme, sűrű felhőben jövök el hozzád, hogy hallja a nép, amikor veled beszélek, hogy mindenkor higgyen neked.” Amikor Mózes jelentette az Úrnak a nép ígéretét, az Úr azt mondta neki: „Menj vissza a néphez, aztán tartsanak megszentelődést ma meg holnap, és mossák ki a ruháikat! Készüljenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre.” Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, mennydörögni és villámlani kezdett; sűrű felhő ereszkedett a hegyre, egyre erősödő harsonaszó hallatszott, úgyhogy a táborban megrémült az egész nép. Ekkor Mózes kivezette őket a táborból Isten elé, és ők odaálltak a hegy tövébe. Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállott le rája. Úgy szállt belőle a füst fölfelé, mint az olvasztókemencének füstje, és az egész hegy félelmetesen rengett. A harsonaszó egyre jobban erősödött: Mózes beszélt, és az Úr mennydörgés közepette válaszolt neki. Miután az Úr leszállt a Sínai hegyére, a hegy csúcsára, Mózest felhívta a hegy tetejére.
 
Mt 13,10-17
 
A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Miért szólsz a néphez példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván hallotok, és mégsem értetek, nézvén néztek, de mégsem láttok; megkérgesedett ugyanis e népnek szíve: Fülükkel restül hallanak, szemüket behunyják, hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek, s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket. De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.”
 
Tanulságos, ha a legnagyobb isteni tetteknek megnézzük az előzményeit. A pusztai vándorlás, amely megelőzte a Sínai-hegyhez való érkezést és a Tíz Szó ünnepélyes kihirdetését, nagy iskola volt Izraelnek. Negyven év alatt kihalt az a nemzedék, amely a pusztai lét keménységétől megriadva és szinte megbotránkozva visszakívánkozott Egyiptom húsosfazekaihoz, s így alkalmatlanná vált az isteni törvény befogadására. Lehetetlen úgy imádni és szolgálni az egyetlen Istent, hogy közben titkon visszavágyódunk az egyiptomi szolgaságba.
 
A mi életünkben is ki kell halniuk, el kell pusztulniuk bizonyos indulatoknak, melyek a bűnök szolgaságába vágyódnak vissza. A vágyainknak kell új fordulatot venniük, egyébként soha nem fogjuk valójában elfogadni a tíz isteni szót. Mert nem önmagában a Tízparancsolat teljesíthetetlen, hanem az az emberi állapot alkalmatlan a teljesítésére, amelyben nem is akarunk bizonyos rabságoktól igazából megszabadulni. Ahogy a választott nép új nemzedéke a pusztában, a pogány hatásoktól távol beavatást nyert Isten mindenhatóságának és gondviselő jóságának misztériumába, úgy kell nekünk is beavatódnunk a Krisztus szerint való életbe, fokról fokra kialakítva azt az életvitelt, amely mindenestül és minden pillanatban kapcsolatban van az Úrral, és egészen ráhagyatkozik.
 
Urunk Jézus, hálát adunk Neked életünk pusztai vándorlásaiért, amikor kihívsz bennünket Egyiptom megalkuvó kényelméből, és minden pogány hatástól távol felkészítesz kegyelmeid befogadására. Segíts, kérünk, hogy magunk is keressük a pusztai elvonulás alkalmait, hogy önvizsgálat és őszinte bűnbánat által készüljünk fel látogatásodra, s vasárnapról vasárnapra ünnepi lélekkel fogadjunk Téged a szentmisén, ahol leszállsz közénk, kihirdeted törvényedet, a szent evangéliumot, és a szentáldozásban isteni életedből részesítesz minket.
 
(barsitelekmm.blogspot.hu)

Hozzászólások