Napi evangélium 2017. július 28.

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: taxonomy_term similarterms_taxonomy_node_get_terms() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 518 sor).
  • Notice: Undefined offset: 0 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 221 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 similarterms_list() függvényben (/home3/kitartas/public_html/sites/all/modules/similarterms/similarterms.module 222 sor).

Évközi 16. hét

 
Kiv 20,1-17
 
Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Rajtam kívül más istened ne legyen! Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem! De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat. Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét! Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat! A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van! Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindazt, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és azért szentelte meg. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked! Ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen! Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét se, ami az övé!”
 
Mt 13,18-23
 
Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”
 
 
A Tízparancsolat, az egész erkölcsi rend egy hatalmas isteni cselekvésre és egy nagy emberi döntésre épül. Ha nem látjuk szüntelenül Isten hatalmas művét, s nem hozzuk meg az alapvető döntést mellette, akkor a Biblia erkölcse nyomasztó súly, rettenetes teher és megoldhatatlan feladat lesz számunkra. Mindaddig ki leszünk szolgáltatva a kísértések idején ösztöneinknek, felkorbácsolt érzelmeinknek, megalkuvásra hajlamos természetünknek, amíg nem kezdjük látni, szemlélni, csodálni mindazt, amit Isten végbevitt értünk. Ő hozott ki Egyiptom földjéről, a rabszolgaság és az örök halál birodalmából, „kiragadott a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába”. Isten szeretete tehát már bizonyítva van, s erre a szeretetre épül a Tízparancsolat és a keresztény erkölcs.
 
Most hát rajtunk a sor, hogy megmutassuk szeretetünket a teremtő és szabadító Isten iránt. Mindenekelőtt azzal a döntéssel, amellyel nap mint nap újra megvalljuk, hogy nincsen más Istenünk őrajta kívül. Azzal, hogy ellenállunk a kísértésnek, hogy bárkit vagy bármit istenítsünk, háttérbe szorítva miatta az egyetlen Istent. Azzal, hogy valahányszor rajtakapjuk magunkat, hogy a számunkra kedves emberekhez, tárgyakhoz, szellemi-lelki javakhoz való túlzott ragaszkodásunkkal mi magunk akarjuk itt a földön „kifaragni” a saját külön bejáratú mennyországunkat, saját kezűleg romboljuk szét ezt az Isten elleni, mert kisszerű, tisztátalan és ráadásul valótlan világot, mielőtt mindenestül ránk omlana és maga alá temetne bennünket. Az Isten melletti döntés, a más istenek elutasítása nagyon könnyű akkor, ha mindennap megújítjuk, s nem engedjük, hogy szívünket behálózzák a rendetlen vágyak, birtokló kötődések.
 
Urunk Jézus, ne engedd, hogy az isteni ige magvetése útszélre, kövek vagy tövisek közé hulljon az életünkben, s az Úr tanításának hallgatása és Isten műveinek emlékezete hiábavaló legyen számunka. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy nap mint nap megtisztítsuk és előkészítsük szívünk talaját azzal, hogy egyedül Téged akarunk Istenünknek, és add, hogy szabadító művedet szemlélve evangéliumod gyökeret verjen, kihajtson és bő termést hozzon életünkben.
 
(barsitelekmm.blogspot.hu)

Hozzászólások